A gírosz – és mostantól a cikk folyamán így hívjuk – hazai története nem egy kifejezett fáklyásmenet. A 90-es évek végén mint izgalmas, de azért még befogadható kuriózum jelent meg Budapesten, jó 10-15 évig egy elfogadható, gyors ebédnek minősült, majd ezzel egy időben az éjszakai élet elengedhetetlen része lett. Bár mára már nyitott jó pár gíroszozó, amely kiváló minőséget készít, a gírosz reputációját az elmúlt évek street food boomja eléggé megtépázta. Mégis sokan szeretik a műfajt, aki pedig a gíroszt szereti, az minden bizonnyal rá fog bólintani a tantunira is.
A tantuni az anatóliai Mersin városából származik – bár van olyan elmélet, amely szerint az araboktól került az Oszmán Birodalomba a recept –, és a mai napig a város egyik legismertebb terméke. A lapos lepénykenyérbe tekert, fűszeres húscafatok eredetileg maradékból készültek, a hentesnél megmaradt húscafatokat fillérekért kapták meg a szegények. A maradékokat még apróbbra vágva vagy darálva, birkazsíron sütötték meg, majd paradicsommal keverve kenyérre tették. A műfajra később iparág épült: kis kézikocsikra szerelt speciális, mélyített tárcsán sütögették a higiéniai okok miatt előfőzött húst a szemfüles vállalkozók. A XX. század folyamán a kocsik helyett kisebb üzletekbe költöztek a tantuni készítői, Mersin pedig a tantuni hazájaként lett ismert.
Tavaly nyár óta azonban Budapesten is megkóstolhatjuk a tantunit, a Mikszáth tér mellett, a Krúdy utca elején. A Tantuni House street food hely, első ránézésre semmiben sem különbözik a többi török, görög, arab gyorsbüféktől. A bejárat melletti pultban azonban nincs a megszokott hústorony, van viszont az előbb említett mélyített tárcsa. Leülni főleg az emeleten lehet, a földszinten egy pult van, ha sietős a dolgunk, és csak úgy állva kapnánk be a tantuninkat.
Az alapító, Natig Ismail már 7 éve él Budapesten, eredetileg azeri és török gyökerei vannak. Több mint egy évtizedet élt Londonban, és nem a Tantuni House az első hely, ami hozzá köthető, hasonló néven van már pár étterme Kijevben és Bakuban, sőt Budapesten is. Mint mondja, az alapvető különbség az, hogy míg a korábbi éttermei az azeri és a török konyha fehér abroszos változatát mutatják be, addig a Tantuni House sokkal jobban hasonlít az eredeti, anatóliai élményre. Fun fact, hogy a szomszéd asztalnál pont két mersini vendég ült, és buzgó hümmentésekkel nyugtázták, hogy az étel átment az autenticitásteszten.
Az étlapon egyébként találunk két levest és három előételt is, pár desszertet, köztük a török rokonánál sokkal kevésbé édes azeri baklavát is, de a hangsúly egyértelműen a tantunin van, azon belül is a fűszeres húson, az autentikus lavashból készült tekercsen kívül ugyanis buciba, hamburgerzsemlébe és tacóba is töltik, és természetesen tálformában is megvásárolhatjuk. A hús itt darált, nem cafatokra vágott, enyhén csípős, szaftos, finoman pörkölődött, félig marha, félig csirke, és természetesen halal, előfőzve várja, hogy sorra kerüljön a forró tárcsán, hogy aztán hagymával, petrezselyemmel, paradicsommal keverve kerüljön abba a buciba, amiben kérjük.
Mi kétfélét kóstoltunk, az autentikus a tantuni joghurttal turbózott változata volt – a selymes, lágy joghurt egyébként kifejezetten jót tett a forró, fűszeres tekercsnek –, illetve a zsömlébe bújtatott másik változatot, ami pedig kifejezetten emlékeztet az amerikaiak kedvenc gyerekkori ételére, a Sloppy Joe-ra. Kísérőnek mindkét ételhez roppanós csemegeuborka és pikáns török savanyított minipaprika jár, ezek kifejezetten jól mennek a szaftos főételekhez. Hogy az ember a gíroszra vagy erre szavaz, az csak ízlés kérdése, de az kétségtelen, hogy a tantuni mindent tud, amit egy jófajta street foodtól elvárunk: szaftos, laktató, hamar elkészül, a jól eltalált fűszerezésnek köszönhetően pedig jó sokáig elszórakoztatja az ízlelőbimbókat.
ELÉRHETŐSÉGEK
Tantuni House
1088 Budapest, Krúdy Gyula utca 4.
Facebook
Instagram
