A Nagykörút vége, ami a Margit hídi felhajtója is egyben, pont középen kettészeli a Duna parton fekvő Jászai Mari teret, ami így nem egybefüggő, hanem két kisebb részre osztott. Felülnézetből tisztára úgy fest, mint egy agy, vagy mint egy kettétört dió belseje. A park két fele a két dióbél, az út pedig a csonthéjas belső fala. A terület kialakulása, rendezése és parkosítása, egyszóval térré fejlesztése összefügg a Margit híd megépítésével, ami a második állandó hídja volt a fővárosnak.
A középkorban egy Révjenő nevű falu állt a tér helyén, erre utal a neve is, révészek lakták. A falu történetének a törökök beözönlése vetett végett: a földdel tették egyenlővé. A környék később nem volt különösebben jelentős, arra a Margit hídig kellett várni. 1870-ben iktatták törvénybe, hogy fel kell építeni a főváros második hídját, aminek tervezését egy francia mérnök, Ernest Goüin nyerte el. Az építkezés 1872-ben kezdődött el, a kész hidat 1876 áprilisában adták át. Érdekes módon akkor még sem a budai, sem a pesti partrészt nem gondozták rendesen, így nem is parkosították.
A tér XIII. kerületi oldala festett szebben, de azért arra is ráfért a térrendezés. Erre viszont csak jóval később, a századfordulón került sor, majd a 30-as években fejezték be, ekkor ültették a platánokat is. A századfordulón kapta meg a terület a térstátuszt és első nevét is (1903), méghozzá a tragikus körülmények között, 1889-ben Mayerlingben elhunyt Rudolf trónörökös után, aki vagy öngyilkosságot követett el a szeretőjével, vagy politikai gyilkosság áldozata lett. A tér 1950-ig viselte Rudolf nevét, és mindössze egyszer változtattak rajta: 1918–19-ben Leiningen térre nevezték át az egyik aradi vértanú után. Jászai Mari, a Nemzeti Színház nagyasszonya, a hazai színjátszás egyik legnagyobb tragikája nevét pedig 1950-ben vette fel a tér.
A téren (a belvárosi oldalon) állt sokáig Segesdi György Marx–Engels-emlékműve, ami már a szoborparkban pihen, pedig egyáltalán nem rossz szobor, csak hát politikai okból készült, annak pedig a rendszerváltáskor már nem volt ott a helye. A kubista alkotás 1971-ben került a térre, és 20 év után távolították el. Helyére szökőkút került, majd Nagy Imre a Vértanúk teréről száműzött szobra. A tér ezen oldalának „politikai felhangja” nem a véletlen műve. Itt áll ugyanis a pesti „Fehér Ház″, ami a kezdeti éveit leszámítva mindig is a politika szolgálatában állt.
A területet a Palatinus Építő Zrt. szerezte meg a századforduló után. A tér északi oldalán építette fel a szecessziós Palatinus-házakat, a délin pedig egy modern-eklektikus luxusbérházat, a későbbi Fehér Házat. Ennek 4 liftje volt, központi fűtése, minden lakásban porszívó és telefon, valamint a szemét ürítésre alkalmas csőrendszer. A ház fényét emelte, hogy a két oldalán hatalmas üvegtáblás műteremlakások kerültek kialakításra. A II. világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett ház eredeti állapotban történő helyreállítását a kommunista párt akadályozta meg, amely egy új Belügyminisztériumot akart oda. Végül dodonai megoldás született: a romos épületet átalakították irodaházzá, amibe aztán pont a Belügyminisztérium költözött. Az épület később MSZMP-, majd MSZP-székház is volt, napjainkban az országgyűlési képviselők háza.
Az újlipóti oldal neves épülete egyfelől a már említett Palatinus-házak, melyeket Vidor Emil tervezett, és 1911–12-ben épültek fel. A másik fontos épület pedig a Jászai Mari tér 4-es számú ház, melynek megrendelői Weiss Manfréd gyermekei közül kettő, az okleveles mérnök Jenő, valamint a műtőasszisztens-végzettségű és a Weiss család jótékonykodását irányító Edith voltak. A két tervező Fried Miksa és Ligeti Pál volt, utóbbi egy amolyan reneszánsz ember volt, akit az építészet mellett festőművészként, filozófusként és művészeti íróként is számon tartották. Az épület 1937-re készült el. Ebben a házban olyan neves emberek éltek és alkottak többek között, mint az irodalomtörténész, műfordító, kritikus és szerkesztő Réz Pál vagy Radnai György operaénekes. Az 5-ös számúban pedig Déry Tibor író, Rába Lilla festő és grafikus, valamint Ferenczy Béni szobrász, de a közelben lakott Radnóti Miklós költő és Kovács Margit keramikus is.
Manapság a Jászai Mari tér kedvelt találkozóhely, pláne ha Újlipótvárosban vagy a Kossuth tér felé kalandozna az ember, esetleg a Vígszínházban, a Budapest Jazz Clubban (BJC), a Kino vagy a Cirko-Gejzír moziban van programja. Persze a két parkos terület valamelyikén is le lehet telepedni egy padra könyvvel a kezünkben. A híd alatt egyébként alagút köti össze a kettőt. Vagyis a Jászai Mari tér egyfelől forgalmas, másfelől pedig nagyon nyugodt része a városnak. Azt pedig viszonylag kevesen tudják, hogy először itt volt automata öntözőrendszer Budapesten, amit még a 90-es években helyeztek üzembe, akkor, amikor a parkot megújították (1994).
