Harmincévnyi kutatómunkát foglal össze a Szépművészeti Múzeum új, Kertész, Moholy-Nagy, Capa… / Magyar fotóművészek Amerikában című kiállítása, ahol 32, Amerikában otthonra talált, magyar származású fotóművész alkotásai mutatkoznak be. A vívóbajnok fotográfus és Adrien Brody édesanyja, Marilyn Monroe első képeinek készítője, az amerikai szegények realista hírmondója is megtalálható a válogatásban az itthon is ismert legnagyobb nevek, Moholy-Nagy László, Robert Capa, André Kertész vagy éppen Martin Munkácsi mellett.
„A legjobb fotográfusok, úgy tűnik, mind Magyarországon születnek”
– írta 1937-ben a Coronet fotográfiai magazin. Bár a kijelentés túlzónak tűnhet, egyáltalán nem az, hiszen André Kertész, Moholy-Nagy László, Martin Munkácsi vagy éppen Robert Capa neve összefonódik bizonyos fotográfiai műfajokkal, de rajtuk kívül is számos, itthon kevésbé ismert alkotó akad, aki érdeklődésre tarthat számot. Bár a magyar fotográfusok hatását az egyetemes fotóművészetre már több kiállítás is bemutatta, az amerikai–magyar fotográfiai kapcsolatokkal eddig csak néhány kiadvány foglalkozott.
A kiállítás ebből a szempontból is fontos mérföldkő, kurátora, Alex Nyerges, a Virginia Museum of Fine Arts igazgatója mintegy 30 éve tanulmányozza az amerikai–magyar fotográfiai kapcsolatokat. A mostani anyag az ő kutatásait foglalja össze, 32 fotográfus 170 alkotása segítségével. A tárlat az I. világháború kezdetétől a Szovjetunió összeomlásáig tartó időszakban Amerikában otthonra talált fotósok munkásságát foglalja össze, 17 amerikai gyűjtemény anyagából válogat, amit hazai köz- és magángyűjteményekből kölcsönzött alkotások egészítenek ki.
A tárlat nyolc kisebb egységre oszlik, ezek közül hat – több alkotó munkásságában is jelentős szerepet játszó – régióhoz, városhoz (Magyarország, Berlin, Párizs, Chicago, New York, Hollywood) kapcsolódóan tárja elénk örökségét, kettő pedig műfaji szempontból, a divatfotó és a fotóriport szempontjából közelít a témához.
Gyönyörű, átfogó anyagot láthatunk tehát, ami szerintünk diskurzusindító is, több olyan, általunk kevésbé ismert életmű tűnik fel, amiről szívesen megnéznénk akár külön tárlatot is. Bár az összeállítás szépen elrendezett, érthető a tematikus felosztás is, a terembe lépve elég tömör hatást keltett az anyag. Ennek ellenére az első részt követően teljesen beszívtak minket a képek és a hozzájuk tartozó izgalmasabbnál izgalmasabb életsorsok, nagyjából két órát töltöttünk a kiállításon, ami perceknek tűnt. Érdemes elmerülni az anyagban és végigolvasni a szövegeket is.
Bizonyos szempontból hasonló pályaképek bontakoznak ki a szemünk előtt, hiszen az I. világháború után, az egyre radikalizálódó politikai helyzetben sokan hagyták el Magyarországot, akik aztán valamelyik európai nagyvárosban, Berlinben, Londonban vagy Párizsban leltek otthonra, innen pedig valamelyik amerikai nagyvárosba mentek tovább. Persze a hasonlóságok csak látszólagosak, hiszen míg egyesek már életükben válogattak a jobbnál jobb felkérések közül, és műfajteremtő alkotásaikkal későbbi időszakok ismert fotósait is inspirálták, addig szép számmal láttunk olyan alkotókat is, akikkel még sosem találkoztunk. A nagy nevek és az ismert felvételek fontos kontextusát adják a kevésbé ismert alkotók munkásságának.
A kiállításon a fotók mellett fontos szerep jut az érdekes élettörténeteknek is. Moholy-Nagy László, Robert Capa, André Kertész vagy Martin Munkácsi már keresett alkotóként érkezett Amerikába. Utóbbinak láthatjuk azt az alkotását is (A Tanganyika partjánt), amely Cartier-Bressont arra inspirálta, hogy ő is a fotózást válassza. Ha szeretjük a kicsit könnyedebb információkat, akkor a fotográfusok jelentőségére könnyen következtethetünk a kiállításon megjelenő rengeteg sztárportréból is. Capa szerelméről, Ingrid Bergmanról készített fényképet, Martin Munkácsi pedig a divatfotó műfaját is megteremtette.
Izgalmas történet még Muray Miklósé, aki olyan sztárokat fényképezett, mint például Joan Crawford vagy Frida Kahlo. Ráadásul nemcsak fotósként ismert, 1928-ban és 1932-ben az USA olimpiai vívócsapatának is tagja volt.
A legigazibb hollywoodi történet díját pedig az Erdélyben született Dienes Andor (Andre de Dienes) kapja tőlünk, aki 1946-ban divatképeket készített egy csinos, barna lányról. Egymásba szerettek, Dienes pedig azt jósolta a fiatal nőnek, ő lesz a világ legtöbbet fotózott szépsége. Így indult el Norma JeanE Baker, a későbbi Marilyn Monroe karrierje.
A kiállításon kevésbé ismert, ám nem kevésbé izgalmas alkotókkal is megismerkedhetünk. Barna Anna élete például rejtély, negatívjai szinte véletlenül, André Kertésszel való ismeretségének köszönhetően jutottak értő kezekbe. De megismerkedhetünk Plachy Szilvia munkásságával is, aki azon kívül, hogy remek fotós, Adrien Brody édesanyja is. Szinte estig tudnánk sorolni az izgalmas történeteket, amikhez nagyon hatásos képek társulnak. Ezért is ajánljuk, hogy mindenképpen szánjunk elegendő időt a kiállítás megtekintésére. Ha pedig tehetjük, akkor tegyünk utána egy sétát a Ligetben, és ha kedvet kaptunk, nézzük meg a Mélység/Élesség című tárlatot is az Olof Palme Házban.
(Borítókép: Cornel Capa - Virginia Museum of Fine Arts)
