Teszár Dávid idegenvezetőként dolgozik, és a Covid alatti lezárások idején úgy érezte, megérett rá az idő, hogy saját városi sétát fejlesszen. Mivel a különféle, az okkultizmus ernyője alá tartozó titkos tanok állnak az érdeklődése homlokterében, arra jutott, hogy Budapestnek ezt az igencsak tekintélyes múlttal bíró, ám kevéssé ismert és feldolgozott oldalát mutatja be a sétája során. A téma kimondottan sűrű és szerteágazó, így nem is fért bele minden az Okkult Budapest címet viselő, 2,5 óra hosszúságú programba – nem véletlenül készült el azóta a folytatás, a Tovább a misztikus úton című séta is.
Az ártalmatlan szabadkőművesek
Akiket a leggyakrabban vádoltak meg (sőt a mai napig él ez a trend) azzal, hogy összeesküdtek a világ ellen, hogy titkos és nem éppen jóindulatú, világalakító terveik voltak, azok a szabadkőművesek. Persze a saját működési gyakorlatuk is éppen elég titokzatossá tette őket. De a szigorú szabályok, valamint az, hogy az átlagember számára gyakorlatilag ismeretlen maradt a működésük, illetve az a tény, hogy roppant nehezen lehetett a köreikbe bejutni, már eleve gyanússá tehette őket. Az Okkult Budapest séta a Podmaniczky utcából, az egykori központjuktól indul, ami manapság butikhotel, és bár a későbbi hatalmak igyekeztek mindent eltüntetni a házból, ami a szabadkőművesekre utal, kívül azért maradt pár nyom, elsősorban épületszobrok és -díszítések formájában.
A szabadkőműveseknek, akiknek a száma Magyarországon a 19. század második felében elérte a 10 ezret, két, egymástól karakteresen különböző ága ismert: a brit és a francia. Nagyon leegyszerűsítve a különbség abban állt, hogy a két irányzatban más volt a beavatási szertartás, és hogy a francia ág politizált is, a brit viszont nem. Nálunk, a világon egyedülálló módon, a két ágazat 1886-ban egyesült, majd tíz évvel később átadták a szintén szabadkőműves építész, Ruppert Vilmos tervei alapján készült központi épületüket, ahol 1919-ig működtek.
Az első nagypáholy egyébként már 1749-ben megalakult Brassóban, és 200 év alatt olyanok tartoztak közéjük, mint Kazinczy Ferenc, többen a testőríróink közül (például Bessenyei György), de ugyanez a helyzet a nyugatosokkal (Ignotus vagy Ady Endre) is. Szabadkőműves volt Wekerle Sándor, Kossuth Lajos, Andrássy Gyula, Jászi Oszkár és Pulszky Ferenc, aki az első magyarországi nagymesternek számított. Kun Béla 1919-ben betiltotta a szabadkőműves-páholyok működését, ráadásul az épületüket is elvették, és hiába szerveződtek meg újra az I. világháborút követően, a központ csak a II. világháború után lett ismét az övék. De csak rövid időre, mert Rákosiék is betiltották a tevékenységüket.
A máskéntgondolkodók
A séta elején Teszár Dávid tisztázta a fogalmakat, és elmagyarázta, mit értünk pontosan okkultizmus, szabadkőművesség, spiritizmus és ezoterika alatt, melyik a nagyobb kategória e különös fogalmak közül (spoiler: az okkultizmus, mert ez fogja össze az összes olyan irányzatot, amikre rásütötték a titkos tanok bélyeget). Ez a fogalomtisztázás azért is fontos, mert így érthető meg például a második állomás, ami a Terror Házánál található. De nem azért állunk meg itt, mert ide hurcolta el és itt kínozta meg a szabadkőműveseket a hatalom, hanem azért, mert az épület egy korszak jelképévé vált, az itt részletezett három szerző (Hamvas Béla, Szepes Mária és Várkonyi Nándor) nagyon kilógott a rendszerből, és így természetesen szemben is álltak vele. Egyébként egyikük járt itt: a nyilasok gyanús személyként bevitték Hamvas Bélát az Andrássy úti épületbe, de annyira részegek voltak, hogy meg sem kínozták, sőt, nem sokkal később Hamvas simán kisétált onnan, anélkül, hogy bárki megállította volna.
Hamvast sok minden érdekelte, többek között az ezoterika, az alkímia, az asztrológia, a keleti tanok és a keresztény miszticizmus is. A rendszer nem tudott vele mit kezdeni, így jobb híján ellehetetlenítették a működését, és kilökték a partvonalra. Ám ez nem akadályozta meg abban, hogy közben kutasson, gondolkozzon, rengeteget írjon és közben hozzá hasonló emberekkel ismerkedjen meg. Jóban volt Szepes Máriával, sőt Hamvas volt az, aki a bezúzásra ítélés után pár eredeti példányt megmentett Szepes A vörös oroszlán című könyvéből. Az írónő és a bátyja vezette underground szellemi kör, az Académia Occulta rendezvényeinek is gyakori vendége volt. A Pécsett tevékenykedő Várkonyi Nándor a legkevésbé ismert hármuk közül, pedig ő is többször a tiszteletét tette az összejöveteleken, és ő volt az, aki itthon a legkomolyabb munkát tette le az asztalra az okkultizmus kapcsán, megírva annak monumentális históriáját.
Teozófusok és antropozófusok
A séta középső szakasza két, egymással rokon szellemi irányzatról és ezek hazai követőiről emlékezett meg. A Király és a Kazinczy utca sarkához közeli, 55. számú épület nemcsak az egykori Wichmann kocsma és a magyar kártya feltalálása miatt érdekes, hanem mert a házban egykor élt egy teozófus is, aki elérte, hogy a ház kapuján megjelenjenek a mozgalom jelképei, melyek a mai napig láthatók. De kik voltak a teozófusok? A nyugati és a keleti tudást szerették volna egyesíteni, és az univerzális testvériségben hittek. Leghíresebb hazai képviselőjük Zipernowsky Károly gépészmérnök, a transzformátor egyik feltalálója volt.
Az antropozófia a teozófiából kivált irányzat, legalábbis az alapító, a magyarul is kiválóan beszélő Rudolf Steiner kezdetben teozófus volt. Ez a szellemi kör is a nyugati gondolkodást igyekezett továbbfejleszteni, elsősorban az oktatás területén. Nekik köszönhetjük a Waldorf-iskolákat, amelyek szellemisége az 1920-as években érkezett Magyarországra, Göllner Mária művelődéstörténész közvetítésével. A Waldorf-iskolák a II. világháború kitöréséig zavartalanul működtek, a háború utáni új hatalom aztán üldözni kezdte az antropozófus közösség tagjait. A rendszerváltás után kaptak ismét erőre Magyarországon.
Jóga és boszorkányság
A séta utolsó harmada két, egymáshoz közel eső helyszínen, a Vörösmarty téren és a Vigadónál zajlik, utóbbinál viszont történik egy kis bocsánatos csalás: a Gellért-hegy is a témához tartozik, de oda már nem sétálunk át. A téma pedig a boszorkányság. A Gellért-hegyet a környéken élő svábok a boszorkányok hegyének nevezték, mert a legenda szerint itt tartották a szertartásaikat. Ez a billog még sokáig rajta is ragadt. Talán emiatt is működtek itt prostituáltak azelőtt, hogy villákkal kezdték beépíteni a hegyoldalt. Itt esik szó a leghíresebb magyar boszorkányról, az 1956-ban Ausztriába, majd onnan Amerikába emigrált, ott kultuszt alapító és még mindig élő Budapest Zsuzsannáról, vagy röviden Z. Budapestről (született Mokcsay Emese) is, aki nemcsak tematikus fesztiválokat szervez, de jósol, könyveket ír és egy boltot is vezet a tengerentúlon.
A boszorkányok előtt szó esett a jógáról is, amit egykor afféle boszorkányságként kezeltek, és amiről kevesen tudják, hogy 1937-ben Budapesten nyitott meg Európa első intézményesített jógaiskolája Haich Erzsébet és indiai szerelme, Selvarajan Yesudian jóvoltából. Sokáig nem működhettek azonban, mert 1948-ban a kommunisták, mint oly sok mindent, ezt is bezáratták. Később, az 1970–80-as években azonban visszatért, de csak mint testedzési forma. Erre jó példa Etka anyó, aki 55 évesen fogott hozzá saját jógagyakorlatai kitalálásához, amiket csecsemők és állatok mozgásának megfigyelésével alakított ki. És ezen a ponton kell megemlíteni a művészettörténész-orientalista Baktay Ervint, aki nemcsak Szepes Mária köreihez tartozott, de jó viszonyt ápolt Hamvas Bélával, és Haich Erzsébethez is barátság fűzte. Sőt, az 1940-es évek elején könyvet is írt a jógáról.
