A Keleti pályaudvar mögötti, bérházas Csikágó létezéséről egyetemista koromban hallottam először, Békés Pál Csikágó. Gangregény című regénye kapcsán. A könyv izgalmas lenyomatát adja a Thököly út, Dózsa György út, Damjanich utca és Rottenbiller utca által határolt területnek, ráadásul a 19. századi építkezésektől kezdve 1956-on át egészen napjainkig ível a története.
Ugorjunk vissza picit a 19. század második felére, amikor építési lázban égett a város, és sorra nőttek ki a paloták, bérházak és középületek a földből. A millenniumi építkezések időszakára mindez hatványozottan igaz volt: egyre több munkás érkezett Budapestre, ám a város még nem volt felkészülve ekkora tömegre. Megindult a helykeresés és a parcellázás, hogy a nagy tömegben érkező vidéki munkások számára minél hamarabb bérkaszárnyákat húzzanak fel. Ebben a nyüzsgésben jött létre
a külső-erzsébetvárosi káposztaföldek helyén a magyar Csikágó.
Létrejött a magyar Csikágó
Külső-Erzsébetváros egészen a 19. századig jobban hasonlított a mai autópályák melletti szántóföldekhez, mint egy városhoz, de Budapest létrejötte, még inkább a Keleti pályaudvar megépülése beindította a fejlődést. Már csak azért is, mert a városba özönlő munkások nagy része ide érkezett, ráadásul többségük a Városliget környéki millenniumi építkezéseken dolgozott, így egyértelmű volt, hogy itt épüljenek fel számukra az otthonok. Budapest új városnegyedét két év alatt felhúzták, így 1898-ra már egy sűrűn beépített, 2-3 emeletes, gangos házakkal teli negyed várta a lakókat.
A városvezetés által kijelölt területen többségében magánvállalkozók építkeztek, nekik viszont szigorúan megmondták, hogy csak bérházakat építhetnek fel. Csikágó utcáin sétálva könnyen elkaphat bennünket az az érzés, hogy itt minden utca és ház egyforma. Ez nem véletlen, itt sablonépületeket húztak fel, melyeknek olykor csak a kapuja vagy az ablakkerete különbözött, ráadásul mértani pontossággal húzták meg az utcák vonalát is. Erről a Google Mapset böngészve is megbizonyosodhatunk, a csupa merőleges és párhuzamos egyenes csak a Bethlen térnél törik meg.
Nevét Abonyi Józsefnek köszönheti, aki az egész Nefelejcs utca páratlan részét is birtokolta, és ő volt az, aki először Csikágónak nevezte a frissen felépült városrészt. Mégpedig azért, mert
annyira gyorsan nőtt ki a földből, és ugyanolyan mérnöki pontossággal, mint a tengerentúli névrokon,
melyről akkoriban egyébként is naponta cikkeztek az újságok, így mindenki értette a hasonlatot. A szóbeszédben elterjedt az a legenda, hogy a bűnözés miatt lett ez a budapesti negyed Csikágó, de ez téves. Bár a negyed felépülte után pár évvel tényleg felütötte fejét a bűnözés, de ezt a modernizáció, a nyomor és a korrupció hozta magával.
Összezsúfolva éltek az apró lakásokban
Rengeteg lakást terveztek a Csikágó épületeibe, a sok ablak biztos mindenkinek feltűnt már, azt viszont nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy amikor ezek a bérházak felépültek, minden ablak mögött egy lakás volt.
A szoba-konyhás otthonokon 4-5 munkás osztozott,
akik inkább voltak ágyrajárók, mint ott élők. Vagyis: amíg az egyik munkás dolgozott, addig a másik a lakásban aludt. A kis lakást úgy kell elképzelni, hogy a sarokban volt valami konyhaszerű, egyébként mindenütt ágyak voltak, a mosdóféleség pedig a körfolyosó végén volt, amit közösen használtak. Bár eleinte a munkások és a kispolgárok béreltek itt maguknak lakást, egy idő után megjelentek itt gyanús elemek is, csavargók, bűnözők és a nyilvános házak, valamint a razziák is rendszeressé váltak.
Az I. világháború után rengetegen kerültek hajléktalanközeli állapotba, közülük sokan itt találtak menedéket. Az akkori helyzetről a korabeli lapok is beszámoltak, különösen akkor, amikor Amerikából metodista misszionáriusok érkeztek a környékre, hogy megnézzék, hol élnek a legrosszabb körülmények között. A Nefelejcs utca 27–29. számú ház volt az egyik leghírhedtebb épület, ahol nemcsak kétes alakok fordultak meg, de az egész épületben áldatlan állapotok uralkodtak. Amellett, hogy a szennyvíz és az ivóvíz összefolyt, és sötét zugok voltak mindenütt, az egyik földszinti lakásban egymás hegyén-hátán éltek az emberek. A Tolnai Világlapja számolt be arról, hogy
egy kínai főbérlő szoba-konyhás lakásában 29 albérlő osztozik az ágyakon.
A nyomorról árulkodik az is, hogy a lakosoknak általában fogalmuk sem volt arról, ki a tulajdonos, kit kell keresniük az olyan problémákkal, mint egy beszakadt mennyezet, ugyanis jellemző volt, hogy a magánvállalkozók felépítették a házakat, majd sorsukra hagyták őket – a pénzt persze beszedték.
Mit keresett itt Róth Miksa?
Meglepő lehet, hogy az ország első számú üvegművésze pont ezen a helyen építtette fel műhelyét és otthonát, de az 1900-as évek elején nagyon is logikus döntés volt. Mivel Róth Miksa addigra már befutott művésznek számított, akit nemcsak ország-, de világszerte ismertek, első önálló műhelyének olyan helyet keresett, ahonnan kényelmesen megoldható volt munkáinak elszállítása. Így jutott el a Keleti pályaudvar mögötti negyedhez, egészen pontosan a Nefelejcs utca 26.-hoz, ahonnan vonattal elég könnyen eljuttatták a megrendelőkhöz üvegműveit. Másrészt ekkoriban a Nefelejcs utca olyan volt, mint egy bevásárlóutca: szinte minden épület aljában működött egy kis műhely vagy bolt (gyarmatáru-kereskedés, ékszerüzlet, hentes stb.), ahol a vonatra várakozók elüthették az idejüket, így az iparosok megléte is közrejátszott abban, hogy Róth Miksa ezt a helyet nézte ki magának.
Otthonát és műhelyét Pecz Samu tervezte, és annyira beleolvad a környezetébe, hogy az arra járónak elsőre fel sem tűnik, hogy egy izgalmas épület mellett halad el. Ez azért is lehet, mert a szebb része – a toronnyal, a terasszal és az ólomüveg ablakokkal – az udvarra néz. Róth Miksa és családja egykori otthonában ma a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény működik, így bárki megnézheti az egykori művész és családja otthonát, valamint mozaikműveit.
A Csikágóban sétálva számos érdekességeket lehet találni, ilyen a Bethlen téri zsinagóga vagy a Bethlen Téri Színház épülete is. Előbbit Baumhorn Lipót tervezte (az angyalföldi zsinagógát is neki köszönhetjük), és még a háború viszontagságait is átvészelte, a történetéről itt írtunk korábban. A Bethlen Gábor tér 3. szám alatt álló ház a főváros legnagyobb háború előtt épült bérháza, különlegessége pedig nemcsak annyi, hogy megépülte óta kulturális intézmény működik az aljában, hanem ez volt az a ház, amit kifejezetten polgároknak építettek. A Rákosi-udvarban leginkább az Állatkert dolgozói és az Állatorvosi Egyetem professzorai éltek, a közel 100 lakásos épületmonstrumba pedig a legváltozatosabb lakásokat tervezték, a garzontól a négy szoba-hallosig.
A magyar Csikágó történetéről még több érdekességet megtudhattok Pesten innen, Budán túl című podcastünkből.
(Borítókép: Kőrösi Tamás - We Love Budapest)
