A gyerekek, de talán még a felnőttek számára sincs karácsony fenyőfa nélkül. De vajon hogy voltak ezzel az emberek a múlt századokban? Honnan indult a karácsonyfa állításának hagyománya? És minek a szimbóluma a fenyőfa?

Ma már el sem tudjuk képzelni az ünnepet karácsonyfa nélkül. A kellemes fenyőillat, a világítás és a díszek mind-mind hozzájárulnak a hangulat megteremtéséhez. A fenyőfa már a kereszténység előtti időkben is fontos szimbólummal rendelkezett. Az örökzöld levelek az életet jelképezték, és elsősorban a téli napforduló ünnepe kapcsán bírtak különös jelentőséggel.

A karácsonyfa elterjedése a világon

A ma ismert karácsonyfa elsőként a Német-római Birodalom területén jelent meg, a Rajna felső szakaszának vidékén, ahol a protestáns, evangélikus családok körében kezdett elterjedni a 16–17. században. A hagyomány szerint Luther Márton volt az első, aki égő gyertyákkal díszített fel egy fenyőfát karácsonykor. Egy alkalommal ugyanis hazafelé tartott egy téli estén, és az egyik fenyőn csillagfényeket vett észre. Annyira magával ragadta a látvány, hogy otthon is megpróbálta ezt reprodukálni gyertyák segítségével.

Ez a szokás Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század elején először az arisztokraták és művészek körében terjedt el, majd a század közepétől már a polgári családok is állítottak fát karácsonykor. A hagyomány végül annyira meghonosodott és olyan népszerűségre tett szert, hogy amikor a sokak által kedvelt Erzsébet királyné 1860-ban betegsége miatt Madeirán volt kénytelen tölteni a karácsonyt, férje, Ferenc József még ide is utánaküldetett egy feldíszített fenyőfát.

Nagy-Britanniában akkor terjedt el teljes mértékben a karácsonyfa-állítás hagyománya, amikor Viktória királynő és férje, Albert szász–coburg–gothai herceg 1846-ban a The Illustrated London News lap egyik rajzán szerepelt gyermekeik körében egy feldíszített fenyőfa mellett. Mivel a királynő rendkívül népszerű volt, ezért a karácsonyfa-állítás szokása gyorsan elterjedt nemcsak Nagy-Britanniában, hanem az USA-ban is.

Amerikában egyébként eleinte nem lelkesedtek túlzottan ezért a hagyományért, és először csak főként a német telepesek gyakorolták. 1846 után viszont folyamatosan nőtt a karácsonyfa népszerűsége, és az 1890-es években a sikere már elsöprő volt. Ráadásul míg Európában csupán 1-1,2 méter magas fákat állítottak, az amerikai családok plafonig érő, magas példányokat választottak a feladatra.

Itthon vélhetően Brunszvik Teréz állította az első karácsonyfát 1824-ben Pesten, de a Podmaniczky és Bezerédy családok is sokat tettek azért, hogy ez a szokás elterjedjen, ami a városokban gyorsan meg is történt. Az 1860-as években Pesten az adventi időszakban már fenyőfavásárokat tartottak, 1866-ban pedig Jókai Mór is írt a karácsonyfáról A koldusgyermek című történetében. Falun csak később, az első világháború után lett általános a szenteste történő karácsonyfa-állítás.

A karácsonyfadíszek változása

A természet megújulását jelképező fenyőre eleinte a termékenységet szimbolizáló terményeket tettek: diót, almát és helyenként tojást. Magyarországon később kézzel készített kis tárgyakat aggattak rá, és természetesen nem hiányozhattak a gyertyák sem, amelyek fényükkel igazán meghitt hangulatot varázsoltak az otthonokba. Itthon az 1920-as éveket követően megjelentek az ezüst lamellák, gyertyatartók és a gömbök. A hagyományos karácsonyfadíszek a 20. században a fényt, azaz Krisztust jelképező, fénylő üveggömbök, az első bűnt szimbolizáló alma, valamint a paradicsomi kígyóra utaló girlandok voltak. A karácsonyfa tetejére angyalkát vagy a betlehemi csillagra utaló díszt helyeztek. Szentestén a családok körbeállták a fát, meggyújtották a gyertyákat, és énekeltek, így emlékeztek Jézusra, aki elhozta a fényt és a szeretetet a világnak.

A 20. század közepéig a karácsonyfadíszek főleg üvegből, porcelánból, fémből vagy fából készültek a módosabb családok számára. A parasztság körében továbbra is a termések kerültek a fára, mint a dió és az alma, de később kelt tésztából készült madarak vagy habcsók is díszként szolgált. A technika fejlődésével, a műanyag termékek térnyerésével a műanyag karácsonyfadíszek is elterjedtek. Talán sokan emlékeznek még a 70-es, 80-as évek retró díszeire, mint a műanyagból készült gömbök, a girlandok és az ezüst- vagy aranyszínű angyalhaj.

Karácsonyi izzó és szaloncukor

Edison használt először karácsonyi izzósort, 1880-ban, aztán két évvel később Edward Johnson már a saját karácsonyfáját világította meg izzókkal. Viszont megvásárolni még igen drága mulatság volt, ezért csak a leggazdagabbaknak telt rá, a többség, ha próbálkozott is ilyen kivilágítással, inkább bérelte azt. Itthon is csak a tehetős családok engedhették meg maguknak a karácsonyi izzókat a 20. században, a falvakban inkább a gyertyás megvilágítást használták. Aztán a 60-as, 70-es években terjedtek el széles körben a karácsonyi izzók, a 80-as, 90-es évek újdonsága volt a színes, csavaros izzósor.

A szaloncukor a 19. század elején érkezett Magyarországra, fondant-cukor formájában. Az ünnepek idején felszolgált édesség aztán becsomagolva a fára került az évszázad második felében. A 19–20. század fordulóján indult meg a nagyüzemi gyártás, majd a 20. század első felében megjelent a házi szaloncukor-készítés is a parasztság körében. Sokszor azonban nem volt pénzük cukorra, így néha a fára akasztott papírba szilva, kenyérhéj vagy krumplidarabka került.

Korunk karácsonyfái

Ma már elképzelhetetlen az ünnep karácsonyfa nélkül, és már nagyon sokféle közül lehet választani, mindenkinek ízlése szerint. Jellemzően luc- vagy ezüstfenyőt vásárolnak az élő fát kedvelők, sokan azonban műanyagra váltottak, ami lehet akár fehér is. Az idősebbek megelégszenek egy kis méretű műanyag fácskával, vannak, akik csak fenyőágakkal díszítik fel az otthonukat, mások cserepes fenyőt visznek haza. Akármelyik megoldást választjuk, ne feledkezzünk meg a fenyőfáról az ünnepek elteltével sem. Minden dísztől és szaloncukortól megfosztva, a kijelölt helyekre helyezzük ki őket, amelyek Budapesten az FKF által meghatározott területek.

Források:

(Borítókép: miniseries – Getty Images)

Címkék