Nick Hornby (Pop csajok satöbbi, Egy fiúról, Fociláz) nagydarab hőse, Dave egy diszkó kidobójából (szebb szóval élve biztonsági őréből) egy modern és menő galéria teremőre lesz, méghozzá azért, mert elege lett az éjszakázásból és az állandósuló balhékból. Egy új kiállítás függönnyel és figyelmeztető felirattal ellátott, legbelső termét bízzák rá, ahol egyetlen gigantikus mű van kiállítva. Ez a CiciKrisztus, ami nemcsak az installáció, hanem az angol szerző elbeszélésének és az abból készült színdarabnak is a címe. Egyszerű emberünk, Dave pedig legjobb tudása szerint vigyáz az alkotásra, és közben elmélkedik önmagáról, az életről, az emberekről, na meg a modern művészetről is. És közben olyan érzékenyeségről tesz tanúbizonyságot, amit ránézésre nem is gondolnánk róla.
A magyarul is olvasható CiciKrisztus Nick Hornby leghíresebb, legnépszerűbb elbeszélése, amit néhány egyetemen még a tanmenetbe is beillesztettek, abból az elgondolásból, hogy tökéletes gondolatébresztő, felvezető lehet a modern képzőművészetről szóló diskurzushoz. Ezzel pedig mi magunk sem szállnánk vitába, mert az elbeszélés valóban sok kérdést felvet, és mindenkinek az egyéni habitusa dönti el, hogy milyen válaszokat fogalmaz meg rá. A provokatív képzőművészeti alkotás ízig-vérig modern darab, és ugyan fiktív, Nick Hornby fejéből pattant ki, de egyáltalán nem áll messze a valóságtól és a kortárs művészettől. Rengeteg (több ezer) miniatűr mellfotóból kirakott Jézus-kép (Krisztus a kereszten), ami ellen az erkölcscsőszöktől kezdve a vallási fanatikusokon át a konszolidált átlagpolgárokig tiltakozik mindenki, miközben akadnak a műalkotásnak rajongói is.
Dave-nek első látásra megtetszik a kép, aztán felháborodik rajta, majd elindul benne egy folyamat, melynek során próbálja megérteni és elfogadni az élettapasztalatai és a világlátása alapján. És amikor eljut egy bizonyossággal felérő nyugvópontra, akkor érkezik a fekete leves, a csalódás. Ennél többet talán nem ildomos elárulni Nick Hornby írásáról, amit eleve olvasni, esetünkben pedig látni és hallani kell. Az eredeti művet M. Nagy Miklós fordította le magyarra, az ő szövegéből és engedélyével (a bemutatón is jelen volt) dolgozott a rendező, Bodor Géza, illetve a darabot a vállán cipelő színész, Dave megformálója, Ficzere Béla, aki – egyszemélyes előadás lévén – végigbeszéli, -grimaszolja és -mozogja az egészet. Pár mondat után elhisszük neki, hogy ő tényleg Dave, a kidobóból lett teremőr, akinek egyetlen kenyérkereseti lehetősége a testi ereje, és aki nem akar sokat, csak nyugalmat az életében, amihez a legjobb belátása szerint szeretné elvégezni a munkáját.
Nick Hornby szórakoztató és elgondolkodtató írása a „színpadon″ is működik, hasonlóképpen szórakoztató és elgondolkodtató, az pedig csak hab a tortán, hogy az előadást autentikus környezetben, a BTM – Vármúzeumban tekinthetjük meg. Itt 2025 februárjáig látható A főváros képtára – Művek és történetek című kiállítás, amelyről mi is írtunk. Ennek terében kerül bemutatásra a CiciKrisztus, méghozzá egy exkluzív tárlatvezetés kíséretében. Az utolsó, a modern alkotások termében ülünk le, hogy aztán Dave-et hallgassuk bő egy órán át. Ez tehát egy igazi kettő az egyben program, egyszerre kiállítás és színház. A tárlat zárásáig párszor még előadják a darabot, akit érdekel, ezen a linken talál információt az időpontokról és a jegyekről. Mi mindenkit csak rábeszélnénk a megtekintésére, és őszintén reméljük, hogy az időszaki kiállítás bezárása után is láthatjuk még a Bodor Géza rendezte és Ficzere Béla által előadott CiciKrisztust.
(Borítókép: Mészáros Attila)
