A Népszínház utca fogalom, igazi eklektika. Azon végigsétálni pedig élmény, a szó legszorosabb értelmében. És mindenféle megítélése ellenére rengeteg érték rejlik benne, az art deco és a szecessziós stílusú építészetétől kezdve a multikulturális közegén át a jó értelemben vett trash és épp ezért szerethető gasztrohelyeiig és kocsmáiig. Utóbbiakhoz tartozik a majdnem két éve nyílt, a Kiss József utca és a Népszínház sarkán elhelyezkedő Zsír, vagyis a Fővárosi Kulipintyó is.
De ki is áll e mögött a sokféle embert magához vonzó kocsma mögött? Az amerikai Kjartan Code utcazenészként járta sokáig a világot, mígnem Magyarországon kötött ki 2011-ben. Rá kb. 10 évre, mögötte sokévnyi zenéléssel – játszik nagybőgőn és hegedűn is, – bátorsággal (vagy vakmerőséggel?), valamint a budapesti éjszakai élet aktív résztvevőjeként a sok ismeretség oda vezette, hogy 2022 őszén megnyitotta a Zsírt.
Ezelőtt már sokan ismerhették a zenekaraiból vagy a fellépéseiből itt-ott. Az egyik az Azta Zenekar, a másik pedig a Hét Hat Club. Kjartannak ez a szívügye: a zenélés, a táncház, a népzene, a romkocsma és minden, ami eredeti, nem csoda, hogy tapasztalatai és sokoldalúsága egy kiváló közösségi kocsma kialakulását hozta magával.
Így az sem volt kérdés, hogy a Zsír „világzenei találkozópontja″ legyen a városnak, és olyan zenekarok fellépőhelye, amelyek ritkábban kapnak lehetőséget nagyobb színpadokon, vagy egyszerűen csak zenélni szeretnének egy olyan helyszínen, amely befogadó közönséget is ad az egész mellé.
Ha van olyan, hogy dzsentrifikátor, akkor Kjartan nem az ellentétét képviseli, hanem annak egy szofisztikáltabb személyét, aki úgy mossa össze a régit néhány újítással, hogy minden nagyon eredeti marad, például egyáltalán nem zavar a fejünk felett (középen) lógó, diszkógömbhöz hasonlító „bográcslámpabúra”. Emellett a néhány évtizeddel ezelőtti kort idézi a lambéria, a kockás padló, na meg a merőkanállal mért bor.
A Zsír ÚGY ŐRIZTE meg az elődje szocialista kocsmahangulatát, hogy az végig autentikus marad, egy percig sem érezzük erőltetettnek.
Ha épp rossz idő van, és nincs berendezve kint a terasz, akkor könnyen elsétálhatunk mellette, de aki szemfüles, az észreveszi a nagybetűs ZSÍR cégért a félhomályban is. A kulipintyó már sejteti, hogy ez bizony egy alagsori szinten lévő dolog lesz. Persze fejre vigyázni, miközben lefelé menet olvassuk a NÉPZSÍRHÁZ feliratot a bejárati ajtóval szemben.
Bent pedig van minden, ami a romkocsma műfajához tartozik.
Plakátok a szocializmus időszakából, falon lógó dísztányérok, az egyik sarokban napszemüvegeket és egyéb tárgyakat áruló (olasz tengerparti árusokra emlékeztető) kissrác, a másik sarokban falra akasztott merchtrikók. Egyszóval minden, amit az ember el tud képzelni, és az is, amit nem. Külön szimpatikus, hogy a WC ajtajára az van ráírva (angolul is): „Ennek a helynek a vécéjét bárki ingyen használhatja.″
Ottjártunkkor több, a teraszon ücsörgő vendéget is megszólítottunk, és megkérdeztük, hogy miért járnak oda. A közös halmaz az volt, hogy a Zsírba tényleg bárki betérhet (és be is tér) anélkül, hogy kinéznék a kora, a szociális helyzete, a szexuális orientációja, a származása vagy bármi más miatt. Na meg elég olcsó!
A másik, ami miatt nagyon szeretik, hogy van egyfajta megérkeztünk érzése, otthonossága, minden nosztalgiájával együtt. És olyan hangulatot teremt, amI néhány méterre az utcán MÁR nincs meg.
Míg nem messze, a Népszínház utca dohányboltjában egy huszonéves roma srác és egy spanyol erasmusos lány idegenként tekintenek egymásra, addig a Zsírban sorsközösségi érzések egyesülnek mindenki és bárki között, de csak ha elég nyitottak vagyunk, és lemerészkedünk ebbe az autentikus kulipintyóba a főváros közepén.
ELÉRHETŐSÉGEK
Zsír – Fővárosi Kulipintyó
