A várost járva mindig találunk egy-egy érdekes helyet, épületet vagy kis kávézót, amit jólesik felfedezni, ilyen a Ménesi úton rejtőző Medgyaszay István Emlékhely is, ami úgy bújik meg a fák között, mint egy kis mesebeli erdőmélyi házikó. Nem véletlen, hogy első ránézésre a mese és az erdő jutott eszünkbe, ugyanis Medgyaszay István egész életében a népi hagyományokat, formakincset kutatta, és ezeket alkalmazta építészetében. Ha jól megfigyeljük az általa tervezett épületeket, megtalálhatjuk rajtuk az erdélyi építészet és a népviselet kincseit.
Az épület
Azért mondjuk az emlékházra, hogy eldugott, mert bár Ménesi út 59/b a címe, ha valaki nem elég figyelmesen sétál itt, akkor nem veszi észre a kis utcát, ahonnan a ház nyílik – elsőre mi sem találtuk meg. Az épület eredetileg a család otthona és Medgyaszay stúdiója volt, azóta pedig már túlélte a háborút és az államosítást, amikor is felosztották, és bérlők költöztek be az addig meghitt környezetbe, mára viszont újra Medgyaszay leszármazottai élnek itt. Szóval ha meglátogatnánk az emlékhelyet, akkor mindenképpen előzetesen keressük fel az építész unokáját, és úgy járjunk a kertben és a házban, hogy az a mai napig egy otthon.
Amikor Medgyaszay megtalálta magának és családjának a Ménesi úti telket, még egészen máshogy nézett ki a környék: a villák helyén szőlészetek, gazdasági épületek és üres telkek álltak. 1923 októberében készítette az első tervrajzot róla, és a következő évben már el is készült a ház, ami akár építészetének esszenciája is lehet: ugyanis a vasbeton, a népi hagyomány és az egészséges életmód fontossága mind leolvasható róla.
Az építész
A többségnek bármennyire is ismeretlennek tűnik ma, a maga korában nagyon is jelen volt az építészeti közéletben, pályázatokon indult, rengeteg díjat nyert, különféle gyűjtőutakon vett részt, és zseniális terveket készített, csak a politika változásai miatt ezek többsége fiókban maradt. Hatott rá az erdélyi népi építészet, de az ókori keleti és indiai művészetek is, közben elsőként ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológiájú építészettel. Egyik legismertebb elképzelése is a Gellért-hegyhez kötődik – az ide tervezett monumentális Nemzeti Panteon tervváltozataival számos rangos építészeti elismerést elnyert.
Tanulmányait a budapesti Állami Ipariskola építészeti szakosztályán, a bécsi Műszaki Főiskolán, valamint a Képzőművészeti Akadémián, majd a budapesti Műegyetemen végezte. A bécsi egyetemen Otto Wagner tanítványa volt, ekkoriban kezdett a Gellért-heggyel és annak „hasznosításával” foglalkozni, a híres Nemzeti Panteon terve pedig a diplomamunkája volt. Akkoriban mind a Gellért-hegy, mind pedig egy ilyen panteon létrehozása nagyon izgatta az építészek fantáziáját, és rengetegen terveztek olyan épületeket, amelyekben a nemzet legfontosabb alakjainak állítanak emléket, tehát róluk készült festmények és szobrok láthatók – bár a Gellért-hegyi panteon legfőbb funkciója a Feszty-körkép otthona lett volna. Medgyaszay a legapróbb részletekig kidolgozott mindent, nem csupán az alaprajz készült el, hanem szöveget is mellékelt,
a tervet pedig Párizsban, Londonban, Monzában, de még New Yorkban is méltatták, miközben nemcsak rengeteg díjat kapott érte, de a neve is széles körökben ismert lett.
Olyan sok minden foglalkoztatta, hogy nehéz kiemelni néhány épületet és fontosabb állomást, eszmét az életéből – ezt az emlékházban minket körbevezető unokája, Ládonyiné Bartha Gabriella is hangsúlyozta. Azt mindenképpen megjegyeznénk, hogy
a jellegzetesen magyar építészet és a népi formakincs kutatásán túl a természet és az egészséges életmód érdekelte leginkább, és ez az építészetébe is beszivárgott.
Fontosnak tartotta, hogy minden épületéhez legyen terasz vagy erkély, így a Baár–Madas Református Leánynevelő Intézet (ma gimnázium) épületét is úgy tervezte meg, hogy a lehető legtöbb részén legyen egy erkély, ahová a gyerekek kimehetnek. De igyekezett azt is elérni, hogy az épületekbe minél több természetes fény és friss levegő áramoljon, és az épületeken a testi-lelki harmónia is megjelenjen. Ezek a gondolatok öltöttek formát Nagy Sándor festő gödöllői műteremházán is, ahol olyan újításokat is alkalmazott, mint a vasbeton mennyezet, a lapos tető, ami 1907-ben még elég nagy újdonság volt, de még vezetékes víz és angolvécé is került bele.
Számunkra az egyik legérdekesebb munkája az egyik legkevésbé ismert is: 1916-ban, az I. világháború idején a Császári és Királyi Hadsereg egy hadi kiállítást tervezett Lembergben, Medgyaszay volt az építés parancsnoka, így lehetőséget kapott a kísérletezésre és arra, hogy új elképzeléseit formába öntse. Ezek a pavilonok mind fából készültek, és érdekesség, hogy 1918-ban Erdélyi hadikiállítás címen a Margit-szigeten is felépítették – erről ma már csak néhány archív fotót lehet megtalálni. A pavilonok különlegessége volt, hogy szinte mindegyiken a keleti hatás érződött, a Műcsarnokon például a kínai stílusjegyek jelentek meg.
Medgyaszay Istvánról a végtelenségig lehetne írni, aki viszont érdeklődik építészete iránt, annak érdemes felkeresnie néhány budapesti épületét, a már említett Baár–Madas Református Gimnáziumot, a kelenföldi református templomot és annak bérházait, vagy a Fadrusz utca 12., a Kiss János altábornagy utca 55–59. vagy az Orlay utca 2/b házakat. Emellett pedig ajánljuk mindenkinek, hogy nézzenek el a Medgyaszay István Emlékhelyre, mert számtalan érdekességet hallhatnak a mára kicsit feledésbe merült építészről.
Ha szívesen olvasnátok még a várost alakító építészekről és fontos emberekről, akkor ajánljuk az Akik nélkül Budapest biztosan másként festene sorozatunkat, ahol többek között Lechner Ödön, Pecz Samu, Lajta Béla, Clark Ádám vagy Podmaniczky Frigyes életéről és munkásságáról tudhattok meg többet.
