A jó idő sokunkat csábít túrázásra, és a közeli erdők, kirándulóhelyek felfedezésére, ám nem biztos, hogy minden esetben tisztában vagyunk azzal, hogyan is viselkedjünk a természetben. Korábban összegyűjtöttük, mit jelentenek a turistajelzések és arról is írtunk, mire érdemes figyelni, ha kutyával kirándulunk. Mostani cikkünkben a túrázás alapvető szabályaira szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a természetjárás mindenki számára kellemes időtöltés legyen.
Ne csapjunk zajt!
Valószínűleg nem mi vagyunk az egyedüliek, akiket zavarnak a hangoskodó, kiabáló kirándulók. Persze nem arról van szó, hogy az erdőben nem lehet fütyörészni vagy normális hangnemben beszélgetni, és az se baj, ha olykor hangosan jelzünk a másiknak, de a megállás nélkül hangoskodók, zenét hallgatók nemcsak más természetjárókat bosszantanak, de a természetnek sem tesznek jót, ráadásul elriasztják az állatokat. A vadállomány életét is zavarják ugyanis az erős hangok, nekik nyugalomra van szükségük a párzáshoz, a költéshez és az utódok felneveléséhez. Kirándulásunk során tehát minimalizáljuk a zajongást, ne vigyünk magunkkal rádiót, ne hallgassunk hangosan zenét és ne keltsünk lármát.
Maradjunk a kijelölt utakon!
Lehetőség szerint ne térjünk le a jelzett útról, mert egyrészt így kisebb eséllyel tévedünk el, másrészt mert így óvjuk a védett növényeket és állatokat – Budapesten és a környékén elvégre több kirándulóhely természetvédelmi terület is. A túraútvonalak nemcsak a terepviszonyokhoz alkalmazkodnak, de a látnivalókhoz is igazodnak, és ha letérünk róluk, akkor sérül az aljnövényzet.
Ne gyűjtsünk be semmit!
Fontos, hogy ne szedjünk az erdőben virágokat, növényeket, ezek többsége ugyanis védett lehet (letépésük komoly bírsággal jár, egy szál hóvirág például 10 000 Ft). Helyben csodáljuk meg őket, esetleg fotózzuk le magunknak, de semmiképpen se tépjük le vagy ássuk ki, elvégre a vadon növő virágok, növények természetes közegükből kiszakadva elpusztulhatnak, ráadásul a legtöbb már erdőjárás közben elhervad. A gyakori virágszedéstől a fajok megritkulnak és leromlik az állomány, tehát mindent hagyjunk ott, ahol van. Ugyanakkor levelet vagy köveket vihetünk haza, illetve nem védett területen, saját használatra naponta 2 kilogramm gombát és erdei gyümölcsöt is begyűjthetünk, míg az előbbiekből védett területen csak a nemzeti park engedélyével szedhetünk.
A kutyánkat mindig pórázon vezessük!
Az erdőben minden esetben pórázon vezessük a kutyánkat, akkor is, ha ő a világ legszelídebb és legszófogadóbb állata, hiszen még így is megkergethet egy őzet vagy egy nyulat. Meglehet ugyanis, hogy a vidám ugatás valamilyen erdei állat riadt menekülését váltja ki. Emellett a szabadon kószáló kutyákra veszélyek is leselkedhetnek az erdőben, a rókák ürülékével érintkezve például veszélyes betegségeket kaphatnak el.
Vigyük magunkkal a szemetet!
A szemetelés a parkerdők egyik legnagyobb problémája, az eldobált hulladék a vadvilágnak is kárt okoz, hiszen megbetegedéshez vagy akár fulladáshoz is vezethet, ha elfogyasztják a szemetet az állatok. A hulladékkal befedett területen az aljnövényzet nehezen él meg, ezáltal pedig élőhelyek szűnnek meg. Az elmúlt évek során számtalanszor találkoztunk már műanyagpalackokkal, konzervdobozzal, zsákokkal, sőt használt elemmel, gumiabronccsal vagy akkumulátorral is a közeli erdeinkben – ezek mérgező hulladékok, amik nemcsak a természetbe nem valók, de éveken át szennyezik a talajt és a vizeinket. Az előbbiek persze extrém példák, de a csokipapírt, a szalvétát, a banánhéjat és a zsebkendőt se dobjuk el, hanem a nálunk keletkező hulladékot gyűjtsük össze és vigyük el a legközelebbi szemétgyűjtőig. A tetten ért szemetelő 3 000–20 000 Ft helyszíni bírságra számíthat.
Csak a kijelölt helyen gyújtsunk tüzet!
Bármennyire is hangulatos a bográcsozás és a tábortűz, csak a kijelölt és kiépített tűzrakó helyen szabad tüzet gyújtani. És arra sem árt figyeljünk, hogy mindezt ne tűzgyújtási tilalom idején tegyük. A helyeket mindig az erdőgazdálkodó alakítja ki, az arra megfelelő részeken. Ételkészítés esetén mindig legyen nálunk 2-3 liter víz a tűz eloltásához, és mielőtt utunkra indulnánk, mindig győződjünk meg róla, hogy a parázs is elaludt.
Köszönjünk!
Mind találkoztunk már azzal a szokással, hogy kirándulás közben köszönünk a többi természetjárónak, akkor is, ha nem ismerjük, persze nem kötelező hangosan Jó napot!-tal üdvözölnünk a másikat, elég egy fejbiccentés is. A kirándulók ezzel megtisztelik azokat, akik hozzájuk hasonlóan róják az ösvényeket. Érdekesség, hogy általában a fentről lefelé érkező köszönti a szembejövőt.
(Borítókép: Vörös-kő, Hirling Bálint - We Love Budapest)
