A Mikulás alakja a legtöbb országban Szent Miklós, a 4. században élt myrai püspök történetéig nyúlik vissza, melynek több változata maradt fenn, az azonban mindegyikben közös, hogy a jótékony püspök a legszegényebbeknek hozott titokban ajándékot. Ünnepében akár többféle hagyomány is keveredett, így szinte mindenütt egy kicsit másképp várjuk a Mikulást. Magyarországon német hatást tükröz a szent kultusza, amit a 10. században kereskedők vittek Németország területére.
A mosolygós, ajándékot cipőbe rejtő Mikulás bácsi alakja azonban csak a 19. század vége felé tűnik fel, azóta ünnepeljük Magyarországon nagyjából hasonló formában. Talán a gyerekek nevelésének változásait is tükrözi, hogy kezdetben a jutalmazás mellett a büntetés is sokkal hangsúlyosabb volt, a kedves nagy szakállú mellett ma már alig-alig jópofáskodik egy-egy krampusz, a régi gyerekeknek azonban nem volt ekkora szerencséjük. Sőt, egyes magyar területeken ismert volt a miklósolás vagy Láncos Miklós alakja, aki magát az ördögöt vezette láncon, és festett arccal vizsgáztatta a kicsiket, akiket érdemeik szerint büntetett és jutalmazott. A szokás később faluhelyen egészen eldurvult, előfordult, hogy álarcos rémeknek öltözött csoportok járták az utcákat, és megverték azt, akivel találkoztak, így az emberek nem is nagyon szerettek ezen a napon kint tartózkodni. A miklósolás egyes vidékeken – már szelídebb formában – egészen a 70-es évekig előfordult.
Bár Budapesten nem volt ennyire veszélyes a helyzet, a büntetésnek itt is nagyobb jelentősége volt kezdetben a jutalmazásnál. Még az 50-es években sem számított rossz szülőnek, aki egy-egy évben csak szenet, hagymát vagy virgácsot vett rendetlenkedő csemetéjének. Ma ezt azért már nehezen tudjuk elképzelni. A Mikulás általában diót, mogyorót, almát, esetleg némi édességet hozott a gyerekeknek, a zsákját formázó piros csomagocska és a benne rejlő csoki csak valamivel később jött divatba.
A büntetés elsorvadása mellett a legérdekesebb kérdés talán az, hogy ki is jön valójában: a Mikulás vagy a Télapó? A II. világháborút követően a kommunizmus vallásellenes igyekezete arra is kiterjedt, hogy megfossza a Mikulás figuráját a szakrális tartalomtól, és az érdeklődést egy másik bozontos arcszőrzetű idős ember felé terelje. Sztálin születésnapja december 18-ra esett, így a legdurvább személyi kultusz idején, az 50-es évek elején igyekeztek inkább ezt az ünnepet hangsúlyozni. Bár a gyerekek továbbra is kaptak ajándékot, a szentre utaló Mikulás helyett a rá megszólalásig hasonlító, de vallási üzenetet nem hordozó Télapó érkezett.
Az elnevezést az orosz Gyed Maróz (Fagy apó) magyar megfelelőjének is tekinthették, bár maga a Télapó szó nem szovjet találmány, az I. világháborút követően kezdték szélesebb körben használni Magyarországon. A Mikulás eredetileg ugyanis szláv, szlovák szó, a Miklós becézett formája, ami az I. világháború után az elcsatolt területekre emlékeztethetett, így nem csengett kifejezetten jól. Télapó azonban sosem tudott egyeduralmat szerezni a magyar gyerekek szíve felett, a Mikulás elnevezés a fotók tanúsága szerint nemcsak fű alatt, titokban, hanem tisztességes méretű feliratokon is megjelent.
A gulyáskommunizmus évei alatt a Mikulás éppen úgy elüzletiesedett, mint az összes többi ünnepünk, ebben követtük a nyugati példát. A büntető és jutalmazó figuráról és ördögi segítőiről, akiket korábban akár láncon is vezethetett maga után, ezzel is a jó győzelmét illusztrálva, a Mikulás egyre inkább egy kedves, öreg bácsi lett, aki az édességgyártók legnagyobb örömére saját magáról készült csokiszobrot ajándékoz a gyerekeknek, déligyümölcsök kíséretében. A krampusz néha-néha otthon maradt, a virgács pedig arannyal behintett ágacskává változott.
Ma már nem is olyan egyszerű felismerni a régi ünnepet, annál is inkább, mert a rendszerváltás után mintha egyszerre szakadt volna ránk a sokféle nyugat-európai és tengerentúli hagyomány. A Mikulás ma már a mennyország helyett inkább Lappföldön lakik, néha püspökruhában, pásztorbottal és süveggel, néha viszont a feleségével és Rudolf rénszarvassal együtt érkezik.
(Borítókép: UWM Libraries - Fortepan)
