Kamaraerdő és a Szoborpark környékén a hétvégék békéjét általában a flexelés vagy a fűnyírás zaja töri meg, a szolgáltatáspark pedig leginkább a kisboltot takarja. Ritkaság egy mézeskalácsház-külsejű cukrászda, melynek ajtaja mögött franciás monodesszertek, új formába öntött Rákóczi-túrós vagy mennyei Madeleine vár. A Créme’s dessertben jártunk.
Megyünk, mendegélünk, elhagyjuk Kamaraerdőt, úgy tűnik, kiértünk a városból, hiszen a Szoborpark felől még Osztapenko is lengeti utánunk a zászlóját. Aztán egyszer csak megérkezünk egy apró mézeskalács házikóhoz, melynek ajtaja olyan franciás desszertekre, süteményre nyílik, mintha hirtelen Párizsba teleportáltunk volna. A kis üzlethelyiséget sátortetejével nagyjából 30-40 éve építtette a közelben lakó cukrászcsalád, itt készültek a sütik, a pultban pedig az anyuka állt. A boldog évtizedek után hosszan hányódott a kis helyiség, bár továbbra is a család tulajdonában maradt, bérlő bérlőt követett, működött itt kisbolt, rántott húsos, egy darabig pedig üresen is állt.
Néhány hónapja érkezett meg ide Czakó Viktória, aki hosszú tanulóévek után úgy érezte, hogy itt az ideje egy saját cukrászdának. Vikinek egyből megtetszett a környék, hiszen vidéki lányként ismerős volt számára a családias hangulat, az egymást jól ismerő szomszédok alkotta közösség. Bár sok változás nem történt a pici üzlethelyiség külsején, mégis vidámabban fest, mióta megint igazi gazdája van, belül pedig teljesen megújult, a letisztult, világos színek és a berendezés akár egy belvárosi kávézóba is beillene.
Az egész helyen érezni, hogy Viki pont ilyen lehetőségre vágyott, és nagyon lelkesen látott neki álmai megvalósításának. Már 13 éves kora óta cukrász szeretett volna lenni, ezenkívül pedig szakács- és baristavégzettséget is szerzett, dolgozott Ausztriában és a Balatonnál is. Az volt a vágya, hogy egy kis meglepetést okozzon az embereknek az általa használt ízekkel, textúrákkal.
Ez nagyon kellemesen sikerült a saját boltjában, hiszen elég ritka, hogy egy olyan erdőszéli környéken, amit hétvégente csak a flexelés és a fűnyírás zajai zavarnak, olyan cukrászdába érkezzünk, ahol katonásan sorakoznak egymás mögött a choux-k, és monodesszert formában születik újjá a lúdlábtorta. Viki helyben készíti a 10-14-féle desszertet, változatosságra törekszik, nehogy a kedves vendégek megunják az ízeket. Azért, hogy ezt mindenképp elkerülje, havonta egy-egy jellegzetes magyar desszertet újraalkot. Az októberi kedvenc a lúdláb monodesszert gazdag csokimousse-szal, mandulalisztes brownie-n, a közepén fahéjjal és egy pici balzsamecettel frissé tett meggydarabbal.
Az igazi meglepetés azonban a pisztáciás-maracujás-sárgabarackos desszert, aminek – ha jól éreztük – a tésztája is pisztáciadarabokkal készült, könnyű pisztáciamousse került rá, amit nem nyomott el a barack leheletnyi savassága, szezonban ráadásul magyar sárgabarackkal készül. Ízében és külsejében egyaránt sikkes kis finomság. Többféle édességgel gondoltak a gluténérzékenyekre, illetve 2-3 mindenmentes sütemény is van, ezek közül mi egy mandulalisztes piskótával készült, kókuszkrémes-maracujás változatot próbáltunk ki, nagyon finom volt. Végül, de nem utolsósorban nagyon jó a pogácsa, mennyei vajas íze volt a Madeleine-nek, és tisztességes, a Casino Moccától érkező kávéból készült a feketénk.
A kis helyen nemcsak sütizni érdemes, akkor is érdemes ellátogatni, ha kicsit olcsóbban szeretnénk prémium-alapanyagokból, szépen kivitelezett tortát vásárolni. Karácsony előtt pedig bejglit és sütibokszokat is rendelhetünk majd, ez váltja a saját készítésű fagyit, ami még a langyosabb őszi napokon is kitartott. A kis meseházikó abszolút magától értetődő helyszín lehet workshopokhoz is, Viki hamarosan mézeskalácsos és macaronos foglalkozást tervez, úgyhogy érdemes követni őket. Ha egy jót sétálnánk Kamaraerdőn, vagy körbenéznénk a Szoborparknál, ki ne hagyjuk ezt a nagyon kedves helyet!
(Borítókép: Ladóczki Balázs - We Love Budapest)
ELÉRHETŐSÉGEK
Créme′s dessert
