„Hosszú idő után először nincs már bennem félelem” – Interjú ZÓRA énekes-dalszerzővel

ZÓRA első koncertjét a Magyar Zene Házában adta, és az elmúlt években sorra varázsolta el a magyarországi koncerttermek közönségét. A magyar helyszíneken túl játszott a Sundance és a South by Southwest fesztiválon is, majd 2025 nyarán Alanis Morissette előtt lépett színpadra a Budapest Parkban. Zenéje az avant-pop, az alternatív és a filmes hangzásvilágok körül forog, folyamatosan átlépve és újragondolva bizonyos műfaji határokat.

We Love Budapest: Hirtelen robbantál be itthon a zenei köztudatba, ezután jött az első telt házas magyarországi koncert a Magyar Zene Házában, azóta pedig több koncerthelyszínt is megtöltöttél már, megkaptad a Fonogram díjat, és a Forbes is beválasztott a 30 sikeres magyar 30 alatt listájába. Hogyan érintett téged a hirtelen jött siker? Egyáltalán, mit jelent számodra a siker, sikeresnek lenni?

Urbányi Zóra: Egy dalszövegem jut eszembe a berobbanás szóról: „We are a quiet and slow explosion and we may never end.” Egy lassú, halk robbanás, aminek lehet, sosincs vége. Tegnap pont Los Angelesben játszottam egy koncertet a Soho House-ban, ahol mindenki valaki. A közeg elég vegyes volt, nem feltétlen az én közönségem, de éreztem, hogy vannak, akik nagyon velem vannak, és vannak olyanok is, akik csak félig. A siker szót nem használnám még, és szerintem nem is fogom később se, de talán egyfajta visszaigazolás, hogy otthon ha meghirdetünk egy koncertet, tudom, hogy azok lesznek ott, akiknek sokat jelent az, ahogy én nyúlok a zenéhez. Ettől azt érzem, hogy mindent odaadhatok abban a pillanatban, nem kell több, és nem kell kevesebb. Ez az önazonosságra bátorítás, kölcsönös bizalom a közönség és közöttem, ez nem csak siker vagy visszaigazolás, ez kicsit a minden.

WLB: Sportolócsaládba születtél, miért kanyarodtál mégis a zene felé?

U. Z.: Sportolócsaládba születtem, de egyszer csak elkezdtem énekelni. Valahonnan mélyről, ösztönösen jött, és sosem volt bennem kérdés, hogy énekelek. Egy idő után már a többiekben sem, és mostanra a zene és a családunk annyira összefonódott, hogy valamilyen módon kicsit mindenki mellettem van, mindenki a saját világával. Szerintem ünnepeljük, hogy én nem a focipályán kötöttem ki, bár 5-6 évesen volt egy rövid pályafutásom, csak aztán inkább a virágokat szedtem össze a kapunál, ahelyett, hogy a labdát próbáltam volna kivédeni.

WLB: Bár Palo Altóban születtél, végül csak 2016-ban költöztetek ki Amerikába, pár éve viszont kétlaki életet élsz. Ezt mennyire tudod menedzselni, akár a magánéletben, akár szakmailag? Hogyan fejleszt téged ez az életvitel?

U. Z.: Mióta Los Angelesben élek, kétlakinak érzem magam, és valahogy ez lett a természetes. Bár néha nagyon nagynak érzem a váltást a két világ között, nehéz egyikről a másikra áthangolni, én mégis a kettő között érek össze. Emberileg és az alkotásban is. Könnyű lenne elveszni kint, ha nem jönnék haza bizonyos időközönként. Főleg mióta koncertek vannak otthon, és a színpadra vihetem azt, amit meg szeretnék mutatni, egészen más visszajönni Los Angelesbe. Kicsit olyan, mintha már tudnám, hogy működik, és ott van a bizonyosság, hogy máshol is működni fog. Még sok minden homályos, de a dalok mindig mutatják az irányt.

WLB: A hazai közönséggel nagyon mélyen rezonálsz, megérintik őket a dalaid. Ez kint is működik? Látsz különbséget a magyar és az amerikai közönség között?

U. Z.: Én nagyon szeretem és tisztelem az otthoni közönséget. Szerintem tudják, hogy mit szeretnek, és annak figyelmet adnak, mélyen éreznek. Amit Magyarországon nekem az Iszom a bort létrehozott az elején, az a folyamat Los Angelesben máshogy történik, de hiszek abban, hogy mindenhol meg tudom találni a közönségem. Otthon valami egészen váratlan történik, amit, lehet, még nem is érthetek teljesen, de a visszajelzések által, amiket kapok, már érzésben az enyém, és ez felhatalmazást ad, hogy higgyek a hatásban, amit ki tudok váltani.

WLB: Te szerezted az Egykutya betétdalát. Hogy jött ez a megkeresés? Volt már egy kész dalod, vagy kifejezetten a filmhez írtad?

U. Z.: Deák Kristóf és a film producerei megkerestek, hogy szeretnék, ha egy saját dalom szólalna meg a filmben. Örültem a felkérésnek, mert egyrészt nagyon szeretném, ha a zeném filmekben is otthonra találna, másrészt kétszer is láttam a színházi előadást – már jóval a megfilmesítés előtt. A Plan For You egy olyan dal, amit korábban írtam, de valamiért eddig nem fejeztem be. Jó érzés, hogy ebben a filmben kapott szerepet. Néha egy dal lehet, hogy nemcsak önmagában az, ami, hanem valamivel összekapcsolva kel igazán életre.

WLB: Angolul és magyarul is énekelsz. Melyik nyelv hat rád mélyebben, a dalaiddal melyiken tudod jobban kifejezni magad? Vagy nincs is különbség?

U. Z.: Inkább a daltól függ, mint a nyelvtől. Amikor egy dal megszületik, nagyon mélyen érzem, ilyenkor a legnagyobb élmény elénekelni. Olyan jó lenne, ha valahogy tovább tartana ez a rész. Azt is tudom, hogy amikor otthon koncertezek, a magyar dalok mélyebbre hatnak, és emiatt egy kicsit én is jobban úgy élem meg, mintha megszólítanám az embereket. Olyan, mintha valamit nekik szeretnék elmondani. Ez egy különleges érzés.

WLB: Mik a terveid a következő időszakban? Mikor várhatunk tőled nagylemezt?

U. Z.: Több idő kell ezeknek a folyamatoknak, mint azt szeretném. Ebbe néha kicsit belehalok, néha pedig nagyon tudom engedni a folyamatot. Egy magyar EP-n dolgozom most, ezen az új dalok mellett rajta lesznek az eddig kiadott magyar dalaim is. Szerettem volna, ha már a decemberi Várkert Bazár-duplakoncertre elkészül, jó lett volna ezt is adni az ünnepekkor, de enélkül is egy különleges alkalom lesz. Közben elkezdtem felvenni az angol dalaim is, és hosszú idő után először nincs már bennem félelem azzal kapcsolatban, hogy hogyan lesznek készen. Sikerül-e beletennem azt a dalokba, amit én biztosan bele szeretnék tenni ahhoz, hogy megmutassam. Most csak az az egy cél van előttem, hogy felveszem és megosztom őket, mert ezért születtek meg bennem, és ez az én utam.

(Borítókép: Kovács Zoltán)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés