Nagy port vert fel a Nemzeti Bank felújítása. Míg sokan azt kérdőjelezték meg, hogy valóban ennek az épületnek kell-e megújulnia, mások azt kifogásolták, hogy a munkálatok 54 milliárd forintra tervezett költsége végül 80 milliárdra rúgott, a műemlék épület tetejére tervezett kétemeletes üveg- és fémráépítés pedig műemlékvédelmi kérdéseket vetett fel. A vitákról itt, a Nemzeti Bank ezzel kapcsolatos álláspontjáról pedig itt olvashatunk bővebben. Az épület mindenesetre elkészült, mi pedig lehetőséget kaptunk rá, hogy bejárjuk.
100 év a nemzet vagyonának szolgálatában
A Nemzeti Bank Alpár Ignác tervei alapján 1902 és 1905 között épült historizáló-neobarokk stílusban az Osztrák–Magyar Bank, vagyis a korabeli jegybank budapesti intézetének székházaként. Az épület tehát a korszakban szinte egyedülálló módon már jegybanknak készült, nem utólag alakították át. Alpár kihasználta a rendelkezésre álló lehetőséget, tervének több olyan része is volt, amely a funkciót helyezte előtérbe a díszes, reprezentatív célú elemekkel szemben, és egyedi megoldásnak számított. Az építész egyébként a pénzintézetek tervezésének nagyágyúja volt, a Tőzsdepalota és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (ma Belügyminisztérium), a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Magyar Általános Hitelbank (ma Pénzügyminisztérium) vagy az Anker-palota is a nevéhez fűződik.
A Nemzeti Bank épülete szerencsésen átvészelte a II. világháborút, külsején szinte semmilyen változtatás nem történt a 20. század második felében sem, ellentétben belső részével, aminek átépítése sok szempontból szerencsétlenül sikerült. A harmadik emeleti loggiákat befalazták, az első emelet tágas, nagy belmagasságú tereit kettévágták egy utólag beépített födémmel, a savmart üvegből készült nyílászárók közül csak néhány darab maradt meg, és Róth Miksa ablaküvegei közül sem mindegyik élte túl a 20. századot. A felújítás a bank álláspontja szerint műszaki szempontból is szükséges volt, mivel ilyen jellegű korszerűsítés korábban nem történt, ezért igyekeztek a felújítás során korszerű, energiatakarékos megoldásokat alkalmazni.
Az önálló jegybank igényét már az 1848-as forradalom alkalmával megfogalmazott 12 pont is rögzítette, ám a funkciót csak 1878-tól látta el a Monarchiában közös, magyar–osztrák szerv, az Osztrák–Magyar Bank, 1924-ben pedig megkezdte munkáját a Magyar Nemzeti Bank. Épületének mostani felújítása 2021-ben kezdődött, és az volt az eredeti terv, hogy az intézmény fennállásának 100. évfordulójára elkészül, végül 2025 elejére, néhány hónappal később fejeződtek be a munkálatok. A visszaköltözés jelenleg és a következő hónapokban is folyamatosan zajlik, a Szabadság téri székházban 350-400 munkatárs dolgozik majd. A felújítást a Raw Development Kft. végezte, az építészeti és műemlékvédelmi felújítás a TIBA Építész Stúdió Kft. munkája, az elkészült épületet dr. Mezős Tamás, a mostani generálkivitelező mutatta be.
A megújult Nemzeti Bank
Az épület hatalmas fakapuján átlépve nagyvonalú fogadótérbe érkezünk, ahol nemcsak gazdagon díszített belső tér, de az üvegfelületek is külön figyelmet érdemelnek. A belső udvar felé néző, színes Róth Miksa-ablakok csodás fényekbe burkolják a teret. A nyílászárók savmart üvegeinek nagy része sajnos a II. világháborút követően megsemmisült, most azonban analógiák mentén újjászülethettek. Az épület belső díszítéseinek mintáit idézik, a főlépcső korlátjain és a mennyezeten látható kalászos minta például a fogadótér ajtaján köszön vissza.
Továbbhaladva belépünk az egykori belső udvarra. A felújítás előtt egyidőben rendszeres látogatója voltam az épületnek, ennek ellenére nem ismertem fel ezt a részt, csak egy nyomasztóan alacsony és sötét, alagsori ebédlő élt az emlékeimben. A korábbi udvart most hatalmas belmagasságával, üvegtetejével gyönyörűen átjárja a fény, miközben az egyszínűre festett épületszárnyak valósággal körbehullámozzák a teret.
Az élő növényekkel díszített középrészt egy kis üveghídon tudjuk megközelíteni, a hangulattól merőben elüt, hogy szemben egy marcona falat vehetünk észre, ami meglehetősen különbözik az épület többi elemétől. Itt, az egy méter vastag vasbeton fal mögött helyezte el Alpár Ignác a trezort, a korszakban megszokottól eltérően nem süllyesztve, mivel úgy gondolta, a nemzet aranya akkor lesz a legnagyobb biztonságban, ha szem előtt van.
A korábbi udvarra érkeztek annak idején a pénzzel vagy éppen nemesfémmel megrakott társzekerek, amelyekből 12 fért el egymás mellett.
Alpár inkább a funkcionalitást helyezte előtérbe, amikor nem egy nagyvonalú fogadóteret képzelt el ide. Az egykori udvarról készpénztrezor is nyílt, itt volt a kocsiszín (majd garázs), illetve egy külön bejáraton, lépcsőházon át lehetett megközelíteni a harmadik emeleten található lakásokat. Az egykori udvar most üvegtetőt kapott, a padlózat üvegezett oldalsó részén át jut természetes fény az alattunk elhelyezkedő, 300 fős, nagy tárgyalóba is.
Az első szintre korábban páternoszterrel is feljuthattunk volna, ez a felvonó azonban modern liftnek adta át a helyét. Mi mindenesetre a központi térből a Róth Miksa-üvegekkel borított lépcsőházon át kanyargunk fel az emeletre, ahol a felújításnak köszönhetően újra jobban érvényesül Alpár Ignác eredeti koncepciója. Itt ugyanis az építész a korszaktól eltérően nagy, egyterű irodában gondolkodott. Páratlan élmény lehetett a 6 méter belmagasságú, a bank szinte teljes Hold utcai oldala mentén végighúzódó térben dolgozni, ám a későbbi korok meglehetősen mostohán bántak a helyiséggel. Utólagosan betoldott födémmel kettéválasztották, majd válaszfalakkal kisebb irodákra osztották, így szűk, sötét és nyomasztó tér jött létre, ami igencsak elütött az épület egészétől.
A mostani felújítás során kibontották a betoldott födémet, a nyílászárókat korabeli fotók és a homlokzati struktúra alapján rekonstruálták, így újra teljes szépségükben tárulnak elénk. Sajnos a belmagasságból a gépészet egy keveset elvesz, a mennyezet architektúrája szintén emiatt nem látszik, a teret üvegfalakkal szabdalták kisebb egységekre, így a végeredmény a korábbinál lényegesen tágasabb és világosabb, de azért messze van az eredeti koncepciótól.
Gazdag, már a szecessziót idéző, virágmotívumokkal gazdagon díszített korlátok között érkezünk meg a második emeletre, ahol a korábbi kalászos téma a gesztenyemotívumnak adja át a helyét: a burkolat és a savmart ajtók díszítésén is ez köszön vissza. Itt található az épület egyik legkülönlegesebb része, a monetáris terem, aminek rekonstrukcióját alapos kutatómunka előzte meg. Az óarany színben pompázó tapéta például az eredeti pontos mása. A kutatás során kiderült, hogy melyik, Milánóhoz közeli műhelyben gyártották, a céggel való kapcsolatfelvétel után pedig a régi főkönyvekből már látni lehetett, hogy pontosan milyen tapétát rendelt az építkezéshez bő száz éve Alpár Ignác.
Ahogy egyre feljebb haladunk a székházban, úgy sokasodnak a modern megoldások. A harmadik emeleti lakások helyére irodák és közösségi helyszínek kerültek, a korábban befalazott loggiákat pedig kibontották, ám a modern, zsilipes tűzvédelmi rendszer miatt be kellett üvegezni ezeket.
A két legfelső szint a felújítás legvitatottabb pontja. A bankban eddig kevés közösségi helyszín, tárgyaló állt rendelkezésre, ez az emeletráépítésnek köszönhetően megoldódott. Az új épületrész hangulata egy skybart vagy VIP-lounge-ot idéz, de legalább olyan épületekre látunk, mint a Parlament vagy a szomszédos Postatakarékpénztár vadul burjánzó, szecessziós teteje. Kérdés, megérte-e ennek érdekében ekkora áldozatot hozni. Ugyanis azért, hogy a két pluszemelet megvalósulhasson, elbontották a műemlék székház tetőzetét, és felhúztak egy olyan üveg- és fémépítményt, amely a Szabadság térről is jól látszik, és megváltoztatja az épület arányait.
Az új Nemzeti Bank 350-400 ember munkahelye lesz, a visszaköltözés már megkezdődött, a következő hónapokban fejeződhet be. Bár a székház az itt zajló munka jellege miatt továbbra sem lesz nyitott a nyilvánosság számára, tervezik, hogy a korábbiakhoz hasonlóan lesznek majd bejárások, amelyek alkalmával meg lehet tekinteni a megújult épületet.
(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)
