Budapestet történelme során többször lerombolták, majd újjáépítették, de a 80 évvel ezelőtt kezdődött események a város újkori történetének legnagyobb pusztítását végezték. 1944. december 24-én, karácsonyeste zárult be az ostromgyűrű Budapest körül, a harcoknak pedig csak 1945. február 13-án lett vége.
Ebben a majd két hónapban a városban rekedt civil lakosságnak elképesztő szenvedésekben volt része: a legtöbben végig pincékbe szorulva, víz, áram és gáz nélkül, egy kevéske élelmiszerrel vészelték át a fejük fölött zajló harci eseményeket, miközben nemcsak a harcoknak, de az orosz és német katonák, illetve a nyilasok vegzálásának is ki voltak téve. A lakosság eleinte azt hitte, pár nap alatt túlesnek majd a harcokon, arra senki nem számított, hogy Közép-Európa egyik leghosszabb és legvéresebb városostroma kezdődik meg 1944 karácsonyán.
Az ostrom vége sokaknak az életet, másoknak új megszállókat jelentett. A katonai és politikai eseményeket jól ismerjük, de az ostrom után és alatt főleg a különböző hadseregek készítettek fényképeket – egyébként érthető módon –, a civil lakosságtól rendkívül kevés felvétel maradt fenn. A Fortepan és az Eidolon Centre most közös felhívásban keresi azokat a lehetséges egyéneket, akiknek a fiókjában lapul egy-két civil felvétel Budapest ostromáról.
Bár naplók sora őrzi a komfortzónájukat feladni kényszerült, egymás mellé szorult emberek hétköznapjainak részleteit és hangulatát, a nélkülözés, a túlélés, a szolidaritás, az önzés, a kicsiség és a nagyság csak ilyen helyzetekben megismerhető megnyilvánulásait, az ezt megörökítő fényképekről alig van tudomásunk. A huszadik század szinte minden pillanatát megörökítő privát fotók hullámai ezen a ponton megtörnek
– írják a felhívásukban. A remélhetőleg minél több fotót 2025 őszén Budapesten készülnek bemutatni a már meglévő anyaggal együtt egy közös kiállításon.
(Borítókép: dr. Kramer István – Fortepan)
