Aztán, mint említettük is, a Fővám tér a Duna partján fekszik, ami már önmagában is pluszpontot jelent, de még a szemközti oldal is páratlan panorámát mutat: a Gellért Szállót, a Műegyetem robusztus épületét meg a Gellért-hegyet. A térnél egy híd is áll, a Szabadság híd, ami többek szerint Budapest legszebb hídja, de még ha vitatkoznánk is ezzel a véleménnyel, sajátos zöld színe akkor is kiemeli a többi közül. És akkor még ott vannak a téren álló épületek, első helyen a főváros egyik legszebbjével, a leginkább turistacsalogató Központi Vásárcsarnokkal. Röviden: a Fővám téren valahogy minden ideális.
A Fővám tér a nevek szempontjából nézve kicsit Ságvári Endré-s terület, merthogy sok neve volt az idők során – bár nem volt 32, mint a kommunista ellenállónak, aki ráadásul álneveket használt – a Fővám térnek mindig hivatalos neve volt.
Az 1800-as évek elején kapta az első nevét, ami még német eredetű volt, mint annyi minden másnak is a neve akkoriban Budán és Pesten: úgy hívták, Salzplatz. Ekkor, illetve később is, például amikor 1850-ben megkapta a tér a Sóház nevet, vagy amikor 1866-ban átnevezték Só térré, még nem úgy festett, mint most. Jóval kisebb volt, nem is volt igazán térszerű, és a mostani területének középső részét még kisebb utcák és építmények, például egy nagyobb dohányraktár meg a sótisztek lakásai foglalták el.
De kanyarodjunk csak vissza a nevekhez! 1870 előtt a mai Corvinus Egyetem helyén kisebb épületek, raktárak álltak, és utcák keresztezték egymást. A környéket azonban alaposan átrendezték. Megszüntettek utcákat, lebontottak házakat, helyet csináltak. Így alakult ki a ma ismert tér, mellette pedig felépült a tér egyik jelképes, egyébként neoreneszánsz épülete és egyben névadója is, a Fővámpalota. A vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti és a bányatermék-igazgatóság számára épült fel 1870–1874 között Ybl Miklós tervei alapján. 1874. május 1-jén adták át az épületet, a végleges formát és méretet kapott régi-új teret pedig Fővám térnek keresztelték el. A Fővámpalota később Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem lett, majd pedig a Corvinus Egyetem központi épülete.
A Fővámpalota felépítése egy addig lassan csordogáló folyamatot erősített fel: a kiskereskedelem fejlődését. A téren ugyanis régóta piac működött, ráadásul egyre népszerűbb és terebélyesebb, és ez újabb lépéseket tett szükségszerűvé. Előbb 1896 októberében átadták a Feketeházy János tervezte Ferenc József hidat (a mai Szabadság híd), majd egy évvel később a Vásárcsarnokot, amit Pecz Samu tervezett, és ami a piac kiváltására épült fel. Ez utóbbi volt az 1873-ban egyesített Budapest első nagyobb építészeti beruházása, amit még az első polgármester, Kamermayer Károly indított el. Még éppen megérte az épület 1897-es átadását. Az épületet 1977-ben műemlékké nyilvánították, majd az 1990-es évek közepére felújították.
A következő nagyobb változás a tér életében a háborút követően történt: 1949-ben új nevet kapott. Névadója pedig a bolgár kommunisták legnagyobb hőse, Georgi Dimitrov lett, aki abban az évben hunyt el, és akinek a legnagyobb visszhangot kiváltó érdeme az 1933-as lipcsei per volt. Dimitrovot és társait vádolták meg a berlini Reichstag felgyújtásával, de végül felmentették őket a vád alól. Később, már a háborút követően ő lett a szocialista Bulgária első miniszterelnöke. A téren 1983-ig állt egy Dimitrov-mellszobor, amit akkor egész alakosra cseréltek le. Ma mindkettő a szoborparkban látható. A két Dimitrov-szobor előtt is állt már itt egy monumentális alkotás, Siklódy Lőrinc és Márton Ferenc 1. honvéd és népfölkelő gyalogezred emlékműve (1938), amit a háború utáni új hatalom 1948-ban bontott le, mondván: „álromantikus és imperialista agresszivitást tükröz”. A rendszerváltást követően sem került vissza a térre, csak a Dimitrov-szobrot takarították el, illetve 1991-ben a terület visszakapta az eredeti nevét: Fővám tér lett ismét. És ez azóta is így van.
