A Pasaréti tér közelében, egy hangulatos utcában élt Nagy Imre 1949 és 1956 között, ahol a tragikus sorsú miniszterelnök az utolsó, meghatározó éveit töltötte.
Az Orsó utcát a Pasaréti tér közelében találjuk, a Nagy Imre Emlékházat pedig, ahol 1956 miniszterelnöke 1949 és 1956 között élt, egy nagyjából 3-4 perces sétára a tértől. Egy régi villa a régi villák között, sűrű zöldövezetben, egy szépen rendezett, gondozott kert közepén. Talán még el is sétálnánk előtte, miután megmustráltuk, mert szépen illeszkedik a környékbeli házak közé, ám a kapun táblák jelzik, hogy itt van valami: a Nagy Imre élete, munkássága, személye előtt tisztelgő kiállítás, a Nagy Imre Emlékház. Az egykori miniszterelnöknek nemrég, június 7-én volt a születésnapja, 128 évvel ezelőtt született.
A mártírhalált halt politikus előtt fejet hajtó kiállítás területére belépve talán valami megindultságnak kéne feltörnie az emberből, de az érzés, ami elönt minket, más: jó kedély, kellemesség, és ez minden bizonnyal a szépen rendben tartott, fás-bokros kertnek köszönhető, melyben évtizedekkel ezelőtt Nagy Imre is gyakran sétálgatott. Még ma is van olyan fa, melynek árnyékában az egykori miniszterelnök szívesen üldögélt 1949 és 1956 között.
Az épület
A II. kerületben, az Orsó utca 43. szám alatti, szépen felújított Bauhaus-épület eredetileg nem Nagy Imrének épült, amikor ő beköltözött, a háznak már volt története. A kertes lakóházat, akárcsak más épületeket a környéken (lásd: Naprafogó utca), a kor neves építésze, Kozma Lajos tervezte az 1930-as évek elején: kétszintes, teraszos, házmesterlakással és külön személyzeti épülettel. Első körben egy festő, Pogány Margit és testvére vásárolta meg a házat, akiktől később dr. Gellért Áron ügyvéd és családja vette meg az Orsó utca 43-at. Bár a zsidó család szerencsésen átvészelte a II. világháborút meg a holokauszt borzalmát, és 1945 után vissza is költözhetett a házba, később mégis a külföldre költözés mellett döntöttek, és kivándoroltak Ausztráliába.
Az Orsó utca 43. állami tulajdonba került, ekkor bérelte ki azt Nagy Imre és felesége. Ekkor még állt a személyzeti épület, egy különálló lakrész, ahova a későbbi miniszterelnök (akkoriban az Országgyűlés elnöke) édesanyja költözött. Az egyik szomszéd telken álló villát pedig – ahol később két színészóriásunk, Gobbi Hilda és Temesi Hédi éltek – Nagy Imre lánya és családja bérelte ki. A kívülről is szemrevaló, letisztult, puritánsága és minimalizmusa okán elegáns épületben Nagy Imréék kényelmesen éltek, akkoriban nappali, konyha, télikert, két hálószoba, egy dolgozószoba volt a házban, sőt még egy szoba a földszinten, a lakótér alatt pedig egy garázs, a házmesterlakás mellett.
Az emlékház
A Magyar Tudományos Akadémiához tartozó Nagy Imre Emlékház méltó módon ápolja az 1956-os szerepvállalása miatt 1958-ban kivégzett egykori miniszterelnök emlékét. Nem véletlenül, hisz az épület, ha úgy vesszük, fontos események színhelye volt. Azt persze nem tudjuk, hogy Nagy Imre a dolgozószobájában milyen sorsdöntő telefonbeszélgetésket bonyolított – a városi mellett volt egy közvetlen vonala a pártközpontba is –, de az biztos, hogy itt fogalmazta meg az 1953-as reformkormányprogramot, félreállítása után itt írta meg titokban terjesztett vitairatait, és 1956. október 23-án innen indult el a Parlamentbe.
Azt, hogy Nagy Imre megérdemelne egy emlékházat, először 1989 júniusában a Párizsban élő 56-os emigráns újságíró, Méray Tibor vetette fel, és már ő is az Orsó utcai villát javasolta helyszínnek. Első körben egy emléktáblát helyeztek el a bejáratnál, majd nem sokkal később Nagy Imre leánya, Nagy Erzsébet a barátaival létrehozta a Nagy Imre Alapítványt, amely aztán ennek az emlékháznak a megszületésén dolgozott. Egy 1997-es kormányrendelet határozott erről, majd elindult a ház részleges felújítása, a kiállítás pedig 2002-ben megnyithatott. Pár évvel később, 2008-ban, Nagy Imre kivégzésének 50. évfordulóján lezárult a múzeum felállításának folyamata: a ház akkor érte el a jelenlegi, teljesen felújított állapotát, és a kiállítást is újragondolták, újratervezték Mink András történész fogatókönyve és Rajk László építész látványterve alapján.
A kiállítás
A teljes Nagy Imre Emlékházra kiterjedő kiállítás anyagát két részre bonthatjuk: korabeli tárgyak segítségével megmutatja és felidézi, hogyan élte a hétköznapjait az Orsó utca 43. alatt Nagy Imre és felesége, másfelől korabeli filmhíradók és újságcikkek meg fotók alapján bemutatja a mártír miniszterelnök munkásságát, kitérve a rendszerváltáskori rehabilitációjára, újratemetésére és személyének újraértelmezésére is. Nagy Imre személyes tárgyai közül kiemelendő a bőröndje, amit magával vitt a börtönbe, ahonnan már csak a kivégzőhelyére vitt az útja. Ez az egyszerű kis darab, a bőrönd kalandos úton jutott el a múzeumba, egyenesen egy isten háta mögötti külföldi padlásról.
A tárgyak szempontjából a legizgalmasabb része a kiállításnak Nagy Imre dolgozószobája, amit eredeti családi fényképek alapján rendeztek be. Az illúziót nem rombolja le, sőt inkább erősíti, hogy a tárgyak egy része bár eredeti, nem pont azok a darabok, amik konkrétan Nagy Imréé voltak. Amikor az ítélet megszületett, annak része volt a teljes vagyonelkobzás is, és bár a családot röviden visszaengedték a házba, hogy néhány személyes tárgyat összepakoljanak, szinte mindenre rátette a kezét az állam, és az eredeti tárgyaknak nyoma veszett. De azért ott áll Nagy Imre kedvenc fotelje, látható a cvikkere és az exminiszterelnök saját távol-keleti gyűjteményéből is jó pár dísztárgy. Az illúzió igenis működik, olyan benyomása támad az embernek, amikor belép, mintha Nagy Imre csak pár perccel azelőtt ment volna ki a szobából.
A földszinti részen táblák és tárlók meg érintőképernyős felületek várják az érdeklődőt, meg itt is találunk pár tárgyat vitrinekben, például az említett bőrönd is itt van kiállítva. Nagy Imre életét és munkásságát három nagy, fontos esemény köré csoportosítva ismerhetjük meg: az 1945-ös földosztás, az 1953-as miniszterelnöki kinevezés, majd az 1956-os forradalom. Megrendítő ugyanakkor újranézni a rendszerváltáskori filmrészleteket, a kihantolás és az újratemetés képeit. Bár Nagy Imre csak egy ember volt, mégis fontos jelképe a szabadságnak, amelynek kapcsán nemcsak 1956 emléke merül fel, de a 40 évnyi elhallgattatás elleni ellenállásé is, azután pedig az 1989-es nagy megkönnyebbülésé. A Nagy Imre Emlékház kiállítása méltóképpen emlékezik meg róla és idézi fel az egykori miniszterelnök alakját, az őt megillető helyén tartja őt, ápolja jelentőségét, fontosságát és emlékét. Erről mindenki meg is győződhet, ráadásul ingyen, minden hétköznap délelőtt 10 órától 16 óráig, de előzetes telefonos egyeztetés alapján akár más időpontban is mehetünk. Még tárlatvezetést is kaphatunk.
ELérhetőségek
Nagy Imre Emlékház
1026 Budapest, Orsó utca 43.
(Külön köszönet Petneházi Margitnak a Nagy Imre Alapítvány munkatársának)
