Gaál Franciskát, aki Silberspitz néven született, a siker egészen Hollywoodig repítette, azonban saját bevallása szerint is keményen meg kellett küzdenie mindezért. Apja jó nevű kocsmát üzemeltetett a Tabánban, és összesen kilenc gyereket nevelt, a legkisebb pedig maga Franciska volt. Elmondása szerint mindig a nővérei levetett ruháit hordta, és elérhetetlen álomnak tűnt, hogy sajátot kapjon. Ellek ellenére hatalmas ambíció fűtötte, amelyhez szerencséjére tehetség is párosult.
Putzból Gaál
Nem tanult jól, nem kötötte le az iskola. Kivéve a magyar irodalom, de az is csak azért, mert szerelmes lett a tanárába. Ez a rajongás gyorsan véget ért, amint kiderült, hogy a férfi parókát visel. A nagyhangú, temperamentumos, zabolátlan lány végül a Színművészetin kötött ki. Bár a jelentkezési korhatár tizenhat év volt, Franciskát ez sem zavarta, tizenöt évesen simán egy évvel idősebbnek vallotta magát.
A hazudozást később sem vetette meg,
főleg ha arról kérdezte tanára, Gál Gyula, hogy miért késett az óráról. A művész urat kifejezetten zavarta a sok mellébeszélés, ezért azzal büntette a tanítványát, hogy mindig más-más vezetéknéven szólította, hol Silberschatznak, hol Silberpelznek, hol Silberputznak hívta. Franciska frappáns visszavágót eszelt ki, és egyszer azt mondta a tanárnak, hogy a neve magyarosítását kérte, mégpedig Gálra. Egyébként később ezt valóban megtette, és 1927-től Gaálként használta a nevét.
Igen fiatalon ment férjhez először, Lestyán Sándor újságíróhoz, amely frigy nem meglepő módon hamarosan zátonyra futott. A színházakhoz sem volt hűségesebb, igen gyakorta váltogatta őket, de mindenhol őstehetségnek tartották. Azonban a természetét már nem díjazták ennyire,
követelőző, vitatkozó, szókimondó hisztérikának tartották.
Állítólag Molnár Ferenccel való nézeteltérése egyszer egészen tettlegességig fajult, pedig a híres szerző kifejezetten neki írta az Ibolya női főszerepét. Karinthy Frigyes „Többkerekesgyerekesszerepes Fruskának” nevezte gúnyolódva, amellyel apró termetére és nehéz természetére utalt.
A színésznő maga így emlékezett vissza ezekre a kezdeti évekre:
Borzasztó kínnal csináltam karriert. Iszonyú sokat gürcöltem, izzadtam, amíg végre lett belőlem valaki. Hisztérikának, bestiának kiáltottak ki, pedig csak azért verekedtem, amiben hittem. Még az ellenségeim is elismerik, hogy sokszor volt igazam, de a vizes lepedőt mindig rám húzták.
Úton a világhírnév felé
Második házasságát Dajkovich Ferenc banktisztviselővel kötötte, ami közös életük végéig kitartott, közben jelentős sikereket ért el a némafilmekben is. Ezekből sajnos nem maradt ránk semmi. Akkoriban viszont eljutottak Bécsbe és Berlinbe, ahol azonnal szerződést is ajánlottak neki. Gaál Franciska ekkor komoly pánikba esett. Félt, hogy nem tud majd megfelelni az ottani elvárásoknak, mint megtanulni németül játszani, korán kelni, lefogyni. Aggodalma feleslegesnek bizonyult. Minden feltételt teljesítve érkezett meg Berlinbe, ahol leforgatták vele a Paprika kisasszony című filmet, amely egyenes utat biztosított számára a világhírnév felé. Állítólag Sztálin és Hitler is rajongott érte, és bár mind Berlinben, mind Moszkvában lehetőségeket ígértek neki,
Franciska úgy döntött, Hollywoodban próbálja ki magát.
Úgy tűnt, hogy jól választott, hiszen Amerikában is sikere lett, neves rendezőkkel és színészekkel dolgozott együtt. Férjével együtt megengedhették maguknak, hogy villát béreljenek és személyzetet tartsanak fenn. A művésznő a részletekre is odafigyelt, maga mögött hagyta legendás pontatlanságát, figyelt az alakjára, jól elsajátította az angol nyelvet. Egészségesen étkezett, sokat sportolt, lovagolt, teniszezett, vívott, tornázott.
Lehull a lepel
Ezek után nem teljesen egyértelmű, miért jött mégis haza, ráadásul a zsidótörvények kellős közepén. Egyes vélekedések szerint édesanyja betegségének hírére sietett Magyarországra. Itt azonban semmi jó nem várta. Bujkálni kényszerült, állítólag a balatoni nyaralójának egy titkos, befalazott szobájában rejtőzött el. A háború vége felé felismerték, feljelentették. Híres filmjei azonban megmentették az életét, mivel a katonák is rajongtak érte, így nem esett bántódása. Innen ismét Moszkvába sodorta az élet, Vorosilov marsall kedvenceként, egyes pletykák szerint a szeretőjeként élte igazán nem mindennapi életét ünnepelt színésznőként.
Ennek ellenére, ismeretlen okokból hamarosan hazatért Magyarországra. Férjével megpróbálták visszaszerezni a balatoni villájukat, de nem jártak sikerrel. 1946-ban még fellépett a Vígszínházban, de a megváltozott légkörben már nem érezte jól magát, nem találta a helyét. Így aztán visszatértek az Egyesült Államokba. De már itt sem járt sikerrel.
Elfelejtették, nem kapott szerepeket.
Férje halála után teljes magányban és elszigetelődve élt, köszvényesen, szinte nincstelenül. Kérvényezte felvételét a Jászai Színészotthonba, de mivel ragaszkodott a külön fürdőhöz, ez a próbálkozás sem sikerült. 1956-ban haláláról számoltak be, akkor úgy írtak róla, hogy „lehullt egy csillag”. Azonban valójában csak 1973-ban halt meg egy New York-i szegénykórházban, nincstelenül, elfeledve.
(Borítókép: Getty Images)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
