A Svábhegyi Csillagvizsgáló közleménye szerint érdemes megfigyelni a több éjszakán át tartó bolygósorakozót, mert az óriásbolygók lassú távolodása miatt csak sokára, 2040-ben láthatunk újra ilyet.
Hogyan figyelhetjük meg az együttállást szabad szemmel?
- Kora estétől DNY-i irányban, 25 fokos magasságban bukkan fel a ragyogó Vénusz, alatta pedig a növekvő holdsarló.
- A holdsarló alatt a Szaturnusz narancssárgás fénypontként mutatja meg magát.
- DK-i irányban, 60 fokos magasságban a Jupiter csak kevéssel marad majd el fényességben a Vénusztól.
- Keleti irányból a Mars köszön ránk, 35 fokos magasságban egy narancssárgás, fényes pontot kell keresni.
Érdemes képzeletben egy hosszú, íves vonalat húzni a horizontközeli Szaturnusztól az égbolt másik oldalán látszó Marsig: Ez a sík az ekliptika, a Föld keringési síkja, ami mentén Naprendszerünk bolygói is keringenek
– olvasható a közleményben.
Elő a távcsövekkel!
Már egy egyszerű kézi távcsővel is megfigyelhetünk két további bolygót: a holdsarlótól balra fölfelé a Neptunusz kékes színét pillanthatjuk meg, míg az Uránusz zöldjét a Jupiterhez közel, a Fiastyúktól jobbra lefelé kereshetjük.
Meddig tart a februári bolygóegyüttállás?
A bolygósorakozó február 1. és 9. között lesz jól megfigyelhető, a dagadó Hold napról napra vonul végig a bolygók sora mentén. Február 5-én a félhold a Fiastyúk és az Uránusz közelében jár, 6-án a Hold a Jupiterrel és a Fiastyúkkal zár be egy széles háromszöget. Február 9-én a már 91%-osra nőtt Hold eléri a sorakozó végét jelentő Marsot, és egy látványos, 1 foknál is szorosabb együttállásba kerül vele. Aki szívesen olvasna részletesebben is a februárt indító égi jelenségről, az a Svábhegyi Csillagvizsgáló blogbejegyzésében talál további információt.
