Ma már csak filmekben láthatók azok a szigorú tekintetű, összeráncolt szemöldökű idősebb asszonyok, akik egykor a fiatal lányok erkölcsére vigyáztak a közösségi élet színterein. Azonban Budapesten még a 20. század elején is megszokottak voltak a nemes hölgyeket védő gardedámok.

A gardedámok, más néven kísérő hölgyek, a 19. és 20. század fordulójának társadalmi életében különleges és fontos szerepet töltöttek be. 

A gardedám szokásrendszere a középkorból ered – a jó családból származó hölgyeket nem engedték egyedül kóborolni az utcákon, általában egy férfi rokon vagy szolga kíséretében léptek ki otthonukból, nehogy valamilyen atrocitás érje őket.

A 19. században már kevésbé a fizikai erőszaktól védték a hölgyeket, inkább attól féltették őket, nehogy folt essen a jó erkölcsükön. Ekkor a gardedám többnyire egy idősebb nőrokon volt, aki különféle társasági összejövetelekre, bálokra, vacsorákra, hangversenyekre, utazásokra kísérte a fiatal lányokat, és kérlelhetetlenül lecsapott, ha úgy látta, veszélybe került védence jó híre, mert illetlen helyzetbe került.

Műjég és Park Club

Budapest a 19. század végén és a 20. század elején virágzó kulturális központ volt, ahol bálok, estélyek és társasági események követték egymást. Az Andrássy út, a Vigadó, a Gellért fürdő és más ikonikus helyszínek nemcsak a szórakozás, hanem a társadalmi kapcsolatok építésének színterei is voltak. 

A gardedámok nélkülözhetetlenek voltak a város felsőbb köreinek életében:

gondoskodtak arról, hogy a fiatal hölgyek megfelelő társaságban mozogjanak, és elkerüljék a botrányokat. Ezzel kapcsolatban ismerünk egy történetet. Károlyi Mihály már régóta szemet vetett Andrássy Katinkára, a vonzalom pedig nem volt egyoldalú. Katinkának a bálon sikerült meglógnia gardedámja elől, és egy rejtett, hátsó lépcsőn át a teraszra osonnia, ahol elcsattant az első csók. A szerelmespár végül lebukott, és az Andrássy családnak egy hónapot kellett türelmetlenül várakoznia arra, hogy Károlyi végre megkérje lányuk kezét, és ezzel megakadályozza a botrányt.

A lopott csók egyébként a Park Clubban (a mai Stefánia Palota) történt, amely egyedülálló volt abból a szempontból, hogy hölgyek is lehettek a tagjai, és olyan híres családok sarjai fordultak meg az itt rendezett eseményeken, mint az Andrássy, az Esterházy vagy a Széchenyi.

Egy másik legális ismerkedőhely Lechner Ödön 1875 és 1893 között működő, keleties motívumokkal díszített jégpavilonja volt. A központi csarnok egyik oldalában a büfé kapott helyet, a másik oldal melegedőhelyiségként szolgált. A tetőteraszon zenekar játszott, a földszinti korcsolyacsatoló fölött elhelyezkedő, üvegablakos nagyteremben pedig a gardedámok foglaltak helyet, és vigyázták jégen sikló védenceik erkölcsét. Egy magára valamit is adó úrilány azonban nem léphetett be azokra a helyekre, ahová az alacsonyabb társadalmi rétegek igen – így a sörözőkbe, mulatókba, kávézókba, pezsgőspavilonokba vagy a Vurstlira.

A gardedám jelenléte mellett tehát az ismerkedés meglehetősen nehézzé vált, de nem lehetetlenné. Bár rendkívül szigorú normák vonatkoztak a viselkedésre – a lányoknak megtanították, hogyan rejtsék el az érzelmeiket, milyen legyen a fej- és testtartásuk, vagy miként viselkedjenek nyilvános helyeken – a bálokon, szigorú keretek között adódott lehetőség az ismerkedésre vagy legalábbis a szóba elegyedésre.

Lopott tárgyak, rejtjelek

Bár a bálok sok esetben arra szolgáltak, hogy a hölgyek itt találkozzanak jövőbeli férjeikkel, a gardedámok figyelő tekintete miatt a szimpátia nyílt színi kifejezése nem volt egyszerű. A hosszú bálteremben a fal melletti székeken telepedtek le a kísérők, a gardedámok, a fiatal férfiak pedig a bálterem közepéről mustrálgatták a lányokat. Ha valamelyiküknek megtetszett egy-egy lány, de sem őt, sem szüleit nem ismerte, a fiú cimborái között addig tudakozódott, míg akadt egy ismerőse, aki aztán odavitte a lány őrzőjéhez. Ekkor a gardedámok között megindult a sugdolózás: ki fia az illető, miféle családból származik, és esetleg mit örökölhet a szüleitől.

Ám sokszor az egyetlen módot az ismerkedésre a különféle nonverbális jelek jelentették. Ha például a hölgy kézfogása erőteljes volt, az bizakodásra adhatott okot. Előfordulhatott az is, hogy az ifjú valamilyen tárgyat (például legyező, zsebkendő, kesztyű) egy lopott pillanatban eltulajdonított a kiszemelt hölgytől, hogy a „véletlenül” elhagyott kiegészítővel másnap vizitre jelentkezhessen a házánál.

A hölgyek legyezőikkel egészen kifinomult titkos üzeneteket tudtak közvetíteni még idős nőrokonaik jelenlétében is. A Rizsporos hétköznapok blogja a következő legyezőjelzéseket szedte össze:

  • Ujjheggyel érinteni az összecsukott legyezőt: „Beszélnünk kell.”
  • Jobb kézzel az arc előtt tartani a kinyitott legyezőt: „Kövess!”
  • Jobb kézzel elhúzni arcunk előtt a nyitott legyezőt: „Szeretlek!”
  • Végighúzni kezünk a csukott legyezőn: „Gyűlöllek!”
  • Jobb kézzel a jobb archoz érinteni a csukott legyezőt: „Igen.”
  • Jobb kézzel a bal archoz érinteni a csukott legyezőt: „Nem.”
  • Leejteni a legyezőt: „Legyünk inkább csak barátok.”

De pontos jelentése volt a zárt és nyitott legyezőnek is: a zárt egy „Szeret engem?” kérdést feltételezett, de bal kézben pörgetve egészen más jelentést nyert: „Hagyjál békén!” A legyező viselésének módja is számított. A jobb karról lecsüngő, zárt legyező azt jelentette, hogy a hölgy férjet keres, bal karon viszont arról árulkodott, hogy már eljegyezték. A gardedámok jelenlétére is volt külön jelzés – ha az úrilány az arca elé tartotta félig nyitott legyezőjét, azzal azt üzente: „Vigyázz! Figyelnek bennünket!”

A gardedámok szerepe a 20. század első felében kezdett elhalványulni.

Az első világháború után a társadalmi normák lazultak, a nők függetlenebbé váltak, és az egyenjogúsági törekvések megerősödtek. Az autók és más modern közlekedési eszközök elterjedése is csökkentette a gardedámok jelentőségét, hiszen a fiatal nők szabadabban közlekedhettek. A társkeresési szokások is megváltoztak, a fiatalok egyre kevésbé voltak alávetve a család döntéseinek, tanulni kezdtek, így a megszokott környezetükön kívül is ismerkedtek. A táncos összejövetelekről lassanként elmaradtak a gardedámok, de Budapest utcái, ahol egykor sétáltak, ma is őrzik annak az időszaknak a szellemét, amikor a társadalmi normák szigorúan szabályozták az emberi kapcsolatokat.

Források:

(Borítókép: Preisich család – Fortepan)

Címkék