Régóta figyeljük már ezt a Dózsa György úti épületet, ami valójában zsinagógának épült, de ma már a Budapesti Honvéd vívószakosztálya használja. Így a kupolatérben olyan olimpiai és világbajnoki érmeseink edzenek vagy edzettek, mint Siklósi Gergely, Imre Géza vagy Nagy Tímea.
Az október az Építészet Hónapja az Imagine-nél, aminek keretében végre volt olyan szerencsénk, hogy bejutottunk ebbe az egykori zsinagógába Angyalföldön, aminek a története legalább olyan izgalmas, mint a megjelenése. Hogy mi volt itt, mielőtt a Honvédhez került volna, miért épült, és a beltere ma is hasonlít-e az eredeti megjelenésére, annak a Zsinagógából vívóterem című sétán jártunk utána.
Írtunk már jó párszor funkciót váltott épületekről, ahogy arról is, mi mindent látnánk szívesen az üresen álló, elhagyottan pusztuló fővárosi épületekben. Ez az egykorvolt zsinagóga is jó példa arra, hogyan lehet hasznosítani azokat az építészeti értékeinket, amikre a mai világunkban már máshogy van igény. Míg ez
a Dózsa György úti szakrális épület vívócsarnokként éledt újjá,
addig például a ceglédi zsinagógából sportközpont, a gyöngyösiből pedig bútorbolt lett az évek alatt (utóbbi nagy valószínűséggel visszanyeri imaházfunkcióját, amennyiben elindulhat a rekonstrukció). A három zsinagógában a tervező, Baumhorn Lipót a közös, aki a 19. és a 20. századi zsinagógaépítészetünk egyik legnagyobb mestere volt.
A zsinagóga előtti idők
Mielőtt belekezdenénk a zsinagóga történetébe, nem árt áttekinteni, hogy egyáltalán miért is került a XIII. kerületbe, azon belül is pont ide egy imaház. Bár az 1700-as években még Óbudán telepedtek le a zsidók, a 19. században már inkább Pesten találkozhattunk velük, többek között Erzsébetvárosban, a Teleki tér környékén és a XIII. kerületben alakultak ki közösségeik. Utóbbiban jött létre Pest második zsidó temetője is 1808-ban. Egészen pontosan a Tüzér utca, a mai Dózsa György út és a Taksony utca területén, ahol ma egy lakóház és iskola van. Sétavezetőnk viccesen meg is jegyezte, hogy emiatt a lakók közül sokan a mai napig nem mernek lemenni a pincébe.
A valamikori temetőre ma már csak a buja növényzet emlékeztet, amit a 19. századi Angyalföldön még érdemes volt messze elkerülniük a pestieknek, ha nem akartak a martalóclegények áldozataivá válni, akik előszeretettel portyáztak a sírkertben. Bár a szemközti zsinagóga építéséről már 1907-ben döntöttek, a temetőt 1910-re felszámolták, hiszen a fejlődő városban egyre nagyobb szükség volt új otthonokra és iskolákra.
A legnevesebb építész tervezte a zsinagógát
Bár a 19. század elején még szántóföldek és szőlőültetvények jellemezték a környéket, a századfordulóra már megjelentek itt gyárak, üzemek, tisztviselőtelepek és egyéb kereskedelmi létesítmények, melyek tulajdonosai és dolgozói jórészt izraelita vallásúak voltak, nekik pedig egyre nagyobb szükségük volt egy imaházra, főleg azután, hogy a Lipótvárosba tervezett zsinagóga építését végül elvetették. A hitközség az akkori temetővel szemközti telket látta legideálisabbnak jövőbeni szakrális épületük felépítésére, így miután azt 1907-ben megvásárolták a Pénzügyminisztériumtól, rögtön meg is bízták Baumhorn Lipótot a tervezéssel.
Bár a zsidó származású építész tervezett jó néhány világi épületet is, leginkább a zsinagógáiról volt híres (összesen 22 zsinagóga köthető hozzá), melyek tervezését olyan magas szinten művelte, hogy a hitközségek országszerte sorra kérték fel a saját imaházuk megtervezésére. Pályája kezdetén Lechner Ödön és Pártos Gyula építészirodájában dolgozott, ami akkora hatással volt rá, hogy a lechneri szecessziós jegyek későbbi munkáin – így a Dózsa György úti zsinagóga – is mindig megmutatkoztak.
1910-ben adták át ezt az angyalföldi épületet, ami ötvözi a szecesszió jegyeit és a neoreneszánsz arányait, ha pedig sokáig szemléljük a homlokzatát, akkor feltűnhet, hogy a mózesi kőtábla nemcsak az oromzaton köszön vissza, de az ablakok is megidézik az alakját. A rózsaablakok színes üvegeit egyébként Róth Miksa készítette, de a II. világháború után ezek nem maradtak fenn eredeti állapotukban.
Ez egy nagyjából 800 fős neológ zsinagóga, ahol a földszinten nagyjából 406 férőhely kapott helyet, a többi pedig a fenti karzaton volt. A beltérben a sárga, a kék, a vörös és a barna színek váltakoznak, a falakat pedig különféle geometrikus minták díszítik. A tér még úgy is lenyűgöző, hogy sajnos beázásnyomok „díszítik” a falat, dacára az egykori felújításnak és átalakításnak. Érdekesség, hogy
a zsinagógát díszítő téglákOn BELEkarcolt korabeli feliratokat is olvashatunk, ilyen például az „Itt lógta a sulit 1922-ben”, de horogkereszt és nyilaskereszt is látható rajtUK.
A vívók szentélye lett belőle
A II. világháború idején a zsinagógát nem használhatták a hívek, sőt 1944–45 során gyűjtőtábornak használták, innen vitték el vonattal az izraelita vallásúakat a náci koncentrációs táborokba. Bár a háború során nem keletkezett súlyos kár az épületben, a holokauszt miatt imaházként már nem tudott funkcionálni – nem voltak hívek, akik megtölthették volna a hatalmas belső teret. Akik maradtak, ők már csak a kisebb kultúrtermet használták, így az épület jó része olyan állami vállalatok raktára lett, mint a TRIÁL és a Műcsarnok.
Bár a raktározási funkció miatt a belső teret teljesen átalakították, de az épület állagmegőrzésével nem sokat törődtek, így 1977-re életveszélyes állapotba került, még az is felmerült, hogy lebontják. Szerencsére a közelben működő Budapesti Honvéd Sportegyesület szemet vetett az épületre, ők láttak benne potenciált, és pénz is volt a felújításra, így 1984-ben ők lettek az új tulajdonosok, a zsinagóga pedig szép lassan boksz- és vívóedzések otthonaként éledt újjá (ma már csak a vívás a hangsúlyos).
Miután a Honvédhoz került az épület, a külsejét és a belső tér díszítéseit eredeti állapotukban állítottak vissza, leszámítva a belül egykor megtalálható héber feliratokat. A teret persze átalakították, hiszen meg kellett oldani, hogy az egykori zsinagóga alkalmas legyen edzések és kisebb versenyek megrendezésére, így két új födémet helyeztek el a centrális térben. Míg a földszinten egy üvegfedelű tornaterem van, a kupolatérben már rendes pástokon vívhatnak a sportolók. Az építész pedig úgy oldotta meg a pluszfödémek beépítését, hogy az épület eredeti részei egyáltalán nem sérültek, ráadásul az elforgatottnégyzet-alaprajz miatt még be is láthatjuk a zsinagóga terét. Biztosak vagyunk benne, hogy bármilyen nehéz is egy versenyre való felkészülés, a környezet enyhít rajta valamennyit.
Aki szeretne bejutni a Honvéd vívócsarnokába és megnézni a Baumhorn Lipót tervezte egykori angyalföldi zsinagógát, annak az Imagine Zsinagógából vívóterem – Egy elfeledett zsidónegyed története című sétáján van rá lehetősége, amit november és december folyamán is meghirdetnek majd.
