A Városkúttól nem messze fák közé burkolódzik Lívia, a Svábhegy egyik legöregebb villája. Bár az épület jóval visszafogottabb ízlést tükröz, mint néhány környékbeli ház, szinte együtt lélegzik a körülötte lévő zöld környezettel. Belépve pedig, ahogy klasszikus zenét hallgatva nézünk kifelé a hatalmas, fényes ablakokon, nagyon könnyen el tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett itt az élet egykoron. A látogatásra szerencsére ma is elég sok lehetőségünk nyílik, hiszen az önkormányzati tulajdonú villa bérlője rendszeresen szervez programokat, épületbejárásokat, amelyekről itt lehet tájékozódni. Az épület történetét pedig Földváry Gergely történész kutatásai alapján mutatjuk be.
A Lívia-villa klasszicista stílusban épült, egyszerűsége letisztult polgári ízlést tükröz, ám arányai, eleganciája így is feltűnő.
A timpanonnal díszített, 4 oszlopos bejárati rész szépen kapcsolódik a kerthez, ahol hatalmas fák takarják az épületet a kíváncsi szemek elől. Elsőként (1845 körül) valószínűleg ez a rész készülhetett el, az oldalsó portikuszok a XX. század elejéről származnak. Az épületet stílusa, szép arányai miatt sokan Hild Józsefhez kötik, ám erre nincs bizonyíték.
A nyári lak építtetője Kraits János mészárosmester volt, akinek monogramját és az 1873-as dátumot megtaláljuk a kertben lévő öreg szőlőprésen, ami a környékbeli borkultúra egyik utolsó tanúja. Érdekes emlék, hiszen 1873-ban a terület már nem Kraits János tulajdona volt. Időközben tönkremehetett a mészárosmester, akitől Burger Frigyes Dávid, majd annak felesége, később pedig Rózsaági Antal író, szerkesztő tulajdonába került az épület. Tőle vásárolta meg a villát 1878-ban Milassin Vilmos.
Az épület a nevét a Milassin család egyik lánya, Milassin Lívia Leopoldina Alivine után kapta. Ők építtették a közelben lévő Mária-villát is, ami csodás ékszerdoboz is lehetne faragott fatornácával, ám jelenlegi, leromlott állapotában inkább a környék egyik sajnálatos szégyenfoltja. Bár a család kifejezetten jómódú volt, köszönhetően a jogászként, műfordítóként és íróként is tevékeny Milassin Vilmosnak, a villát nyaranta mégis inkább kiadták, egyik kedves bérlőjük Mikszáth Kálmán volt.
Az írónak ugyanis fontos volt, hogy könnyen látogathassa barátját, Jókai Mórt, akinek rövid sétányira volt a villája, csodás kertjére pedig legalább annyira büszke volt, mint regényeire. A Jókai-villa helyén ma természetvédelmi terület található, ahol nemrégiben izgalmas programokkal indult újra az élet, már alig várjuk, hogy teljes tavaszi pompában csodálhassuk meg a nemrégiben rendbe szedett területet. A környéken többek között Erkel Ferencnek és a Steindl családnak is volt egy háza, így a társaságra nem lehetett panasz.
Mikszáth gyakran vendégeskedett Jókaiéknál, a két írót ugyanis évtizedes barátság fűzte egymáshoz.
Mikszáth saját bevallása szerint egy Jókai-regény miatt szerette meg az olvasást, a két író követte egymás munkáját. Jókaiék villájában nagy élet folyt, a kártyapartik és a közös iszogatások észrevétlenül váltottak át izgalmas és építő beszélgetésekbe, így érthető, hogy Mikszáth nyaranta igyekezett barátja közelében maradni.
Nem volt ez másképp 1896-ban sem, mikor Mikszáth újra kibérelte a villát, pedig előző évben eléggé összekapott barátjával, mert ellenezte Jókai tanácsosi címét.
Haragos levélváltások után az újságok szerint igen sajátos módon békültek ki.
Ahogy az Uj Idők megírta, 1896 augusztusában Mikszáth egy barátjától fogolymadarat kapott, amiből a nagy étkű író négyet elfogyasztott, majd úgy gondolta, hogy a maradékot elküldi Jókainak békülésképpen. Éppen útnak akarta indítani ajándékát, mikor megérkezett hozzá Jókai csomagja, benne nyolc fogollyal. Persze Mikszáthnak sem kellett több, szerzett 16 foglyot, ezeket elküldte Jókainak, aki nyájas üdvözletein felül 32 foglyot küldött vissza. A „fogolyháború” történetét több lap is átvette, jó városi anekdotaként egészen 256 madárig srófolva a két író közti béke érdekében elhullott foglyok számát, az Uj Idők beszámolója szerint pedig egy berlini újságban félrefordítás miatt úgy írtak az esetről, mintha nem madarakat, hanem egyenesen emberi foglyokat küldött volna egymásnak az irodalom két fejedelme.
Persze a korabeli újságok is szerették felnagyítani az eseményeket, és egy kis humor, irónia is belefért a híradásokba, Mikszáth végül mégis úgy érezte, hogy magyarázkodnia kell. Kedves, szellemes cikkben tett pontot a fogolymadarak és a Jókai-ügy végére, nagyon plasztikusan számolva be barátja vendégszeretetéről, szép kertjéről, a pazarlás vádja alól mindkettőjüket tisztázva: „A békének is ép úgy megvannak a maga áldozatai, mint a háborúnak. Csakhogy ezek egyszerű pulykák, kappanok és malacok” – írta Mikszáth a Pesti Hírlapban.
A villa tulajdonosa, Milassin Vilmos 1906-ban halt meg, családja pedig nem sokkal ezután adta el az épületet Nagy Zsigmondnak, aki még egy házat épített a telekre, így született meg a szomszédos Ibolya-villa. A Lívia-villát később a Városkút Üdülőtelep Rt. vette birtokba, majd a Lívia-villát több lakásra osztották, felújítása előtt pedig hosszú időre az enyészeté lett az épület. Végül 2011-ben került önkormányzati tulajdonba, most pedig újra igazán szép állapotban várja a különböző programok látogatóit.
ELÉRHETŐSÉGEK
Lívia-villa
(Borítókép: We Love Budapest)
