Már egy ideje léteznek futóklubok itthon és a nagyvilágban is, melyek főleg a nagy márkákra (Adidas, New Balance stb.) alapoznak, ezek főként edzésközpontú klubok. De Környei Viki, a Running Latte Club alapítója nem egy szó szoros értelemben vett futóklubot álmodott meg, hanem egy social run clubot, melynek lényege, hogy a közösségre épül az egész, a futás élménye így egy közösségi élménnyé alakul át.
Viki 12 éve fut hobbiszinten, de futott már két félmaratont, most pedig benevezett egy áprilisi teljes maratonra. Sosem voltak edzői indíttatásai a futással.
Úgy kezdődött, hogy 17 évesen körülöttem, a családomban mindenki nagyon sportos volt. Én is kis korom óta sportoltam, de jött a gimi, és mi a fontos? Buli, haverok, fanta... Kicsit máshova helyeződött a hangsúly, és meg is éreztem magamon. Anyukám azonban minden reggel, ha esett, ha fújt, elment futni. Délután pedig biciklizett. Ő volt a példaképem, és egy napon én is vele tartottam
– meséli lelkesen Viki.
Zsámbékon akkoriban ritkaságszámba ment, és nem nagyon lehetett látni futókat az utakon. Viki az anyukájával azonban mindennap eljárt futni, és nagyon hamar a hétköznapjai természetes részévé vált a futás, kb. mint másnak a fogmosás. Sok ismerőse a klub létrejöttéig nem is tudta, hogy fut, mert nem hangoztatta. Hiszen ami ennyire természetes részed, azt nem emeled ki.
Ki mondta, hogy a futás egy individuális sport?
Viki mindig is nagyon hitt a közösség erejében, egy barátnőjével az egyetem alatt egy alapítványt is alapítottak, amely szintén a közösségre épült. Sőt már kutatások,
például a Kék Zóna is kimutatta, hogy a hosszú élet titka abban rejlik, hogy egy szerető közösség vegyen körbe téged.
Tavaly ősszel Viki a párjával, Nyári Attilával Amszterdamban figyelt fel egy olyan futóklubra, ami nem egy nagy márka alatt fut, menő dizájnja van, és az egész kezdeményezés nagyon kedves. És beindította benne az ötletet, jött a kávé is mellé, hiszen annak is van egy összefogó ereje.
Kávézókba futni ér!
A futás célpontja egy kávézó. Ki az, akit ne motiválna egy finom latte vagy egy szimpla fekete a néhány kilométer végén? A név pedig adta magát, running late-ből lett a jópofa running latte. A szellemi fundamentum Vikit illeti, de a barátja, Ati, aki először tudott az ötletről, és most már ő az, aki a dizájn mellett az operatív, partnership- és merchdolgokért is felel a klub életében. Az első futás ez év februárjában volt, és azóta egyre többen és többen csatlakoztak.
Na de mégis, hogy néz ez ki?
Van egy kiinduló helyszín, egy találkozópont. Ide érkeznek azok, akik szeretnének közösségben futni. Ha elsőként veszünk részt, regisztrálni sem szükséges. 5 km a legkevesebb, amit lehet futni, de szokott lenni 7 km és havi egy hosszú is. Heti két futást hirdetnek, az egyik szerda este van, a másik szombat vagy vasárnap reggel, és ez váltakozik.
Ami a legfontosabb, előzetes „tudás″ nem szükséges. A tagok nagyon vegyesek, valaki úgy jött, hogy a klub előtt semmit nem futott, van, aki néha-néha, de van egy kiemelkedő futó is a klubban, aki ultrákat fut. Az újaknak Viki vagy éppen a segítői mindig elmondják a pontos infókat a találkozási helyszínen, hogy figyeljen mindenki a testére, a chillzóna – ahogy ők hívják –, vagyis a kávézó azért van, hogy ott meg lehet pihenni, tehát például lehet futni 2-3 km-t, majd lesétálni a maradék távot. A tapasztalat az, hogy a futói képességeken túl a személyiségek is fejlődnek, hiszen egy közösség részévé válni alapból olyan helyzeteket szül, melyekben új (eddig rejtett) tulajdonságok hívhatók elő.
Hasonló a hasonlót vonzza
Bár a csapat hozzáállása a futáshoz különböző, gondolkodásban mégis hasonló emberek verődtek össze, akik nyitottak, szeretnének kapcsolódni, és van igényük is rá. A Running Latte Club kommunikációja angol, így a tagok 40%-a külföldi, ami meg ad az egésznek egy könnyed, laza, nyugati felfogást.
Viki elmondása szerint fantasztikus fejlődési történetek figyelhetők meg a néhány hónap alatt a klubban. Például volt olyan, akinek a szorongását csökkentette, és segített leküzdeni a depressziót, de olyan is, aki februárban majdnem elhagyta az országot, majd rálelt a klubra, és mégis itthon maradt.
RLC Plus, ha profibban futnánk
A csapat legkiemelkedőbb futótudású tagja Jason Clowes, egy új-zélandi srác, aki profi futó és edző is. Ő is futni járt a Running Lattéval, ami odáig vezetett, hogy most már heti egyszer edzést is tart, ez viszont azoknak van, akik szeretnének fejlődni a futásban, vagy egy konkrét céljuk van, maraton, félmaraton vagy bármi. Ezért természetesen már fizetni kell. Havonta 8500 Ft az ára.
Hobbiból egy igazi love project
Viki nem gondolta volna, hogy az, ami az identitásának része, egyszer egy szerelemprojekt lesz. Ezt mutatja az is, hogy jelenleg ez főként egy önlábon járó projekt. Amennyi pénzt a merchből, a különedzés valahányadából, valamint a kollaborációkból visszakapnak, azt általában beforgatják a klubba.
Ha valaki egyszer ki akarja próbálni, menjen el egyre, de ha menne többször is, ér regisztrálni az Insta-bión keresztüli linken, mert akkor beveszik egy zárt WhatsApp-csoportba, ahol a kommunikáció folyik. Ott több tippet is kapnak a tagok, valamint különféle kedvezményt is sportboltokban, nem beszélve arról, hogy további kapcsolódások is születhetnek.
Még a New York Times is megírta, hogy lehet, hogy ez az új dating app
Van, aki azért megy el, hogy ismerkedjen. Valaki futna és közben kapcsolódna. Valaki tapasztalatot szerezne más nemzetiségűektől. Vagy csak a megszokott tevékenységeit szeretné felülírni valami frissel, amit még sosem próbált. Egyszóval sokféle az indíttatás. És nem lehet tudni, hogy mi fog kisülni belőle, szerelmi, baráti vagy bármilyen más kapcsolódás. Ahhoz, hogy ez kiderüljön, ki kell próbálni! Csak nehogy elkéssünk az első Running Latté-s alkalmunkról, ugyebár...
Elérhetőségek
Running Latte Club
(Borítókép: Dinara Sungatullina)
