Boldog gyerekkor és boldogtalan házasságok
Manapság egy női szerkesztő, de akár egy lap- vagy portálalapító nő is teljesen szokványosnak mondható, de ez nem mindig volt így. Az 1800-as években semmiképpen sem. A Monarchia és Magyarország első női lapját, az elsősorban szépirodalommal és divattal foglalkozó Családi Kört megalapító és szerkesztőként vezető Kánya Emíliának sem volt könnyű dolga.
De mivel az apja révén bírt némi befolyással, és jó kapcsolatokkal rendelkezett, végül csak megugrotta ezt az akadályt. Amikor Magyarország teljhatalmú katonai kormányzójához, Benedek Lajos táborszernagyhoz folyamodott engedélyért, azt a választ kapta, hogy maradjon a ház körüli teendőknél,
merthogy a lapírás és -szerkesztés, a nyilvánossággal való párbeszéd a férfiaknak való tevékenység.
Ám Emília nem állt el a tervétől, hosszú hónapokon át dédelgette azt, majd az arisztokrata-feleség barátnői támogatásának köszönhetően végül megkapta az engedélyt, a Családi Kör nevű újság pedig 1860. október 14-én elindult.
Kánya Emília 1828-ban született Pesten, a város közepén. Édesapja, Kánya Pál volt az evangélikus gimnázium igazgatója, valamint az egyház levéltárnoka és a pesti német gyülekezet jegyzője is. Gondos neveltetésben részesült (a nők számára akkoriban szokásos rajz, festés, zongorázás és éneklés mellett irodalmat, vallás- és erkölcstant, valamint természettudományokat is tanult), és olyan családi barátaik voltak, mint Barabás Miklós festő.
Szüleivel együtt Emília ott volt a Nemzeti Színház megnyitóján, később pedig rendszeres nézője volt a teátrum előadásainak. De nemcsak kulturális-szellemi kalandokban volt része: mivel Pest egyik legmagasabban fekvő pontján laktak, az 1838-as árvíz őket nem érintette. Sőt, hozzájuk menekültek és hosszabb ideig náluk laktak a házukat vesztett ismerőseik, a leánynevelde növendékei, de idegenek is. Voltak napok, amikor annyian húzták meg magukat náluk, hogy többeknek a konyhában, a ház folyosóin és a földön kellett aludnia.
A boldog éveknek a szülői, főként az anyai nyomás vetett végett: a lányt 19 éves korában hozzáadták egy nagyon módos birtokos-kereskedő majdnem teljesen vak fiához, Feldinger Frigyeshez. Ezzel a lány teljesen elszakadt az addig őt körülvevő, izgalmas és pezsgő pesti közegtől, mivel Temesvárra költöztek, a dúsgazdag apósa házába.
Bár anyagi gondok nélkül, jómódban éltek, de Emília önállósága megszűnt, és a pesti baráti kör, a szellemi és érzelmi társak helyett kicsinyes családi konfliktusok és a csendes, szinte eseménytelen vidéki társas élet lett az osztályrésze. De engedelmességre nevelték, így hát tűrt, és a gyereknevelésben találta meg a boldogságot, meg aztán persze itt is talált új barátokat.
A temesvári évek alatt – bár ezt akkor még nem sejtette – Kánya Emília a későbbiekre készült fel és az eljövendő évekre szerzett tapasztalatot és tudást. A férje mindig is írói babérokra vágyott, így 1850-ben elindított egy lapot Euphrosine néven (ez volt az első lap, ami közölte Petőfi Sándor életrajzát), de mivel erősen látáskorlátozott volt, mindent a felesége csinált helyette: cikket írt, olvasott, javított, levelekre válaszolt, és a gyakorlatban tanulta meg a szerkesztést is.
Közben a férjével, aki rendszeresen megcsalta, egyre inkább elhidegültek egymástól. Talán azzal a céllal is, hogy a problémáikat megoldják, 1852 szeptemberében Pestre költöztek. Ám a gondok tovább sokasodtak, így végül elváltak az útjaik. Évekkel később az akkor már lapkiadással foglalkozó Emília ismét férjhez ment, a Családi Kör egyik főmunkatársához, egy egykori márciusi ifjúhoz, Szegfi Mórhoz, ám ez a házasság sem volt boldog, így rövid időn belül tőle is elvált, és többet már nem is ment férjhez.
A legszebb két évtized
Az első nőknek szóló hazai lapot, a Családi Kört az első magyar újságíró-szerkesztő-lapalapító nő, Kánya Emília hozta tető alá. Már 1859-ben hozzáfogott a tervéhez, és mivel jól tudta, hogy nőként nehezebb lesz a dolga, mint egy férfinak, ezért mindent megszervezett: kiadót szerzett, munkatársakat gyűjtött maga köré, és kibérelt egy lakást, ahol a szerkesztőség volt.
De még így is csak nehezen, családi és baráti kapcsolatait latba vetve tudott engedélyt szerezni. A lap végül 1860 őszén indult el, és hamar népszerűvé vált, rengeteg előfizetője lett. Ebben biztosan közrejátszott az is, hogy többek között olyan szerzői voltak a Családi Körnek, mint Tompa Mihály, Jókai Mór, Arany János vagy Mikszáth Kálmán. Persze női szerzők is írtak a lapba, például Jósika Miklós felesége, a szintén író és műfordító Podmaniczky Júlia, vagy az író-költő Vachott Sándorné Csapó Mária, aki már Kánya Emília előtt szeretett volna egy női lapot indítani Képes Családi Lap néven, de férje forradalmi múltja miatt nem kapott rá engedélyt. Itt kell megjegyezni, hogy már korábban létezett pár olyan lap (például a Hölgyfutár, a Divatcsarnok, a Nővilág), ami ugyan nem kizárólag nőknek szólt, de kiemelten őket célozta meg.
1860-tól Kánya Emíliának egymás után jelentek meg a regényei is (korábban álnéven már publikált pár elbeszélést), melyek népszerű olvasmányok voltak, és ez jó fényt vetett a lapjára is. Bár a Családi Kör második évtizede már nem sikerült olyan jól, mint az első, 1870-től egyre csökkent az olvasók száma, mégis ez volt az első olyan lap a Monarchia területén, ami két évtizeden át, megszakítás nélkül működött. Sőt elindított egy folyamatot is: egymás után jelentek meg a nőknek szóló kiadványok (például Anyák Hetilapja, Szünórák, Magyar Gazdasszonyok Hetilapja, Gyermekbarát), bár olyan sokáig, mint a Családi Kör, egyik sem húzta.
A hetente megjelenő lap elsődlegesen a művelt magyar hölgyeket célozta meg, a cikkek témái között pedig mindenfélét talált az olvasó: történelem, élet- és jellemrajzok, gyermeknevelés, háztartásvezetés, szépségápolás, egészségügy, közélet és társadalmi kérdések, divattudósítások és szabásminták, de az irodalom sem maradt ki: rendszeresen közöltek novellákat és verseket. A Családi Kör természetesen a nők emancipációs törekvéseivel is kiemelten foglalkozott, írtak a külföldi nőmozgalmakról, a nők szabad munkavállalásáról és a képzésükről is. Talán ennek volt köszönhető, hogy 1873-ban Veres Pálnéval együtt Kánya Emília képviselte a magyar nőket a nemzetközi nőkongresszuson Bécsben.
Kánya Emília a Családi Kör népszerűségét kihasználva elindított olyan, időről időre megjelenő, szintén nőknek szóló kiadványsorozatokat is, mint a Magyar Nők Évkönyve, a Magyar Hölgyek Naptára és a Magyar Hölgyek Könyvtára. A Családi Kör végül 1880-ban szűnt meg, és az időközben ismét elvált Kánya Emília ezt követően elhagyta Pestet. Első körben az egyik lányánál lakott az Ipolyságban, majd (az anyai hagyományt ápoló) újságíró fiához költözött át Fiuméba. Itt az emlékiratain dolgozott egészen 1905-ig, amikor is 75 éves korában elhunyt. Nyughelye is Fiuméban található.
(Borítókép: We Love Budapest)
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
