Érdemes tisztázni az elején: a bő 8 km hosszú körtúra során egy darab várral vagy várrommal sem találkozunk, a Kis-Csikóvár meg a Nagy-Csikóvár név nem várakat, hanem két, egymás mellett fekvő hegyet takar. A túraútvonal nincs túl messze Budapesttől, és autóval érdemes megközelíteni: a Pomáz mellett található csikóváraljai turistaházat kell keresni, melynek kerítéskapuja előtt találunk egy parkolót. Innen indul a 8 és fél km-es túra. Mivel jó darabon felfelé megyünk, időnként egész meredek útvonalon, ezért érdemes ehhez illő cipőt választani meg jó erőben lenni – már ha nem vagyunk gyakorlott túrázók.
Jogosan vetődik fel a kirándulóban, hogy ha nincs vár, akkor miért ez az elnevezés, pláne a csikó előtaggal együtt? Hát azért, mert egykor, valamikor a XV. században állt a hegycsúcson egy vár, amit egy pomázi birtokos, bizonyos Chyko (azaz Csikó) János építtetett, bár ennek nyoma nem sok maradt, mindössze a legenda tartja így. De az tény, hogy a jómódú Chyko család hosszú-hosszú időn keresztül volt meghatározó e vidéken. Meg az is igaz, hogy a Nagy-Csikóvár tökéletesen alkalmas hegy volt arra, hogy egy vár álljon a tetején: onnan jó messze belátható az egész környék, a feljutás pedig a hegyoldal meredeksége miatt nem könnyű feladat. Úgyhogy, mint már említettük is, aki nekivág a Csikóváraknak, kösse fel a gatyáját.
Megijedni nem kell azért, vannak ennél durvább és meredekebb kaptatók is a környéken, de azért ha nem tudja előre a kiránduló ember, hogy mire vállalkozik, meglepetés érheti a túra során. Merthogy menet közben többször is előfordul, hogy azt gondoljuk, végre itt a vége, felértünk a csúcsra, aztán kiderül, hogy a nagy fenéket, még mindig mászni kell tovább felfelé. Ám ahogy az ilyenkor lenni szokott: ami fent fogad, a látvány bőven megéri a fáradságot. Bár panoráma egyébként több is akad azért útközben. Túránk elején a piros négyzet jelzést követjük, majd egy pihenőtisztás és a Gyopár-forrás után áttérünk a zöld körre, ami a Kis-Csikóvárra visz fel, ami után ugyan lefelé indulunk el, de ez ne tévesszen meg, mert aztán viszont újra csak felfelé megyünk, a Nagy-Csikóvár csúcsra.
A túra ezen szakaszán kerül utunkba egy nem szokványos turistaház az erdő közepén, aminek több neve is ismert: Janda Vilmos-kulcsosház, Spartacus-kulcsosház, de eredetileg a múlt század 20-as éveiben építette fel a saját kezével a környék orvosa, dr. Tiszolczy Lajos, a legtöbben pedig inkább az ő nevével ismerik és emlegetik a helyet, aki rengeteget tett a helyi közösségért. Erre utal az orvos előtt tisztelgő dombormű a ház falán. Nemcsak orvos volt, de a házat is azért építette, hogy a környékbelieknek legyen egy közösségi épülete, ahol összejöhetnek. A doktor a II. világháború alatt egyébként szervezte az ellenállást, és zsidó embereket is bújtatott, amiért megkapta posztumusz a Világ Igaza kitüntetést. Ő Pomáz egyik hőse.
Janda Vilmos nevét akkor kapta meg a ház, amikor az Újpesti Természetbarátok Turista Egyesülete működtette azt a II. világháború után. Janda, aki egy kommunista érzelmű természetjáró volt, a Tanácsköztársaság alatt, 16 évesen köteleződött el az eszme mellett. A politikai tevékenysége mellett a Természetbarátok Turista Egyesülete Újpesti Csoportjának alelnöki tisztét is betöltötte. 1944-ben a nyilasok letartóztatták, nem is a származása, hanem a baloldalisága miatt, majd a schörzingeni koncentrációs táborba szállították, ahol meggyilkolták.
Visszatérve a túrához, a két csúcs után az út sokkal könnyebbé válik, a kirándulás második fele már szinte sétagalopp, merthogy innentől a gerincen sétálunk, majd aztán lefelé visz az utunk. Ekkor már a zöld háromszög jelzést követjük, ennek mentén érünk vissza a kiindulási pontra, pontosabban a Gyopár-forráshoz, majd onnan vissza a parkolóhoz.
