2019-re fejeződött be a Liget legszebb épületének felújítása, azóta szinte fel sem lehet ismerni az egykori Olof Palme Házat, ami Millennium Házaként kelt új életre. Az itt működő Neo Kortárs Művészeti Térben bármilyen tárlatot öröm megnézni, a mostani viszont igazi különlegesség, és nemcsak azoknak, akik rajonganak a fotóművészetért. A Mélység/élesség című kiállítás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből válogat, egy közel 700 ezer darabot számláló rangos kollekció fő műveit, 150 alkotást mutat be. Az együttes egyébként nemrég kapott új állandó otthont Klösz György egykori villájában, ám az épület felújítása csak 2025-re fejeződik be, így került a májusig tartó kiállítás a Neóba.
A tárlat hét tematikus egységbe rendeződik. A kiállítás legnagyobb részét magyar és magyar származású fotóművészek munkái teszik ki, de fényképezőgépek, fotótechnikai eszközök segítségével a műfaj technikai fejlődését is végigkövethetjük.
Robert Capa háborús képei, Martin Munkácsi ikonikus divatfotói, Brassaï Párizsa, Moholy-Nagy László vagy éppen André Kertész legismertebb alkotásai mellett ismert külföldi nevek, Richard Avedon vagy Edward Steichen munkáit is megismerhetjük. A kiállítás a kortárs fotóművészet nagyjainak is figyelmet szentel, láthatjuk Katharina Roters Kádár-kocka-sorozatának darabjait, néhányat Korniss Péter széki fotói közül és Féner Tamás zsidó vallási rítusokat bemutató munkáit is. Az ismert nevek mellett a gyűjtemény jelentős anyaggal rendelkezik XIX. század végi és a két világháború között alkotó, kevésbé ismert, de hasonlóan érdekes fotográfusok munkáiból is.
A tárlat a Mozdulat című résszel indul, még Moholy-Nagy László és André Kertész fotói közül is kiemelkednek Martin Munkácsi sportolói, majd egészen forradalmi, a ruhákat mozgás közben bemutató divatfotói. A város arcai című részben Brassaï Párizsa vagy a tragikus sorsú Kinszki Imre Budapest képei mellett Katharina Roters sorozatával a Kádár-kockák romantikája is megjelenik. Majd szűkül a perspektíva, az Arcok című részben portrékat látunk, a dagerrotípiától kezdve Edward Steichen csipkés Gloria Swanson-arcképén át Cornell Capa nagyon intim Marilyn Monroe-ábrázolásáig. Innen még szélesebb, a Táj című részbe kerülünk; érdekes megfigyelni, ahogy a technika fejlődésével egyre tágulnak a fotóművészet lehetőségei is.
Különösen megrázó a kiállítás Az erőszak arcai című része, ahol Robert Capa vagy éppen Don McCullin legismertebb harctéri vagy a hátországban készült alkotásai vagy Mario De Biasi 1956-ban készült brutális képsorai mellett Balogh Rudolfnak az I. világháború eseményeit feltáró alkotásai mutatják be, hogy az emberiség sötétebb arca nem sokat változott az elmúlt évszázad folyamán. Szépen ellenpontozza a realizmusnak ezt a húsba vágó szeletét a következő, Trompe-l’œil című rész, ami a látásunk megtévesztésén, az optikai illúzión alapuló alkotásokat mutat be, például Maurer Dórától, így a valóságból hirtelen a képzelet játékos világába emelkedünk. Végül a perspektíva újra szűkül, a Sorsok című egység dokumentarista fotóin Korniss Péter bomló vidéki társadalmat vagy éppen Féner Tamás zsidó rítusokat bemutató képei segítségével különleges emberi életek mutatkoznak be előttünk közvetlen közelről.
A kiállítás jó összefoglalása az elmúlt bő évszázad elsősorban magyar fotóművészetének, amit igazán érdemes megnézni. A tárlatot a háborús rész miatt gyerekeknek nem javasoljuk.
(Borítókép forrása: Szabó Bence - Liget Budapest)
Mélység/élesség – Remekművek a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből
Program adatai
