A Bartók Béla úti népszerű hely: a Hadik, mely egykor Kosztolányi, Karinthy és köreik egyik kedvenc törzshelye volt, nem azért viseli Hadik András huszártábornok, politikus, a Császári-Királyi Hadsereg hadvezére, sőt 1774 és 1790 között a Habsburg Birodalom első számú katonai vezetője, Berlin elfoglalója és megsarcolója nevét, mert a környéken élt, vagy netán ő is ide járt volna mulatni, hanem azért, mert pár házzal arrébb működött a róla elnevezett laktanya. A Bartók Béla út 24–26. alatt álló egykori katonai létesítmény – akárcsak a kávéház – a mai napig ott áll, bár üresen, mert tudomásunk szerint manapság senki nem használja.
A Hadik laktanya még a 19. század végén, 1898-ban épült az akkori laktanyaépítési hullám részeként. Jelentősége akkor nőtt meg, amikor az I. világháború vége, valamint a Tanácsköztársaság leverése után, az 1920-as években a katonai kémelhárítás állomáshelye lett. Ezzel pedig olyan billog került az épületre, amit később sem tudott levetkőzni, és ami miatt az épület hírhedtsége, a falai mögött zajló eseményektől való jogos állampolgári félelem csak erősödött. Az ostrom során szerzett belövések kijavítását követően, 1947-ben vette birtokba az épületet a Honvédelmi Minisztérium egyik alosztálya, a Katonapolitikai Osztály (röviden a Katpol), ami az ÁVH elődszervezete volt, és ez sokat elárul mindarról, amit az egykor Hadikról elnevezett laktanya falain belül műveltek.
A Katpol eredeti célja a háború bűnösök felkutatása volt, valamint hírszerzési és kémelhárítási feladatokat látott el. De mindezt csak papíron, mert a tevékenysége valójában a kommunista párt és az általuk felépíteni kívánt rendszer ellenfelei ellen irányult. Többek között nekik volt köszönhető az is, hogy az 1945-ös választásokon győztes Független Kisgazdapárt tagjait sorra ellehetetlenítették, a pártot pedig leszalámizták. Ennek érdekében a laktanya – ami közben Zalka Máté nevét vette fel – pincéjében cellákat alakítottak ki, ahol azokat a foglyokat tartották, akiket aztán válogatott eszközökkel a kihallgatókban megkínoztak, illetve megvertek.
A két leghíresebb fogvatartott Böröcz Sándor evangélikus lelkész volt, akinek visszaemlékezéseiből tudunk sokat az itt zajlott eseményekről, illetve Karády Katalin szerelme, Újszászy István korábbi hírszerzési és kémelhárítási vezérőrnagy, akit szintén itt őriztek és kínoztak meg. Halálának időpontja és oka a mai napig ismeretlen, a történészek viszont 1948-ra teszik. Egyes vélekedések szerint halálra verték, de létezik egy olyan verzió is, mely szerint sikerült öngyilkosságot elkövetnie az akkor már súlyosan cukorbeteg egykori katonatisztnek.
A Katpol – amit nyugodtan nevezhetünk politikai terrorszervezetnek – vezetője akkoriban a később a Rajk-perben elítélt és kivégzett Pállfy György, az egyik legkeményebb és különösen kegyetlen vallatótisztje pedig Berkesi András volt. Ő később a Kádár-kor ünnepelt írója, népszerű krimiszerzője lett, aki 1997-ben úgy hunyt el, hogy sosem vonták felelősségre, sőt a halála után még addig kiadatlan regényei is megjelentek, az utolsó 2001-ben. Leghíresebb munkája az 1967-ben még filmes feldolgozást is megért Sellő a pecsétgyűrűn volt.
1950 után a Katpolt alaposan átszervezték, ennek köszönhetően pedig mind a szervezet, mind az épület félelmetes hírneve is lassan elhalványult. A rendszerváltozás után a Honvéd Vezérkar, majd a Katonai Felderítő Hivatal, 2012-ben a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat költözött ide. Manapság viszont már üresen áll. Az egykori szörnyű eseményekre a kimondottan jellegtelen épület falára az 1990-es évek közepén kihelyezett emléktábla utal. Külön érdekesség, hogy a volt laktanya pincerendszerén keresztül, a föld alatt a mai napig elérhető a Gellért szálló, a Gellért-hegyi alagút és a Fehérvári úti posta épülete is.
