Szeretjük azokat a projekteket, amelyek újrahasznosítással foglalkoznak, és ez igaz az építészetre is. Mindig izgalmas egy olyan épületben járni, amely nem az elmúlt években nőtt ki a földből, hanem jóval régebben, csak épp funkció nélkül, elhagyottan várta az újjáéledést. Szerencsére a felújított, majd funkciót váltott épületekből többet is találunk Budapesten, ilyen a Markó utcai transzformátorházból lett irodaház, a Borjúvásárcsarnokból lett loftiroda, a Dorottya Udvar, ami eredetileg katonaiegyenruha-gyár volt, vagy épp a Goldberger Textilgyár, ahol egyrészt a Godot Galéria működik, másrészt az elkövetkezendő években az egykori filmnyomó épületből és az angolgőzölőből az IT- és startupcégek számára nyílik itt irodaház.
Bár az 1997-ben bezárt textilgyárban a kétezres években fel-felbukkant az élet – kisebb üzemek, raktárak, kortárs galéria stb. –, és a lehetséges hasznosítások is rendre előkerültek, a terület felújítása valahogy mindig elmaradt. Egészen mostanáig. Egy bolgár IT coworking irodafejlesztő cég, a Puzl CowOrKing szeme akadt meg a 240 éves Goldberger Textilgyár épületein, akik kifejezetten a régi ipari és gyárépületek revitalizációjával és azok közösségi irodákká alakításával foglalkoznak, hogy a megújult térben szabadúszók, startupok és növekedési fázisban lévő vállalkozások találják meg a számukra megfelelő munkakörnyezetet.
A Goldbergerről röviden
Bár nehéz egy több mint kétszáz éves üzem történetét röviden összefoglalni, azért mégis megpróbáljuk, akit viszont hosszabban is érdekel a sztori, ebben a cikkünkben elolvashatja. A 18. században Óbuda volt a textilipar bölcsője, voltak itt takácsok, posztósok, harisnyakötők, textilfestők és szabók egyaránt, ahogy kékfestő manufaktúrák is. Ezek közül a leghíresebb kétségkívül Goldberger Ferenc kisüzeme volt, amely a hosszú évek alatt a tengerentúlt is meghódító vállalattá nőtte ki magát. Az 1784-ben alapított üzem eleinte elfért a család Lajos utcai házának udvarán, de ahogy teltek az évek, úgy kebelezte be a körülötte lévő területet is. Az üzembővítésre nemcsak azért volt szükség, mert egyre többeket foglalkoztattak, hanem mert ahogy fejlődött a technológia, úgy lettek egyre nagyobbak a gépek is, amelyekkel dolgoztak, ezek pedig nagyobb épületeket igényeltek.
Ferenc halála után fia, Goldberger Sámuel vette át az üzemet, ő volt az, akinek vezetése alatt megindult a három utcán is átnyúló manufaktúra nagyüzemmé válása. Az i-re a pontot Goldberger Leó tette fel, aki igazi tőkés iparbáróként úgy felfejlesztette a gyárat, hogy a munkások száma az ezret is meghaladta. Leányvállalatokat hozott létre többek között Olaszországban, Franciaországban, Amerikában, de még Ázsia területein is terjeszkedett. A textilgyár szárnyalását a II. világháború állította meg, s bár a család újította fel az épületeket, 1948-ban államosították az üzemet. A 60-as évektől átszervezések történtek az ipar területén, a pamutipari vállalatokból létrehozták a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalatot, ami bár még mindig a Goldberger-gyár volt a központja, a 90-es évekre csődbe ment, és a több száz éves cég megszűnt.
Elhagyott gőzölő és betört ablakok az egykori nyomóműhelyben
Nagyjából 30 éve áll elhagyottan a textilgőzölő és a filmnyomó műhely épülete, amelyek az elkövetkező 2-3 évben fokozatosan fognak megújulni – így hamarosan elkészül az első „innovációs hub” (ahogy a Puzl CowOrKing nevezi), ahol nagyjából 200 informatikus és IT-szakember dolgozhat majd. A sajtóbejáráson az újonnan elkészült irodatér mellett a még felújítás alatt álló részekbe is bejutottunk, így megnézhettük, milyen állapotban van ma a világhíres Goldberger-gyár egy-egy épülete.
Bár lenyűgözött minket az indusztriális tér a látható anyagokkal, oszlopokkal és gerendákkal, azért a szétgraffitizett falak, a betört ablakok, a sok madártoll és -ürülék, vagyis a sokéves elhanyagoltság látványa mégis dühítő. Leginkább azért, mert van jó pár nagy múltú épület a fővárosban, ami hasonló sorsra jutott, és ami megérdemelné a hasznosítást.
Ottjártunkkor az építészek és fejlesztők elmondták, hogy bár jóval egyszerűbb lebontani egy régi épületet és felhúzni a helyére egy újat, ők nem ebben hisznek. Bár nagyobb kihívás egy már meglévő épület felújítása és átalakítása, a város és a környezet mégis többet nyer vele. Amellett, hogy megmarad egy jelentős építészeti emlékünk, a környezeti terhelése és a szén-dioxid-kibocsátása is kevesebb lesz, mint egy teljesen új háznak. És bár a Goldberger-gyár épületének csak a homlokzata áll ipari műemlékvédelem alatt, a tartószerkezeteit, hatalmas ablakportáljait és építészeti elemeit mégis megtartják – sőt ezek adják az új dizájn alapját.
A régi téglafalazatokat, födémszerkezeteket belső látszóbeton-szerkezetek egészítik ki, mindez harmonikusan egészül ki a fém, a fa, az üveg és a tégla együttélésével és különleges belsőépítészeti megoldásokkal. A közösségi és irodaterek tagolását szinteltolásokkal, galériázással oldották meg. Hangsúlyos volt, hogy minél alacsonyabb legyen a károsanyag-kibocsátás, hogy minden energiatakarékos és költséghatékony legyen, és amellett, hogy mindenhol természetes anyagok vannak, az egész teret bejárja a természetes fény is.
Ilyen irodatérben mi is szívesen dolgoznánk
Bár szerkesztőségünket igyekeztünk otthonossá tenni a növényekkel és a színes grafikákkal, le sem tagadhatjuk, hogy egy klasszikus, a 90-es években épült irodaházban vagyunk. Ám amikor beléptünk az átalakult Goldberger-épület már készen lévő szintjére, és megláttuk a hatalmas ablakokat és a belmagasságot, az érdekes szinteltolásokat és a rengeteg természetes anyagot, a beáramló fényt meg persze a növényeket, azt éreztük, bárcsak itt lehetne a szerkesztőségünk. Hiába van bajunk sokszor az open office-szal, a környezet és a játékosság itt megvett minket. Ha már játékosság: minden tárgyaló más témát kapott, míg az egyikbe egy könyvespolcnak álcázott titkos ajtón juthatunk be, a másik úgy néz ki, mintha egy régi kovácsműhelyben járnánk.
A Puzl CowOrKing első fázisa már elkészült, nagyjából 200 informatikus és IT-szakember töltheti meg az új tereket, ahol egyéni és csoportos munkaasztalok, 6–25 fős irodák, privát telefonfülkék, 7 tárgyaló, teljesen felszerelt konyha és ultragyors internet várja őket. A főépület földszintjén a jövőben étterem, kávézó, bár és kiszolgálóhelyiségek, míg az udvari épületekben és részben azok helyén tágas közösségi terek lesznek majd. A komplexum egyik legérdekesebb épülete az egykori textilgőzölő, itt ma még por, gaz, betört ablak és romos állapotok uralkodnak, de a jövőben itt egy rendkívül magas belmagasságú rendezvénytér jön létre.
November 11. és 15. között pedig bárki kipróbálhatja, milyen egy újjáélesztett gyárépületben dolgozni, hiszen a Puzl ingyenes nyílt coworkinghetet szervez.
