Pestiként a mai napig nehezen ismerem ki magam a budai oldalon, főleg akkor, amikor a dimbes-dombos terepen ide-oda kanyarogva járjuk az utcákat, úgyhogy térkép nélkül meg sem találnám újra legutóbbi célpontunkat, a Sarolta utca egyik modernista villáját. Térképpel vagy anélkül mindenesetre érdemes beleveszni a kanyargós utcákba, mert a legkülönfélébb építészeti stílusokat fedezhetjük fel séta közben – pláne télvíz idején, amikor kíváncsi szemeink elől nem takarják el a lombok a villákat. Így a Sarolta utcai csodás modernista épületet is megcsodálhatjuk, melynek egy részét az egyik leghíresebb modernista építészünk, Fischer József tervezte.
A ház története legalább annyira izgalmas, mint a megjelenése, ráadásul a 30-as évek végén nem más, mint az író Bródy Sándor fia, Bródy János és felesége költöztek a házba, akkor, amikor a környéket még épp csak felfedezték az emberek, így pompás panoráma nyílt a pesti részekre és épületekre, mint az Országház és a Lánchíd. Az épületet eredetileg Kudelka György és Schöntheil Gábor Tibor tervezte, az ő nevüket őrzi is a terméskő lábazatba faragva egy kis táblácska – bár kissé megkopva. A páros a 30-as évektől kezdve modernista épületeket tervezett, erkélyekkel, szögletes formákkal és lapos tetővel, mint a korszak leghíresebb építészei.
1940 körül került a Bródy családhoz a ház, ők kérték fel Fischer Józsefet a bővítésre. Bródy János a korszak egyik menő üzletembere volt, míg felesége, Pollatschek Lilly sikeres festő, a házaspár pedig híres volt kulturális és politikai összejöveteleiről. Arra, hogy a villa a korabeli társasági élet egyik színtere volt, a lakás jelenlegi tulajdonosai, Levko Esztella és Boros Tamás teljesen véletlenül jött rá, miután ők is egy hasonló szalon létrehozását tűzték ki célul.
Még a háború előtti időkben jártak ide politikusok, művészek, színészek, grófok, többek között Bajor Gizi, Csortos Gyula vagy Dinnyés Lajos. A legendás estekről Alexander Brody író és reklámszakember Megtalálni Serendipityt című könyvében is megemlékezett, hiszen gyerekként nemcsak itt nőtt fel, hanem Zsófi húgával még a szalonok világába is belelátott. A legkülönösebb eseményeknek voltak szemtanúi, mint amikor az egyik gróf csókolózott egy hölggyel, aki nem a felesége volt, vagy amikor egy másikat meztelenre vetkőzve láttak a nappaliban.
„Apám szalonjába inkább politikusok jártak és arisztók, azaz arisztokraták. Bethlenek, Esterházyk, Festetics Ernő és sokan mások. Főleg a politika volt műsoron, de a lovak, a hölgyek és a kártya is főszerepet játszott. A másik társaság édesanyám művész barátai voltak, akiket apám »piszkos körműeknek« hívott. Számos színész is feljárt hozzánk: Csortos Gyula, Jávor Pál, Bajor Gizi. Szép Ernővel együtt tologattuk a kocsikat a szőnyegen” – emlékezett vissza Alexander Brody a villában töltött évekről.
Ottjártunkkor Esztella és Tamás elmesélték, hogy amikor felfedezték, kik voltak a ház eredeti tulajdonosai, írtak egy e-mailt Alexander Brodynak, teljesen ismeretlenül, és számukra volt a legnagyobb meglepetés, hogy a reklámszakember nemcsak válaszolt nekik, de meg is hívta őket budapesti otthonába. Brody rengeteg történetet mesélt nekik a fénykorból, a szalonokról, hogy végignézte a szobájából Budapest ostromát, látta a bombázásokat, égni Csepelt, az ép hidak nélküli Dunát, és mesélt arról is, hogyan mentette meg egy szovjet katonától a húgát.
„1945 februárjában az utolsó napokra visszatértünk a Sarolta utcai házunk pincéjébe, de apámék egy darabig akkor sem voltak velünk. Egyszer csak egy orosz katona lejött az óvóhelyre, meglátta az alig tizenegy éves Zsófit, és intett neki a gépfegyverével, hogy gyerünk vele krumplit pucolni. Én meg, máig sem tudom, honnan jövő bátorsággal, tizenkét évesen közéjük álltam, és nyújtottam az apámtól a születésnapomra kapott meglehetősen ritka típusú Patek órámat. Az orosz nézett, biccentett, elvette az órát és Zsófi nélkül távozott.”
A II. világháborút viszonylag jó állapotban vészelte át, s míg előbb a nácik, az államosítás után a kommunista elit költözött az épületbe. Ekkor osztották fel a villát három kisebb lakásra, ahol a különböző állami vezetők éltek, éppen ezért a régi garázst is átalakították őrhellyé. A 90-es években ukrán munkásszálló működött itt, amikor Esztella és Tamás megvásárolták a lakásukat, elég rossz állapotokat és 11 darab emeletes ágyat találtak a helyen. A felújítás során igyekeztek megtartani a még menthető tárgyakat és részleteket, de az idők során annyiszor szabták már át az épületet, hogy ezekből viszonylag kevés maradt. A felső szintet lényegében újjá kellett építeni, de ügyeltek arra, hogy megidézzék a Bauhaust.
Esztella és Tamás 2021-ben tartották az első szalont, ami azóta is hasonló tematika mentén működik, mint korabeli elődje. Mivel a művészet és a politika világában alkotnak, fontos volt számukra, hogy lehetőséget teremtsenek a párbeszédre, és egy olyan találkozási pontot hozzanak létre, ahol ez a két külön világ nemcsak találkozni tud, de egy picit talán jobban meg is értik egymást. Az eddigi eseményeken olyan aktuális témákat érintettek, mint a női életutak, mit jelent magyarnak lenni, és milyen határátlépések lehetnek a művészetekben.
A Sarolta Kulturális és Közéleti Tér egyébként meghívásos alapon működik, lévén hogy a szalon a házaspár nappalijában van, de egyáltalán nem egy zárt közösségről van szó, Esztella elmondása szerint mindig látnak új arcokat. A beszélgetéseken a legkülönfélébb emberek vettek már részt, mint Karafiáth Orsolya, Karácsony Gergely, Thuróczy Szabolcs, Till Attila, Őrsi Gergely vagy Gryllus Dorka.
Ha szívesen olvasnál még modernista és Bauhaus-épületekről, -építészekről, akkor ajánljuk a budai modern épületekről vagy a Fischer József és Pécsi Eszter tervezte Walter Rózsi-villáról írt cikkünket, míg a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepről Ferkai András Ybl-díjas építészettörténésszel beszélgettünk Pesten Innen, Budán túl podcastünkben.
(Borítókép: Major Kata - We Love Budapest)
