Az idén 30 éves, Budapesten született Nagy Katica már gyerekként színésznek készült és rendszeresen szinkronizált, így egyenes út vezetett a színpadra és a filmvászonra. Első nagyobb villanása a Rossz versek című filmben volt, melyben a rendező, Reisz Gábor által eljátszott főszereplő barátnőjét alakította. Ezt követően tévésorozatok kisebb és egy kicsivel nagyobb szerepei következtek egészen addig, míg 2023-ban Koltai Lajos Semmelweisről szóló filmjében övé nem lett a női főszerep, Hoffmann Emma ápolónőé, aki szakmai és szerelmi viszonyba keveredik a címszereplővel, a tragikus sorsú és zseniális nőgyógyásszal.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2019-ben végzett Katica szakmai gyakorlatát a Kecskeméti Katona József Színháznál töltötte, és bár 2020–2021-ben egy társulat, a Budaörsi Latinovits Színház tagja is volt, ő inkább a szabadúszást választotta. Nemcsak mozikban és tévésorozatokban, hanem rövidfilmekben is gyakran feltűnik, és ezen a téren a producerkedéssel is kacérkodik. A „magyar Fargo”-ként is emlegetett, tablószerű, vagyis sok szereplővel és több történetszállal dolgozó új magyar film, a Salamon András rendezte Random egyik főszereplője. A film szeptember 25-e óta látható a mozikban.
Ezen kívül nem egy állandó helyen, hanem itt-ott látható, ún. utazó előadásokban is elkapható. Ott van például Prieger Zsolt irodalmi társulata, melynek a színésznő oszlopos tagja – épp most tértek haza Amerikából –, több előadásban (pl. Szerb Antal, József Attila) is szerepel. Nemrég mutatták be az Edithben Charles Bukowski utolsó regénye, a Ponyva alapján készült irodalmi-színházi előadást is, amit Katica Porogi Ádámmal, a Radnóti Színház színészével, valamint az előadás ötletgazdájával, a fordító Pritz Péterrel készített. Az Instagram-oldala alapján a jógát és a divatot egyaránt kedvelő színésznőt gyakran hívják beszélgetésekre, podcastekbe női, színházi és irodalmi témákban.
Most pedig nézzük, hogyan látja Nagy Katica Budapestet!
We Love Budapest: Mi az első dolog, ami az eszedbe jut Budapestről?
Nagy Katica: A családom, a gyökereim, az otthonom. Itt születtem és nőttem fel, itt érzem magam biztonságban. Ha sokáig külföldön vagyok, borzasztó honvágyam szokott lenni Budapest, valamint a szeretteim iránt. Ez a kettő számomra egy.
WLB: Melyik a kedvenc budapesti kerületed, környéked, és miért?
N. K.: A XVI. és a XII. kerület. Az előbbiben felnőttem, az utóbbiban pedig jelenleg élek. Nem ismerek ezeknél barátságosabb, biztonságosabb és rokonszenvesebb kerületeket. Az utóbbi években durván konformista lettem, és a II. kerület mellett ezeket tartom a legélhetőbbnek a fővárosban.
WLB: Hogyan nézne ki az ideális budapesti napod, amikor nincs semmi dolgod, és azt csinálsz, amit szeretnél, meg oda mész, ahova csak akarsz?
N. K.: Otthon tükörtojást reggeliznék a férjemmel, aztán elmennénk együtt a Széchenyi fürdőbe. Régóta tervben van, hogy jó lenne elmenni fürdeni, szaunázni, kicsit kikapcsolni, ugyanis számomra ez az egyik legfeltöltőbb dolog. Sajnos valahogy soha nem jut idő rá. Utána elmennénk egy indiai étterembe ebédelni. Igazából olyan sok jó indiai van Budapesten, hogy hirtelen nem is tudnék egyet mondani. Valószínűleg majdnem az összesben jártam már, ami Pesten van. Ebéd után megnéznék egy trash filmet a Művészben egy barátnőmmel, aki éppen ráér. Nem is tudom, miért, de a Művész a kedvenc mozim, ott érzem a legjobban magam. Ott gyakorlatilag már azt érzem, hogy hazamegyek. Utána sétálnánk egy kicsit a Margitszigeten, szerintem az egyik legchillesebb hely a városban, nagyon szeretem az energiáját. Este pedig anyukámmal találkoznék, beülnék vele borozni és beszélgetni a D.O.C. borbárba az Arany János utcában, mert ez a kedvenc közös helyünk.
WLB: Budapest melyik korszakába utaznál vissza az időben, és miért oda?
N. K.: Mondjuk, a hatvanas évekbe, de csak azért, mert kávéznék egyet Szepes Máriával és Pilinszkyvel.
WLB: Hol esik a legjobban a sör/bor/pálinka/üdítő/kávé/tea?
N. K.: Egyértelműen Budán, a Majorkában. Minden utam oda vezet, szeretem, mert eldugott, nem lehet sok ismerőssel találkozni és gyakorlatilag olyan, mint egy nagy lugas. Nagyon hangulatos.
WLB: Kedvenc helyed a városban, amit talán kevesen ismernek?
N. K.: Van Cinkotán, a régi gimnáziumomtól nem messze egy bányató. Rengeteget lógtam ott régen iskola után, rusztikus, lepattant hangulata van. Oda szívesen visszamennék.
WLB: Ha nem lenne határ, és oda költözhetnél Budapesten, ahova csak akarsz, hol élnél legszívesebben?
N. K.: Hosszú távon biztos, hogy az agglomerációban szeretnék élni, kertes házban, állatokkal és veteményessel. Nagyon vágyom rá, hogy legyenek csirkéim és kecskéim. A jelenlegi életformám ezt sajnos nem engedi meg, emiatt inkább budai környékek jutnak eszembe. Szívesen laknék például a Csaba utca végén, a Kissvábhegy alatt.
WLB: A Random című filmben egy többszörös szerelmi konfliktusban lévő fiatal nőt alakítasz, aki tisztázni szeretne egy kapcsolatot, miközben meg akarják hódítani. Szerinted melyik Budapest legjobb összejövős, illetve szakítós helye?
N. K.: Legjobb összejövős helynek a Giero bárt mondanám, ami egy eldugott kapualjban lévő fantasztikus kiskocsma roma élő zenével. Szerintem az egyik legmenőbb hely a városban. Szakítós hely? Sajnos erre nem igazán tudok mit mondani, mert a szakításon jobb, ha az ember minél gyorsabban túl van, teljesen mindegy, hogy hol.
WLB: A Random a káoszt ábrázolja. Te Budapesten belül hova menekülnél el a nagyváros káosza elől?
N. K.: Egyértelműen a természetbe. Erdei séta Árpádföldön, a patak mellett, vagy kimennék a Városligetbe, mert az is nagy kedvenc helyem, vannak rejtett zugai és nagyon megnyugtat.
WLB: Szintén színész férjeddel, valamint a szerző magyar fordítójával közösen állítottátok színpadra Charles Bukowski utolsó regényét, a Ponyvát. A legendásan kívülálló, botrányos életű, alkohol- és nőfaló író hol érezte volna magát a legjobban Budapesten?
N. K.: Első körben az jutott eszembe, hogy egyértelműen a Nemdebárban, mert a fordítóval, Pritz Péterrel mindig ott szoktunk lógni, szóval az a hely automatikusan összemosódik Bukowskival. De aztán rájöttem, hogy arra valószínűleg neki nem lenne pénze. Szóval szerintem inkább a két Mammut közti Cheerióban ütné el az időt, ahol konkrétan olyan figurák mászkálnak éjszaka, mintha az egyik regényéből léptek volna ki.
(Borítókép: Kleb Attila)
Munkánkat az Alrite speech-to-text alkalmazás segíti.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
