A legnagyobb magyar építészek tervezték az ELTE Bölcsészettudományi Karának campusát, ahol Steindl Imre, Wéber Antal, Pecz Samu és Hauszmann Alajos épületeit is megtaláljuk. A Múzeum körúti terület csak a 20. században vált hivatalosan is a bölcsészek otthonává, a 19. században még orvostanhallgatók, természettudósok és műegyetemisták jártak ide.
A bölcsészkar előtti idők
A bölcsészkar ma ismert területe eredetileg puszta volt, néhány gazdasági épülettel – Grassalkovich Antal birtoka, aki adósságai enyhítése végett felajánlotta Pest városának. 1809-ben költözött ide, a mai Trefort-kert helyére az Egyetemi Botanikus Kert (ennek helyszíne többször is változott), Kitaibel Pál kémikus és botanikus vezetésével.
A kert 1810 és 1838 között élte virágkorát: Kitaibel különleges növényekkel gazdagította a botanikus kertet, ahova Ausztráliából is érkeztek növények. A Múzeumkert–Rákóczi út–Puskin utca határán lévő Füvészkertet az 1838-as árvíz elpusztította, az utolsó üvegház 1848-ban dőlt össze, a terület ezzel ismét senki földje lett, egészen az 1870-es évekig.
A Műegyetem professzorai tervezték
Az 1870-es években indult a terület beépítése. A műegyetem akkori tanárai közül szinte mindenki tervezett ide valamit, és ők álmodták meg a Trefort-kerten átvezető, a Múzeum körúttól a Puskin utcáig tartó utcát is. A Gólyavár előtti kis teret Czigler Győző tervezte, az itt álló Trefort-szobrot pedig Strobl Alajos készítette.
A 19. század második felében épült fel Wagner János tervei alapján a campus első épülete (a mai B épület),
a Kémiai Intézet, ahol az orvosi műszerek laboratóriuma is volt. Ezt követte az Élettani Intézet (a mai E épület, Puskin utca 9.), amire a mai napig ráférne egy felújítás, mert évtizedek óta pusztul a campus mindenki elől elzárt területén; 2021-ben felmerült a műemléki épület felújítása, ám azóta nincs róla hír.
A Múzeum körút mentén álló A épület mellett naponta elsétálunk, de arról kevesen tudunk, hogy eredetileg Állat- és Ásványtani Intézetnek (építész: Wéber Antal) épült, ahol többek között tapír-, zsiráf- és gorillacsontváz is volt, a nagyközönség előtt pedig vasárnaponként nyitva állt és múzeumként működött.
A múzeum körút 6–8. Steindl Imre tervezte neoreneszánsz épülete már az építészeknek készült,
így egyáltalán nem véletlen, hogy a homlokzaton megjelenő szobrok és domborművek az építészetre jellemző attribútumokat jelenítik meg. Sétavezetőnk kiemelt egy apró érdekességet: amikor átadták az épületet, a tervező Steindl nem ment el a hivatalos ceremóniára, mert – állítólag – nem szerette az ilyen ünnepségeket. Bár nem Steindl tervezte és nem is századfordulós alkotás, mégis fontos megemlíteni azt a különleges emlékművet, ami végigfut az épületen: egy 200 méter hosszú bronzsávban a II. világháború során meghalt 198 egykori egyetem polgár neve olvasható.
Kétségtelen, hogy a Múzeum körúti főépület mögötti Gólyavár a campus egyik legérdekesebb épülete, eredetileg ez is az építészek „otthona” volt, és a csaknem 600 fős előadójában tartották a műegyetemisták nagyelőadásait: az ábrázoló geometriát és a matematikát. A Pecz Samu által tervezett neogótikus épületben ma is előadásokat tartanak (illetve diplomaosztókat és konferenciákat), bár az eredeti termet a II. világháború után kettéosztották. Érdekesség, hogy az üvegtető melletti sarokban a mai napig fent vannak a fából faragott baglyok.
Itt élt Eötvös Loránd
Noha az ELTE-re jártam, még számomra is újdonság volt, hogy
a D épület első emeletén élt báró Eötvös Loránd, aki a tanítás mellett itt végezte a kísérletei egy részét is.
Bár ma a Szláv és Balti Filológiai Intézet működik a falai között, az 1886-ban emelt épület eredetileg a Kísérleti Fizikai Tanszék számára készült, és maga Eötvös is részt vett az építésében. Volt itt mágnesességi szoba, a nagyelőadó mögött pedig fizikaszertár, ami a maga korában a legjobban felszerelt tanszergyűjteménynek számított.
A dobó- és ejtőkísérletek számára az intézmény tetején egy torony is épült, ám erről ma csak kevesen tudnak. De van a bölcsészkar területén egy másik torony is: a főépület tetején található obszervatórium, amely egyidős a Múzeum körúti épülettel, és amelynek nagy szerepe volt Pest legpontosabb órájának működésében (hosszabban itt írtunk a bölcsészkari csillagdáról.)
A Múzeum körúti campus történetét az Imagine ELTE-séta felsőfokon című sétáján ismerhetitek meg, amelyre itt tudtok jelentkezni.
