Az op-art atyjának két múzeuma is van Magyarországon, az egyik Pécsen, a másik a budapesti Szentlélek téren. Utóbbiban jártunk, hogy az 1930-tól haláláig Franciaországban élt művész színeiben és formáiban gyönyörködjünk.
Az 1906-ban Pécsen, Csiszár Győző néven született Victor Vasarely az anyja családnevét kapta, ám később ezt megváltoztatta az apja családnevére (Vásárhelyi). Kereskedelmi iskolába járt, majd festőiskolába, ami után pedig a többek között Bortnyik Sándor által alapított, a budapesti Bauhaus-iskolának számító Műhelybe iratkozott be. Vasarely 1930-ban költözött Párizsba, ami akkoriban Európa első számú képzőművészeti központjának számított.
A II. világháborúig Magyarországon is jegyezték a nevét, dolgozott a szülőhazája számára is, sőt kiállításai is nyíltak itt, ám a háborút követően ez az áldott helyzet megváltozott: az 1960-as évek legvégéig gyakorlatilag úgy kezelték, mintha nem is létezne. Aztán 1968-ban Modern francia grafika címmel nyílt egy kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, és a tárlatra Vasarely egyik képét is beválogatták. Ezt pedig ő olyan megtisztelőnek találta, hogy egy 160 darabból álló kollekciót adományozott az országnak, a művek egy része Pécsre került, a másik pedig Budapesten maradt.
Ezt követően felgyorsultak az események Vasarely körül. 1969-ben alkotóművészetét bemutató, nagyszabású kiállítás nyílt a Műcsarnokban, majd egy évvel később ugyanitt egy gyűjteményes tárlat is a külföldön élő és dolgozó képzőművészekről, köztük Vasarelyről is. 1976-ban megnyitott a pécsi múzeum, és mivel Vasarely eközben folyamatosan adományozta a műveit Magyarországnak, ezekből is nyílt egy komolyabb tárlat a Szépművészeti Múzeumban 1983-ban. Négy évvel később pedig,
1987. május 8-án a Zichy-kastélyban, a Szentlélek téren megnyitott a budapesti Vasarely Múzeum is.
A múzeum bejárata egyben a shop bejárata, ezen keresztül jutunk ki a hangulatos, dús növényzetű belső udvarra, egy kertbe, ahol egyetlen perc után szinte el sem hisszük, hogy a falakon túl buszvégállomás, HÉV-megálló és a forgalmas Árpád híd található. A kert túlvégén van annak az épületszárnynak a bejárata, ami két szinten rejti a múzeumot, aminek ugyan van egy állandó kiállítása a Vasarely adományozta művekből, de jelenleg zárva tart, mivel négy nagyon izgalmas időszaki kiállítás látható helyette egészen április végéig.
Persze ne legyenek illúzióink, végeredményben az időszaki kiállítások is Vasarelyről szólnak, vagy előtte tisztelegnek. A legnagyobb a V.V. Victor Vasarely. 1=2, 2=1 című tárlat, ami egy francia műgyűjtő, Bruno Fabre páratlan kollekciójából válogat, ennek darabjait pedig fél évszázad Vasarely-kiállításainak plakátjai jelentik. Bár – ahogy említettük is – az állandó tárlat jelenleg zárva van, ha végignézzük Fabre gyűjteményét, Vasarely összes korszaka és jelentős műve megjelenik benne.
A Morphèmes – Morfémák című tárlat Pán Imre és Victor Vasarely szakmai barátságáról szól. Pán az 1956-os forradalom után költözött Párizsba, előtte ő volt itthon az IS dadaista kiadvány létrehozója, az Európai Iskola egyik alapító teoretikusa, és költőként a MA folyóiratba publikált. Pán 1972-ben bekövetkezett haláláig Párizsban maradt, ahol 145, egyedi grafikákat tartalmazó bibliofil kiadványfüzetet adott ki, melyek közül 14-et Vasarely művészetének szentelt. Az időszaki kiállítás ezeket, illetve Pán és Vasarely kapcsolatát mutatja be.
Az említett két tárlat a földszinten található, az emeleten pedig két kisebb kiállítás. A Plakátparafrázisok című tárlaton hazai plakátművészek Vasarely előtt tisztelgő munkái láthatók. A Színek, számok című kiállítás pedig csak lazábban kapcsolódik Vasarelyhez. A Maurer Dóra által megálmodott tárlat a kolorista művészekre fókuszál, akiknek munkáit az arány, a ritmus, a mennyiség vagy egyéb matematikai vagy geometriai fogalom jellemzi. Persze ezt a kiállítást elnézve is gyakran merül fel az emberben Vasarely neve.
Victor Vasarely művészetében a rajz- és a festőművészet találkozott a matematikai pontossággal, a geometriai alakzatokkal, a színek a formákkal, és hatott rá az építészet (lásd: Bauhaus) is, éppúgy, mint a reklámgrafika.
Saját világot teremtett, ami az op-art (optikai művészet) nevet kapta. Az irányzatra elsősorban a geometriai és a matematikai törvények hatottak, de rokonítható az építészettel, a belsőépítészettel, a forma- és az ipari tervezéssel is. Optikai hatásuknak köszönhetően az op-art képek, melyeken alapvető mértani alakzatokat (négyzetet, kört, háromszöget) látunk, mintha mozognának és vibrálnának. Ezért gyakran absztrakt varázslatnak tűnnek, a legnagyobb varázsló pedig maga Victor Vasarely volt.
