A még június elején megnyitott és a jövő év februárjáig látható monumentális képzőművészeti kiállítás a Fővárosi Képtár 40 ezer darabos gyűjteményéből válogat, elsősorban azon művek közül, melyek néhanapján láthatók csak, s melyek bár ritkán kerülnek a nagyközönség elé, köztük jó pár híres festményt találunk, nem beszélve a több mint 100 alkotóművészről, akik pedig egytől egyig azok. Bár a Fővárosi Képtár a Kiscelli Múzeumon belül található, a mostani tárlat helyszíne a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum, ami a Szent György tér 2. szám alatt, a Budavári Palota E épületében van.
Az összesen 10 tematikus egységből álló, A főváros képtára – Művek és történetek címet viselő időszaki kiállítás a magyar modernizmus születésétől a 2010-es évek végéig közel 150 művet mutat be, és ebből következik, hogy az alkotók között éppúgy vannak 19. századi festők, mint 20. századiak és kortárs művészek. A tárlat átfogó képet nyújt a magyar művészet ezen közel 150 éves korszakának történetéről, miközben más üzeneteket is közvetít.
A kiállítás például azt a napjainkban fontos témát is érinti, hogy milyen volt nőként művésznek lenni az adott időszakban, hogy ez milyen lehetőségekkel és hátrányokkal járt. Milyen sebeket okozott a háború a művészek lelkén, vagy hogy milyen dilemmákkal járt a döntés, hogy itthon maradjon-e az alkotó, vagy emigráljon. A tárlat ezekre a kérdésekre is keresi a választ. De a társadalmi normákon és a művészettörténeti kánonon kívüliség is a kiállítás egyik témája.
Hasonló kiállítás közel ötven évvel ezelőtt volt Budapesten, és azt adta hírül, hogy milyen kivételes modern gyűjtemény formálódik a Fővárosi Képtár elnevezés alatt. Azt a régi, 1977-ben megnyitott tárlatot ugyebben a térben, a BTM Vármúzeumban rendezték meg. Az új kiállítás installációja pedig tudatosan idézi fel az akkori tárlat arculatát. A fővárosi gyűjtemény megalapozása még az 1880-as években kezdődött el, arc- és városképek beszerzésével, majd a századfordulón – Bárczy István polgármestersége alatt – került sor végül a főváros tudatos modern képzőművészeti gyűjtési koncepciójának kidolgozására. A következő évtizedekben a gyűjtemény egyre csak gyarapodott, és még a világháborús pusztítást is jórészt sértelenül úszta meg.
A 30-as évektől a mai Petőfi Irodalmi Múzeum épületében volt látható a gyűjtemény, majd a háború után, az államosítások idején ezt a sorsot a képtár anyagát bemutató Székesfővárosi Múzeum sem kerülte el. 1949-ben állami tulajdonba került, majd 1951-ben új nevet és funkciókat is kapott: Budapesti Történeti Múzeumnak nevezték át. A Fővárosi Képtár várostörténeti képei maradtak itt, a többi pedig a Szépművészeti Múzeumhoz került, mely intézmény jórészt ezekre alapozva létrehozta a Magyar Nemzeti Galériát. Így Budapest első képzőművészeti gyűjteménye gyakorlatilag megszűnt. Csak a későbbi évtizedek során állt fel egy újabb, egy másik gyűjtemény, melynek a 60-as évek óta a Kiscelli Múzeum a lakhelye. Ennek anyagából nyitott meg idén júniusban a BTM Vármúzeum épületében ez a lenyűgöző és a magyar képzőművészet szempontjából fontos és híres képeket felvonultató kiállítás, amit nagy kár lenne bárkinek is kihagyni.
