Honnan hová
A Vasúttörténeti Park főépületének legfelső, harmadik emeleti szintjét teljesen elfoglalja a július 13-án megnyitott tárlat, amit az intézmény a Közlekedési Múzeummal közösen hozott tető alá. A 13 állomásos kiállítás nagy erénye, hogy több szempontot is figyelembe véve tekinti át a vonatozás elmúlt 200 évének legfontosabb történéseit. Nemcsak a technikai hátteret tárja fel és mutatja be, hanem a társadalmi és kulturális vonatkozásokat is tárgyalja, közben pedig megannyi, a témához tartozó érdekességet felsorol.
A kiállítás Angliából indul, végigrobog Európán, természetesen nálunk is elidőzve kicsit, majd Mongólián és Oroszországon keresztül, Kína érintésével, egészen Japánig jut el. Egyébként nem is 1825-tel startol, hanem még régebbről: Richard Trevithick 1804-es, első gőzmozdonyától, amit az angol mérnök 4 évvel később mutatott be a nagyközönség előtt az úgynevezett Gőzcirkuszban. A mozdonynak neve is volt, Catch-me-who-can, vagyis Kapjon el, aki tud, a csúcssebessége pedig 19 km/h volt, vagyis a ló vontatta személyszállításnak nem jelentett különösebb konkurenciát.
A ló vontatta szállítóeszközöket George Stephenson Locomotion No. 1 nevű mozdonya szorította ki végül, ami már gyorsabban száguldott, mint 19 km/h, bár ma tán megmosolyognánk a csúcssebességét. 1825. szeptember 27-én ezzel a mozdonnyal az élen megnyitott a világ első vasútvonala Stockton és Darlington között (Északkelet-Anglia), aminek mindössze 40 km volt a hossza. A technika gyors fejlődésének köszönhetően aztán nemcsak meghosszabbították ezt a vonalat, hanem újak is létesültek, és nemcsak Angliában, hanem szerte Európában.
Fejlődés, pusztulás, majd újabb fejlődés
Valamilyen formában szinte minden náció kivette a részét a vonatos utazás fejlesztéséből. A franciák pompás vasútállomásokat építettek, és tőlük indult 1883-ban az első, nagy távot bejáró luxusvonat, a Párizsból Konstantinápolyig közlekedő Orient expressz, a németek a mozdonygyártásban jeleskedtek, a Wiener Stadtbahnból, vagyis a bécsi városi vasúthálózatból fejlődött ki a metróhálózat, mi pedig a mozgópostával tettük fel magunkat a térképre, vagyis azzal a speciális vonatkocsival, ami mozgó postahivatalként kötötte össze az országrészeket és gyorsította a kommunikációt. Ennek aztán később, az I. világháború idején lett fontos szerepe.
Ha már világháború, a kiállítás nagy erénye, hogy egyfelől nem néz félre, hanem azt is részletesen tárgyalja,
milyen csúf szerepet töltött be a vasút a II. világháborúban a deportálásokban,
sőt azt is megtapasztalhatjuk a tárlaton, hogy a sárga csillaggal megbélyegzett zsidó embereknek egy-egy vagonban milyen szűk hely jutott, amíg eljutottak a koncentrációs táborig. A kiállítás ezen pontja tárgyalja azt is, hogy a II. világháborúnak köszönhetően hogyan nullázódott le az addig szépen kiépült európai vasúthálózat, majd hogyan építették újjá.
A 20. század második felében ugyanis újra a fejlődésé lett a főszerep, ami a mai napig tart. A kiállítás második fele azt tárgyalja, hogyan születtek hatalmas területeket lefedő vonathálózatok, melyek a mai napig emberek hatalmas tömegét szállítják, és hogyan jöttek létre egyre modernebb és gyorsabb technológiák, melyeknek egyelőre a japán szupervonat, a nyílvesszőre emlékeztető, elképesztő sebességgel robogó Sinkanszen, vagy a szintén távol-keleti fejlesztés, a lebegő mágnesvasút (maglev) a csúcsa.
Izgalmas utazás
A kiállítás rengeteg tárgyat vonultat fel, melyek közül a legérdekesebbek természetesen a makettek – például a Nyugati pályaudvaré vagy a különböző vonattípusoké. De egy sor egyéb (részben eredeti) tárgyat is megcsodálhatunk, melyek a vonatozás 200 éve alatt születtek. A falon pedig irodalmi alkotásokból olvashatunk részleteket, mint például Petőfi Sándor lelkendező versét a vonat megjelenésekor. És megtudhatunk sok-sok érdekes információt is, például azt, hogy a világ egyik legnagyobb vasútállomásán, a manhattani Grand Central Terminalon nem kevesebb mint 44 peron és 67 vágány várja az utazni vágyókat, persze több szinten, részben a föld alatt.
A Vasúttörténeti Parkba tett látogatás önmagában egy élmény, köszönhetően a sok-sok régi mozdony és vasúti kocsi látványának. A gyerekek – és a gyereklelkű felnőttek – körbe is vonatozhatják a parkot, ami a sok nagy gép ellenére nem ipari jellegű, és nem véletlenül hívják parknak, merthogy eléggé zöld is. A főépületben pedig az ismertetett vasúttörténetin túl további két kiállítást is megnézhetünk: az egyik a legendás 424-es mozdony történetével foglalkozik, a másik pedig Kandó Kálmánnal és a magyar vasútvillamosítással.
Darlington–Tokyo Express kiállítás a Vasúttörténeti Parkban
Program adatai
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
