A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kiállítása a kortárs magyar divatfotót, valamint a kelet-európai esztétikát vizsgálja szórakoztatóan és látványosan, ahogy az a divat világához illik.

A divatfotó Nyugaton, Nyugat-Európában született, és általában egy olyan, exkluzív és kivételes világot mutat meg, amit szemlélve az az érzés fogalmazódik meg a szemlélőben, hogy szeretne ebben a világban élni.

Ehhez két fontos eszközt használ: a glamourt és a coolságot.

A glamour ′ragyogás′-t, ′csillogás′-t, ′varázslat′-ot jelent, és az életstílushoz, a kinézethez, az öltözethez kapcsolódik. A coolt úgy fordíthatjuk le, hogy menő, és ez a fogalom is az életstílusra meg az attitűdre utal. A cool személy úgy nyűgöz le másokat, hogy erről nincs tudomása, így ez a kifejezés egyfajta távolságtartást is jelöl a szemlélőtől. E két szó alapján a divatfotó egy olyan világba vezet, ami egy vágyott életesztétika és életszínvonal, méghozzá nyugat-európai, ahol minden szép, jó, tökéletes és hibátlan.

Mi mindig is követtük a divatot, loholtunk Nyugat-Európa és a Nyugat nyomában, aminek eredményeképpen lettek nekünk is nemzetközi mércével is nagy tehetségű divatfotósaink meg szupermodelljeink, de a tehetségük mércéje mégis az volt, mennyire képesek a világtrendekhez alkalmazkodni, felnőni hozzájuk. Az, hogy honnan jöttek, maximum izgalmas érdekesség volt, egzotikum, annál semmivel sem több. Aztán a nagy márkák elkezdték felfedezni a maguk számára a kelet-európai életstílust, beleértve az egykorvolt szocialista tábor masszív jelképeit, és ez hozott némi változást, fókuszt helyezett a korábban kicsit lesajnált világunkra. A nagy áttörést vagy inkább az első fontos lépést az jelentette, amikor 2016-ban Kim Kardashian egy olyan pulóvert húzott magára, amin hangsúlyosan szerepelt egy sarló meg egy kalapács. A nagy divatházak és szaklapok pedig egy új korszak születéséről kezdtek beszélni.

Azóta eltelt majdnem egy évtized, így abszolút megérett az idő arra, hogy vizsgálat alá kerüljön a kortárs divatfotózás ún. kelet-európai esztétikája, amire a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ látványos és izgalmas kiállításán kerül sor. A Kelet-európai szépség című tárlat június 21-e óta látható, és október 6-ig tart nyitva. Nemcsak azoknak ajánljuk, akik a divatfotózás meg úgy általában a divat iránt érdeklődnek, mert a kiállított anyag túlmutat a divaton. Eleve nagyon erős a képi anyag, és az abból levonható tanulságok is beszédesek.

Ahogy elnézzük például Tombor Zoltán, Éder Krisztián vagy Martin Wanda nagyszerű fotóit és sorozatait, felmerül az emberben a kérdés: mit jelenthet egy Nyugaton született, felnőtt és szocializálódott ember számára a sarló-kalapács, a punkfrizurás Lenin meg az a fajta kelet-európai lepukkantság, amivel ők a glamouros és cool világukban sosem találkoztak? Mit érezhet ezekkel kapcsolatban, mit sugároz neki a mi tökéletlenségünk, a mi kelet-európaiságunk? Minden bizonnyal bír némi egzotikummal, és egy számára sosem volt világot tár elé. Vágyott világ? Még az is lehet, mert ahogy látjuk a lerobbantság díszletei közé helyezett coolságot, a szépen felöltöztetett szupermodellt, arról a millióféle virtuális valóság jut az eszünkbe. 

A régebbi nyugati divatfotó a glamourral és a coollal a tökéletességet sugározta felénk, a kelet-európai esztétika viszont – a trash és a bizarrság eszközét használva – a tökéletlenséget. Izgalmas és izgató volt az is, de – kicsit talán hazabeszélve– sokkal izgalmasabb és izgatóbb az utóbbi. Bár elemelt ez is, de sokkal valóságosabb és átélhetőbb, innen, Kelet-Európából nézve mindenképpen. De mivel a határok már jórészt átjárhatók, és egyre többen érkeznek ide az egykor vágyott világból, talán egy nyugati ember számára is az lehet. Eleve, hol máshol láthatnak egy Kelet-Európából hozzájuk érkezett szupermodellt az autentikus környezetében, cigivel a kezében, mint itt, Kelet-Európában? 

(Borítókép: Tombor Zoltán: Cím nélkül #03, Érd a Hazafelé sorozatból)

Címkék