Prielle Kornélia korának rendkívül népszerű színésznője volt, egy igazi díva. Déryné oktatta, Petőfi feleségül kérte, a kritika pedig hol szerette, hol meg nem. Ennek ellenére, pont 139 évvel ezelőtt, mégis ő lett a Nemzeti Színház első örökös tagja. Halála előtt nem sokkal, 79 évesen is sikerült magára vonni a figyelmet, sőt, világraszóló botrányt okozott: feleségül ment egy nála 45 évvel fiatalabb férfihoz, ami 115 évvel ezelőtt pláne nem számított hétköznapinak.
A XI. kerületben, Kelenföld egyik utcája viseli a nevét a Nemzeti Színház első örökös tagjának, Prielle Kornéliának, sőt a színésznő még emléktáblát is kapott. Magát az utcát azonban sokan nem is emiatt jegyzik, hanem azért, mert itt található a főváros egyik fontos és közkedvelt koncerthelyszíne, a Barba Negra Music Club. Mi azonban most inkább a színésznőről mesélünk.
2000-ben a Nemzeti Színház új épületbe költözött, és azóta osztják ki A Nemzet Színésze/Színésznője címet. Ezt megelőzően hasonló, rangos elismerés, amit magyar színjátszó csak kaphatott, a Nemzeti Színház örökös tagja cím volt – kis túlzással mondhatjuk azt, hogy a Nemzet Színésze ennek a jogutódja. A régi Nemzeti Pesti Magyar Színház néven folytatta tovább, és bár ott tovább létezett az örökös tag elismerés, ennek már nem volt olyan súlya és hírértéke, mint a korábbi címnek, annak jelentőségét az új elismerés örökölte meg.
Az erdélyi anyától és francia apától 1826-ban született Prielle Kornélia volt az első a magyar színjátszás történetében, aki a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Akárcsak ő, úgy három testvére is színész lett. Prielle Kornélia 15 évesen lépett először színpadra – egy 11 éves fiút játszott el. Később Erdélybe került, ahol nem más oktatta a színészmesterségre, mint Déryné Széppataki Róza. Az 1837-ben megnyitott Nemzetibe Szigligeti Ede csábította el 1844-ben, ám egy évvel később már újra vidéki színházakban játszott (Nagyvárad, Kecskemét és Kolozsvár), elsősorban is Debrecenben, ahol Petőfi Sándor is látta őt színpadon, és a költőre olyan mély benyomást tett a színésznő, hogy azonnal beleszeretett. Meg is kérte a kezét, ám Prielle Kornélia kikosarazta Petőfit, és inkább a kor ünnepelt színészét választotta: 1847-ben hozzáment Szerdahelyi Kálmánhoz. Közben kitört a forradalom, Szerdahelyi honvédnek állt, a házasságukat pedig felbontották (majd évekkel később, a szabadságharc után újra egymásra találtak). A színésznő később újabb házasságot kötött egy színházrajongó földbirtokossal, ám rövidesen őt is elhagyta.
Prielle Kornélia 1857-ben költözött vissza a fővárosba, vendégszereplő lett a Nemzeti egyik darabjában, majd 1859-ben a színház társulatának tagja lett, de egy személyes ellentét miatt hamarosan Pécsre szerződött. 1861-ben csábították vissza, és innentől kezdve egészen haláláig a Nemzeti társulatának tagja maradt. Az akkor már ünnepelt, sokféle szerepet eljátszani képes színésznő 1881. február 7-én kapta meg – elsőként – a Nemzeti Színház örökös tagja címet, ami azért is volt hatalmas elismerés, mert korábban éppúgy kapott a kritikusoktól és a nézőktől hideget, mint ahogy meleget is.
Prielle Kornélia végképp befutott, ám azt senki nem gondolta volna, hogy még idősen is tartogat meglepetést, bár már nem a színházba járók, hanem a bulvárhírek, vagy akkori kifejezéssel élve a társasági hírek szerelmesei számára. 79 évesen, nem sokkal halála előtt a színésznő újra férjhez ment, ami még nem lenne érdekes, ám ő azzal borzolta a kedélyeket, hogy a sokadik férje egy nála 45 évvel fiatalabb író, Rozsnyay Kálmán lett. Az egész város erről beszélt, természetesen megbotránkozva. A házasság azonban nem tudott kibontakozni. 1905. karácsonyán léptek frigyre, Prielle Kornélia viszont majdnem pontosan két hónappal később, 1906. február 25-én örök álomra hajtotta a fejét.
