A jó bornak nem kell cégér, tartja a mondás, de biztos igaz ez? A cégér nemcsak figyelemkeltő és sok esetben esztétikus reklámeszköz, de élővé és színessé teszi az utcaképet is. Bár a mindennapi rohanásban alig vesszük észre ezeket, érdemes figyelnünk, hiszen hazánkban komoly hagyománya van a cégérkészítésnek, és számos minőségi kortárs alkotással is találkozhatunk, ha nemcsak a lábunk elé nézünk, hanem felpillantunk az épületek homlokzatára is.

Attól, hogy egy reklám hagyományos, még lehet nagyon is hatásos. Az épületek homlokzata elé kifüggesztett jelzés bevésődik a járókelők vizuális emlékezetébe, különösképp akkor, ha frappáns, kifinomult és célzott a megjelenése. A cégérek története a kereskedelemmel egyidős, létrejöttük egyik oka az volt, hogy az utcán sétáló lásson egy figyelemfelkeltő, nemegyszer harsány, könnyen beazonosítható jelet, ami beinvitálja az üzletbe. A másik ok ennél profánabb volt:

a cégérek az írástudatlanok számára is azonnal felismerhetővé tették, mivel is foglalkozik az adott üzlet, iparos.

A cégér vagy céhjelvény (a szó a német Zeiger, ′mutató′ szóból származik) jelképes ábrázolás volt, ami az adott ipari vagy kereskedelmi tevékenységet jelezte: borbélyműhely előtt réztányér, szabóműhely előtt olló, lakatos előtt kulcs, pék előtt perec, bádogosműhely előtt kanna, éttermek és kocsmák előtt a névadó tárgy – például hordó, szőlőfürt, arany szarvas – tette beazonosíthatóvá az analfabéták számára is az üzleti tevékenységet, mesterséget.

Cégért csak az akaszthatott ki a műhely ajtaja felé, aki inasból mesterré vált. Érdekesség, hogy a kocsmák, fogadók cégérei még a római időkből erednek, amikor lándzsára tűzött szalmaköteggel jelölték a lovak abrakolóhelyét, a borkimérést pedig a szőlőfürt jelezte. A vendégfogadók cégérére címerképet festettek, a mesterjegy általában valamilyen állat – sas, ló, sárkány – volt.

Cégérek a régi Pest-Budán

Az ókorból eredő műfaj a középkorban virágzott csak igazán, de eredeti cégér legkorábbról a 16. századból maradt fent – egy fából faragott, puttóarcú, sugaras napkorong, amit a firenzei Museo di San Marcóban őriznek. Magyarországon a 15. századból már találunk írásos utalásokat cégtáblákról, de a cégérek leginkább a 19. században terjedtek el a városokban.

Egy budai házrész adásvételi szerződése szerint például Werniczer András szabó az 1481-ben megvásárolt, a Szent György-piacon álló házrészének homlokzatára kiteheti a cégérét, szabómesterségének címerét. Meghatározták azt is, hogyan nézhetnek ki a cégérek. Az újbort például a zöld lombos ág vagy a lombkoszorú kihelyezésével jelezték, az egyéves bort fahasábbal, a kétéves bort szalmakoszorúba helyezett fahasábbal. A vörösbort egy vörös szalaggal, a sörkitermelést általában egy hatágú szalmacsillaggal jelölték.

A cégérekhez hasonlók voltak az épületek házjelei, melyek még az utcanevek és -számozások keletkezése előtt segítették a tájékozódást, sőt, egy idő után cégérré is változtak, mert az alattuk nyitó boltok, kocsmák sokszor a házjelről nevezték el magukat. Ma már nehezen dönthető el bizonyos esetekben, hogy a házjel vagy az üzletnév volt-e előbb, például az egykori Vörös Sün fogadó a Várnegyedben a házjelről kapta-e nevét, vagy a sün a fogadó cégére volt. Ma a Kiscelli Múzeumban található az egykor Fő utcában állt, a Vörös rákhoz címzett fűszeres cégére, ami értelemszerűen egy vörös rák.

A cégérek kiemelt jelentőségéről árulkodik, hogy egykor utcáknak is nevet adtak: az Aranykéz utca az Aranykéz Szállóról, melynek egy aranykéz volt a cégére (szintén a Kiscelli Múzeumban látható), de a cégérek hathattak az olyan utcaelnevezésekre is a régi Pest-Budán, mint a Fehér Hajó, a Kígyó vagy a Kék Golyó.

Kik voltak a cégéres gazemberek?

Azok a gazfickók, akiket azzal szégyenítettek meg, hogy egy fatáblát akasztottak a nyakukba, melyre vétkük volt felírva vagy felfestve (például az ellopott jószág képe), és ezzel kellett a piactéren sétálniuk vagy pellengérre állítva állniuk. A szégyentábla ugyanúgy információt közölt az emberekkel, mint a boltok felett található cégérek, csak épp negatív értelemben. Ebből a gyakorlatból ered a cégéres tolvaj, címeres gazember szókapcsolatunk.

A 19. század közepéig a városok jellegzetes tartozékai voltak a kovácsoltvas, kő- vagy facégérek. Sok esetben neves művészeket kértek fel cégérfestésre. Barabás Miklós például Nagy József Zöld fához címzett posztókereskedéséhez festett gyönyörű cégért 1838-ban. Hogy a műfajt nagy becseben tartották, jól példázza, hogy olyan művészek is kaptak megrendeléseket, mint Benczúr Gyula vagy Székely Bertalan. Azonban a század második felére sajnos jellemzőbb lett a bádogból készült, silányabb minőségű cégér Pest és Buda utcáin.

Cégérek ma Budapesten

A 20. század második felére a cégéreket kezdték felváltani a festett cégtáblák, később a neonfeliratok, a világítódobozok, de kisebb boltok megőrizték a bejárat elé lógatott cégér hagyományát. A rendszerváltás idején városfejlesztő, városképjavító eszközként használták a cégéreket, és a műfaj a mai napig képes a megújulásra, még ha nagyon sérülékeny is, hiszen egy-egy bolt eltűnésével sajnos a cégére is gyakran feledésbe merül. Így járt például a Falk Miksa utcában található egykori Körmendi Galéria cégére, a Tutanhamon fáraó sírjában talált Anubisz kutya, mely Kodolányi László 2004-es műve volt, és 2020-ban szerelték le a galéria bezárása miatt.

Van olyan cégér, amely nem tűnt el örökre, de más városba került. A Rákóczi út 13. alatti Fővárosi Ruházati Bolt Vállalat Ádám-Éva ruhaüzletének míves cégérét, mely egy homlokzatról lelógó, „repülő”, életnagyságú vörösréz alkotás volt, és egy múlt század eleji férfi- és egy női ruhát ábrázolt, az üzlet bezárásával sajnos lebontották, de Stremeny Géza szobrászművész alkotása Szegedre került, ahol a Wagner-palotát díszíti most. A cégér a Linda tévésorozat Tüzes babák című részében is szerepelt.

Vannak még meglévő, de erősen megrongálódott cégérek, ilyen például a XV. kerületi Fő úton található Gyógyszertár a Megváltóhoz cégére, mely a Megváltó töviskoszorús domborműve, és persze olyanok is, amelyek ma is eredeti pompájukban ragyognak. Ki ne ismerné például a Bagolyvár étterem cégérét, a baglyot vagy az Aranysas Patika cégérét, amely az azonos nevet viselő Patikamúzeum jelképe is. Budapesten még úgynevezett cégérszobor is van, ez pedig nem más, mint az a műgyantából készült mamut, amely 1999 óta áll a bevásárló- és szórakoztatóközpont Lövőház utcai bejáratának előtetőjén.

A szobrokat és az egyéb köztéri alkotásokat gyűjtő Köztérkép adatbázisában jelenleg 407 (többnyire magyar) cégér található. A Kiscelli Múzeumnak gazdag és értékes gyűjteménye, Magyarországon egyedülálló állandó kiállítása szintén őriz néhány várostörténeti jelentőségű darabot Budapest híres cégéreiből.

Felhasznált irodalom:

(Borítókép: Major Kata - We Love Budapest)

Címkék