A bástya eredeti szerepe
A budai Vár megalapítása óta rendkívül fontos szerepet kapott a Híradás-torony és a Jezsuita lépcső közötti szakasz, ugyanis ez látta el a királyi székhely és az alatta húzódó Halászváros (a mai Víziváros Lánchíd környékére eső része) védelmét. Itt vezetett az a keskeny kapu is, amelyen keresztül a halászok a folyópartról feljöttek a Vár alkalmanként halpiacként funkcionáló részére, hogy értékesítsék zsákmányukat.
A várfal ezen szakasza 140 méter hosszú, ebből a déli folyosó 40, az északi 66 méter, de méretei mellett történelmi jelentősége is kiemelkedő. Ezen keresztül kísérelte meg 1456-ban Hunyadi László a menekülést a fogságból, valamint itt jutottak fel a Várba 1541-ben a német csapatok is.
A Halászbástya régen
Az Árpád-házi királyok idején a várfal amellett, hogy szálláshelyként funkcionált, védelmi célokat is szolgált. Komolyabb megerősítését a török uralom idején kezdeményezték először, de újra és újra megrongálódott. Persze nem csak a harcok tettek kárt a falban: a hegyoldalon lezúduló esővíz is rendszeresen kimosta alatta a talajt, emiatt folyamatos felújításra szorult.
A Rákóczi-szabadságharc leverése után az osztrák hatalom az akkori modern hadászati elvárásoknak megfelelően alakította át a falat: a hajtogatott védelmi rendszerben a bástya vonala úgy törik meg, hogy támadás esetén az egyes szakaszok egymást oldaltűzzel védhetik. Ezt persze már az akkor divatos barokk stílus alkalmazásával építették, és egy ideig eleget is tett ebben a formában a korabeli igényeknek.
A Halászbástya és környezetének állapota 1874-ben kezdett el teljesen leromlani, mivel az osztrák hatalom katonai szempontból véglegesen korszerűtlennek nyilvánította, és nem adott több pénzt a felújítási munkálatok folytatására. Szerencsére a Pesti Szépészeti Bizottság már 1871-ben elkezdett kiemelten foglalkozni a terület fejlesztésével, pályázatot írtak ki az újonnan egyesített főváros rendezésére, amiben több terv is foglalkozott a Halászbástyával.
A hadi funkciót felváltotta a békés sétány és kilátó szerepe
A Vár erődítményjellegének megszüntetése után rögtön elkezdték tervezni egy esztétikailag igényes, a gyalogosforgalom számára használható, ugyanakkor a védelmi feladatokat is ellátni képes fal kiépítését. 1890-ben Schulek Frigyes, amikor megnyerte a Mátyás-templom felújítására kiírt tendert, feltétlenül szükségesnek találta a körülötte lévő talaj és bástya rendezését is, és egységes tervet készített. A Halászbástya átépítése 1899-ben indult meg, 1902-ben fejeződött be, és hamar a város egyik büszkeségévé vált, ellentétben a sok vitát megélt Mátyás-templommal. Csak fokozta az élményt, amikor 1928-ban elkészült a bástya díszkivilágítása.
Valahol persze mindig is az esztétikai élmény volt a legfontosabb szempont a tervek elkészítésekor, és célja is volt az újonnan épült neogótikus épületnek, hogy a várfal monotonitását megtörje, a merevségét pedig feloldja. Érthető módon az egyik kiemelt terv a nagy Híradás-torony hangsúlyozása volt, de mellé újabb bástyákat is emeltek. Ekkor jött létre az a lehetőség, hogy a Várba a Jezsuita lépcső helyett a bástyákon keresztül lehessen feljutni. Schulek nagy gondot fordított a részletek kidolgozására is: az oszlopok, a vízköpők, a burkolat és a Mátyás-templomnak méltó keretet adó fedett árkádok tökéletes összhangban vannak egymással, de a Halászbástya magját ma is a barokk kori erődítményrendszer alkotja.
Persze nem minden valósult meg az eredeti tervek közül: kezdetben ide tervezték a hét vezér szobrát, ami végül a Hősök terén valósult meg, illetve a három szakaszból álló, gránitból készült lépcsőzetet az eredeti tervek szerint Schulek a Duna partjáig akarta levinni. Az építész egyik legnagyobb érdeme az átépítéssel kapcsolatban, hogy az alapvetően hadicélokat szolgáló területet békés sétánnyá és kilátóvá alakította át.
A felújítási munkálatokat Schulek Frigyes fia vezette
A II. világháború hatalmas károkat okozott az épületben. Mivel ez a terület ekkor már kiemelt nevezetességnek minősült, elsődleges volt a Halászbástya felújítása, de még így is csak 1953-ra fejeződtek be az igencsak felületes munkálatok. A felújítás elhúzódásában közrejátszott az is, hogy az építkezés előtt a tűzszerészeknek centiről centire át kellett fésülniük a környéket, bombamaradékok után kutatva. Érdekesség, hogy ezen a felújításon a munkálatokat Schulek Frigyes fia, Schulek János vezette (haláláig).
Az elhanyagoltság és a környék füstszennyezettsége miatt a romlás ezután sem állt meg, ezért néhány év múlva sürgetővé vált egy újabb restaurálás. Mivel erre meglehetősen sokat kellett várni, az épület állapota pedig csak romlott, folyamatos őrjáratot vezettek be, hogy megakadályozzák a baleseteket. 1984–85-ben az Országos Tervhivatal külön keretet különített el a felújítására, ami bár elkezdődött, de a 90-es évek elején le is állt, így akkor csak a déli bástyaszakaszt sikerült megújítani. Ennek ellenére már 1987-ben a világörökség része lett.
1994-ben az I. kerület saját erejéből kezdte meg a felújítást. Ezek a munkálatok magukban foglalták a déli bástya rekonstrukcióját, a Schulek-lépcső és a déli felső lépcső, valamint a Mátyás-templom mögötti fal átalakítását. Ezeknek a munkálatoknak köszönhetjük a mai látványt, ami ma már ott van Budapest kihagyhatatlan látnivalói között.
(Borítókép: Juhász Norbert - We Love Budapest)
