Október 2-án kezdik játszani a mozik Deák Kristóf új filmjét, melynek Egykutya a címe. A forgatókönyv – ahogy mondani szokás – hozott anyag, egy jó pár évig futott független színdarab megfilmesítéséről beszélünk. A darab és a film is egyetlen térben, egy belvárosi lakásban játszódik, és négy egyenrangú szereplője van. A Győztes csapaton ne változtass! elvet szem előtt tartva az eredeti szereplőgárda is megmaradt, melynek egyik tagja Tenki Dalma. Ő egy olyan karaktert alakít pazarul, aki a női princípiumot maximálisan beteljesíti, sőt a női kiteljesedés egyetlen lehetőségét a szülésben és a gyereknevelésben látja, miközben kissé naiv, hajlik a konyhaezotériára, és még MLM-ezik is.
A valóságban Tenki Dalmas idén 34 éves, Debrecenben született, a színészet mellett végzett gyógypedagógus és a szintén színész Tenki Réka húga. Valószínűleg valami lehet a génjeikben, mert ő is hasonlóan figyelemreméltó tehetség, mint a nővére. Dalma évekig vidéken, Miskolcon játszott, majd miután onnan távozott, szabadúszó lett és a fővárosba költözött. Itt aztán bekerült a PopUp Produkció nevű független társulatba és annak Egykutya című előadásába, ami az elmúlt évek egyik legzajosabb független színházi sikere volt. Nem véletlenül, és őszintén reméljük, a film is hasonlóan szerepel majd a mozipénztáraknál, de ennél többet óriási hiba lenne elárulni róla, mert az Egykutya esetében a spoilerezés fokozott veszélyt jelent a filmélményre nézve.
Most pedig nézzük, hogyan látja Tenki Dalma Budapestet!
We Love Budapest: Mi az első dolog, ami az eszedbe jut Budapestről?
Tenki Dalma: Az életem legfelnőttebb helyszíne. Azt hiszem, itt nőttem fel igazából.
WLB: Melyik a kedvenc budapesti kerületed, környéked, és miért?
T. D.: Nem tudok egyet választani, de ha nagyon kell, akkor a XI. kerület, azon belül is a Bartók Béla út a sok kávézóval, galériával – színtiszta európai hangulata van.
WLB: Hogyan nézne ki az ideális budapesti napod, amikor nincs semmi dolgod, azt csinálsz, amit akarsz, oda mész, ahova csak akarsz?
T. D.: Reggelizek egyet a nor/ma grandban, aztán elmegyek a LoveBug Vintage nevű kedvenc boltomba venni egy kitűzőt, majd sétálok a Millenáris Parkban. Ezután hazamegyek a kutyusomért, és felmegyek vele a Tóth Árpád sétányra. Én iszom egy kávét a Starbucksban a Halászbástyánál, ő pedig elnyal egy kutyafagyit. Aztán a férjemmel ebédelek egyet a TATI-ban, ami a kedvenc újragondolt magyaros éttermem, a nap további részét pedig színezéssel tölteném a Margitszigeten vagy a Városligetben.
WLB: Budapest melyik korszakába utaznál vissza az időben, és miért oda?
T. D.: Azt az időszakot megnézném, amikor a Bartók Béla úti Hadikban a régi nagy költők és írók ültek. Vajon az hogy nézhetett ki, mit csinálhattak? Tehát szuper lenne az 1910–30-as évek környékén kicsit dumcsizni mai fejjel a nyugatos haverokkal, Kosztolányival, Karinthyval, Tóth Árpáddal, Babitscsal.
WLB: Hol esik a legjobban a sör/bor/pálinka/üdítő/kávé/tea?
T. D.: Olyan helyen esik legjobban inni, ahol ott vannak, akiket szeretek, és ahol szól a népzene. Sok-sok éven át a Pótkulcs volt nekem ez a hely, és talán a régi Rácskert – amikor még volt ott táncház. Kávét és teát pedig a nor/mában iszom legszívesebben, de odavagyok a Bereg bárért is.
WLB: Melyik az a pontja, szeglete a városnak, amit különösen szeretsz, és amit talán kevesen ismernek?
T. D.: Hú, ez nagyon nehéz, ezekben nagyon rossz vagyok, a szegletekben... Mivel nem Pesten nőttem fel, minden helyre, amit ismerek, saját magam találtam rá, vagy a férjem mutatta. Egyébként nem vagyok egy felfedező típus... A Római fürdő környékén azok a kertes házas kis utcák, ahol a Duna szelét érezheted séta közben, mindig nagyon jó érzéssel töltenek el. Ott sok időt töltök.
WLB: Ha nem lenne határ, és oda költözhetnél Budapesten, ahova csak akarsz, hol élnél legszívesebben?
T. D.: Igazából mindegy, csak legyenek nagy ablakok, és süssön mindig a nap!!! Fent a Várban van egy nagy ablakos, mediterrán hangulatú ház, amit mindig megnézek. Na, az nagyon tetszik.
WLB: Az Egykutya című filmben egy olyan nőt alakítasz, aki az anyai szerepben tud igazán kiteljesedni, az élete gyújtópontjában a gyerekei állnak. Ha Budapest is egy gyerek lenne, milyen típusnak írnád le?
T. D.: Fúú, ikrek lennének. Az egyik kisfiú, a másik kislány. A lány csendes és visszafogott lenne, a fiú pedig pont az ellentéte...
WLB: A színészet mellett gyógypedagógus is vagy. Ha rajtad állna, mit „gyógyítanál meg” az itt élőkön, a városon?
T. D.: Ez nagyon izgalmas lenne! Azt hiszem, egy napra becsuknám mindenki szemét, hogy kicsit ne egymást bámulják, és legyenek inkább önmagukkal. Azt hiszem, minden probléma, amit most említeni tudnék, abból gyökerezik, hogy az emberek kevés időt töltenek magukkal.
WLB: Azt olvastam rólad, hogy számodra a humor az egyik legfontosabb dolog az életben. Vicces város Budapest?
T. D.: Nem feltétlenül viccesnek mondanám – inkább iszonyatosan izgalmasnak. Főleg az épületek terén. Imádom Pesten a vidéki pillanatokat is, amikor egy kisboltban vagy az utcán elkezdünk beszélgetni idegenekkel. Azért az én szívem inkább a kisvároshoz szokott, ezért az mindig megmelenget, amikor Pesten ilyen pillanatokat élek át.
(Borítókép: Forgács Bea)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
