A várost fotózni nem egyszerű képlet. Mint azt a most megjelent Budapest Street című fotóalbum bevezetőjében írja Zubreczki Dávid, nagyon sokféleképpen lehet egy ilyen könyv például rossz:
Például úgy, hogy mindenáron be akarja bizonyítani, ez a világ legszebb városa. Vagy épp az ellenkezőjét: hogy milyen kilátástalanul nyomorúságos hely ez. Esetleg azt, hogy milyen nagy múltú. Hogy mennyire fiatalos. Szemetes. Zöld. Autós. Kerékpáros. A nemzet fővárosa. Multikulturális metropolisz. Hogy itt az emberek boldogok. Hogy itt az emberek szomorúak. Hogy ez itt kérem Balkán, vagy Kelet-Európa, vagy Nyugat-Európa, vagy tulajdonképpen maga Európa.
Ám a legegyszerűbb, ha csak nyakunkba vesszük a várost, amikor az időnk engedi, és azt fotózzuk, ahogy él, ahogy létezik, ahogy lélegzik. Az fogja megmutatni a valódi arcát. Amikor nem gyártunk mögöttes koncepciót, hanem csak dokumentáljuk a történéseit, az eseményeit, az arcait, a sarkokat, a tereket és az utcákat. Ehhez kell különös affinitás, mindent látó szem, sok türelem és kitartás, kíváncsiság, a hétköznapiság tisztelete, némi bátorság, és tudni kell nagy tömegben is észrevétlennek, szinte láthatatlannak tűnni.
A Budapest Street Photography Collective (BPSPC) egy Budapesten élő és nagyrészt ott is alkotó fotósokból álló alkotói csapat, akik 2019 óta járják a fővárost, és fényképezőgépeikkel dokumentálnak. Van köztük lelkes amatőr, aki a munkája mellett, hobbiból fotózik, és van köztük profi is, akinek munkaeszköze is a fényképezőgép. A BPSPC fotóinak és fotósainak némelyike ráadásul már jól ismert a hírportálokról vagy a közösségi médiából. Most összefogtak a BOOOK kiadóval, a Foxpost céggel meg a Főfotóval, ami kávézó, galéria, labor és szaküzlet egyben (itt nyitott meg a kötetet kísérő kiállítás), kiadtak egy vonzó szépségű albumot, ami az elmúlt 5 év legjobb munkáiból válogat. A fotósok pedig név szerint: Chripkó Lili, Juhász Jácint, Rácz Dominika, Szabó Bálint, Neményi Márton, Soós Bertalan, Erdős Dénes és a We Love Budapestnek is fotózó Bódis Krisztián.
A Budapest Street című könyvbe került fotókat nézegetve minden egyes kép egy újabb jelzőt juttat az eszünkbe Budapest kapcsán, erősítve bennünk azt a véleményt, hogy – mint minden nagyváros – a mi fővárosunk is sokszínű, egyszerűen és röviden leírhatatlan. Az egyik lapon rácsodálkozunk valamire, a következőn megdöbbenünk, aztán felnyerítünk, úgy nevetünk, néha szépet látunk, néha csúnyát, néha meg annyira bizarr és abszurd szituációt, amiről nehéz elhinni, hogy Budapesten történt, miközben tudjuk, hogy de.
Az album első felében – mielőtt a képek elkezdődnek, a bevezetők után közvetlenül – egy térkép is látható a fővárosról, pontosan berajzolva rajta a kerületek és azok határai is. Mellette pedig egy lista arról, hogy melyik kép hol készült pontosan. Ez alapján pedig kijelenthető, hogy a nyolc fotós nem szorítkozott a népszerű helyszínekre és a belső kerületekre, hanem tényleg keresztül-kasul és körbefotózták az egész várost, ugyanúgy kimentek a külső részekre, ahogy a jóval forgalmasabb belső részeken is megfordultak.
A Budapest Street annyira erős gyűjtés, hogy pár laponként lesz egy-egy újabb kedvenc fotónk. Már a legelső fotó is rabul ejtő: a villamos közepén, virággal a kezében álldogáló, ősz hajú, idős és nagyon fess férfi, aki minden bizonnyal randira igyekszik. Van, ahol a képpár az, ami magával ragad, mint a gukkerrel a szemben lévő házat leső pocakos, félmeztelen férfi meg a lerobbant, ám egykor szép ház, melynek egyik ablakában egy melltartós fiatal nő álldogál. Szívet gyönyörködtető a parkoló autók között a fűben heverésző idősebb pár képe, a szemet pedig a Parlament különös fotója kényezteti.
A fotókon látható szituációk mellett a rajtuk szereplő arcok is nagyon fontosak. Egy képpár: a Széll Kálmán téri villamosmegállóban egy fehér miniruhában kicsit kényelmetlenkedve toporgó távol-keleti lány átnéz a szomszéd fotóra, ahonnan pedig őt nézi szájtátva egy leragasztott orrú, régies eleganciájú úr, amint épp felszáll a villamosra – ő pedig már a Fővám téren. De mintha ugyanannak a képnek, ugyanannak a szituációnak volnának a szereplői. Vagy egy másik: a Lánchíd tövében, a pesti oldalon a fövenyen sok-sok fiatal üldögél és heverészik kisebb-nagyobb csoportokban, az előtérben boldog pár csókolózik egy pokrócon elnyúlva, miközben a másik fotóról egy fejkendős asszony figyeli őket, aki egy aluljáróban, egy nyilvános telefonnál áll, és a kagylóba beszél, mint valami zugnyomozó, aki suttogva-hadarva épp leadja a drótot valakinek.
A Budapest Street egy sokszor kézbe vehető könyv, ami úgy is jóleső néznivaló, ha oldalról oldalra haladsz, az elejétől a vége felé vagy onnan vissza, meg úgy is, ha csak valahol felütöd, aztán lapozgatsz benne céltalanul. A fővárosról benned élő kép erős színeket kap a képek által, de szerencsére úgy is élnek a fotók, ha elfeledkezel arról, hogy Budapesten és Budapestről készültek. Némelyik kép így is, úgy is egy novella.
Budapest Street Photography Collective: Budapest Street
- BOOOK Kiadó
- 160 oldal
- 11 900 Ft
(Borítókép: Soós Bertalan - BPSPC)
