A Réteslak egy családi vállalkozás, amit egy kedves, mosolygós fiatal pár, Balogh Alexandra és Mócsai Balázs álmodott meg és épített fel. A megálmodásnak azért volt előzménye. Balázs édesanyja egy rétesezőben dolgozott, és innen nézve már nem is meglepő, hogy a fiából felnőve rendes rétesrajongó vált. Már egészen korán felmerült benne a réteskészítés kapcsán az innováció gondolata, mert bár ő is az alapízeken nőtt fel, mégis látta a továbbfejlődés, a hagyományos rétesektől való ellépés irányait meg lehetőségét. Elhatározta, hogy egyszer nyitni fog egy rétesezőt, ahol majd bebizonyítja, hogy másképp is lehet, a tradíciót össze lehet barátkoztatni a modernitással. Erre pedig akkor nyílt reális esély, amikor a fiatalember összeismerkedett Alexandrával, aki nemcsak osztotta Balázs rétesekkel kapcsolatos véleményét, de konkrét elképzelései is voltak új ízekre, és arra is, hogy mi mindennel lehetne a hagyományos réteseket is megbolondítani.
A rétes egy olyan finomság, amit ugyan sokan szeretnek és esznek, de Alexandra meg Balázs mégis azt tapasztalta, hogy a fiatalabb generáció kevésbé fogyasztja, mert a szemükben olyan régies, „nagyis” eledelnek számít. Mivel mélyen elkötelezett réteskedvelők, ezért szinte küldetésüknek tekintették, hogy ezen változtassanak, hogy a mai fiatalok úgy tekintsenek a rétesre, mint egy modern dologra, ami nemcsak finom, de legalább annyira menő is. Mint ahogy az a kürtős kaláccsal is történt. Így aztán 2021. augusztusában megnyitották a Réteslakot – de akkor még a Gozsdu Udvarban, mert ott volt épp kiadó üzlethelyiség. Bár ott sem ment rosszul az üzlet, a Alexandra és Balázs nem voltak elégedettek, mert szinte kizárólag a turisták vásároltak náluk, nekik viszont feltett szándékuk volt, hogy elsősorban lokális vevőkört alakítsanak ki. Azzal egyszerűen nem számoltak, hogy a helyben élők, de még a környéken dolgozók sem nagyon járnak a Gozsduba.
Új helyet kellett találni, és végül egy kerülettel arrébb találtak rá a Jókai utcában, így a Réteslak ismét megnyitott, tavaly decemberben. A mostból visszanézve pedig nagyon úgy fest, hogy ezúttal már a jó helyre kerültek, kezd kialakulni a hőn áhított, a helyben élőkből és a környéken dolgozókból álló vevőkör és a Réteslaknak is kezdik megismerni a nevét a Jókai utcán túl is. Persze ehhez még kevés lenne az a tény, hogy egy forgalmas utcában vannak, a hely hangulata, a kiszolgálás milyensége is meghatározó erővel bírnak, de elsősorban mégis a rétesek minősége az, ami igazán számít.
A portálon egyből megakad az ember szeme, a piros-fekete színpáros itt is jól működik, hívogatóan hat az emberre, mint ahogy a mondóka („aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”) alapján készült vidám kis réteshuszár is. Aztán belépünk, ahol barátságos hangulatú, otthonos légkör fogad meleg színekkel és sokféle, már látványnak sem utolsó rétessel. Általában Alexandra fogadja a vendégeket, aki már nyitás előtt az üzletben szorgoskodik, egyfelől mert helyben és maga süti a réteseket, másfelől pedig ő viszi a boltot, mondhatni, ő a főnök. Rendkívül közvetlen és mosolygós – egyébként Balázs is –,
és ez a kedvesség majdnem olyan vonzerővel bír az üzletre nézve, mint a rétesek.
és ez a kedvesség majdnem olyan vonzerővel bír az üzletre nézve, mint a rétesek.
A Rétaslak kétszintes. Lent van a pult a rétesekkel, a gyereksarok és a kávézó rész, meg a műhely is. Az emeleten lehet kicsit félrevonulni, ahol csendben dolgozhatunk, olvasgathatunk (még könyvek is vannak), vagy csak beszélgethetünk, olyan az egész, mint valami chill out zóna egy könyvtárban. A Réteslak egyébként kutyabarát, négylábú barátaink is beléphetnek velünk – bár sajnos speciálisan ebeknek kikísérletezett rétes nincs a repertoáron (mondjuk ismerve a kutyákat, erre semmi szükség), de azon kívül van szinte minden.
A Réteslakban vannak hagyományos ízek, mint amilyen az almás, a túrós vagy a meggyes, de mindegyikbe került egy kis csavar,
A Réteslakban vannak hagyományos ízek, mint amilyen az almás, a túrós vagy a meggyes, de mindegyikbe került egy kis csavar,
ami annak sem fog rosszul esni, aki tényleg csak ezeket a tradicionális réteseket szereti. Inkább az lesz az érzése, hogy ezt valaki nagyon hozzáértő sütötte nagy-nagy műgonddal. A pult egyik oldalát foglalja el ez a vonal, középen a sós réteseket (káposztás, spenótos-ricottás) találjuk, és már ezek között felbukkan az első nem hétköznapi, a pestós-paradicsomos-sajtos rétes, amitől le is esik az ember álla – és ott is marad, mivel a sós ízek után újra az édes rétesek következnek a pult túlfelén, de ezek már a trükkös verziók. A karamellás-barackos túrós még csak egyszerűen csak isteni, a vaníliás-málnás-pisztáciás szerelem első ízlelésre, a belgacsokis-meggyes pedig szavakkal leírhatatlan.
Cukormentes rétesük még nincs, de már a finisben van a fejlesztés, úgyhogy rövidesen azt is találunk majd a pultban. Ugyanakkor arra nagyon büszkék, hogy sosem szórnak porcukrot a rétesekre (csak ha a vendég kéri), mert annyira minőségi alapanyagokból dolgoznak, hogy a rétesek maguktól is édesek. A másik, talán még fontosabb büszkeségük a saját tészta, amit Alexandra kísérletezett ki: egyesítette az anyukája és Balázs édesanyjának receptjeit, majd a kettőből összehozott egy harmadikat, amiben nem került állati eredetű zsíradék, így a Réteslak réteseit vegák és vegánok is fogyaszthatják. Egyébként nemcsak rétes van, hanem sós aprósütik, meg persze üdítő, víz és kávé.
A rétesek árai a a Réteslakban többi rétesezőhöz képest valamivel magasabbak az átlagosnál (650-850 Ft között van egy szelet), ellenben a minőség minden árért kárpótol, nem beszélve arról, hogy Alexandra meg Balázs kifejezetten törekednek is arra, hogy tőlük ne tizesével, nagy tálcával vigyék a réteseket, mint máshonnan (persze azért lehet egyszerre sokat is vinni), hanem csak pár, 1-2 szeletet, de azt mindennap, és mindennap frisset. Merthogy itt mindennap friss sütés kerül a pultba, és ami marad, azt másnap féláron lehet elvinni
– lehet, hogy akkor már nem meleg, viszont a rétes másnap is ugyanolyan finom. Tartanak kedvezményes napokat is, legutóbb májusban a családok világnapján természetesen a családok számára, a Bethesda Gyerekkórházba pedig rendszeresen szállítanak rétest a kis betegeknek.
A Réteslakba bármelyik nap mehetünk, náluk egyelőre nincs olyan nap, amikor zárva tartanak. Hétköznapokon 10 és 19 óra között tartanak nyitva, szombaton 10-től 18-ig, vasárnap szintén addig, viszont aznap csak délben nyitnak. Ha te is réteses vagy, a Réteslak minimum kötelező kör, amiből akár zarándokhely is lehet, mert a hagyományos (de azért icipicit megbolondított) ízek mellett tényleg olyan kombinációk is a tányérkánkra kerülnek, az elfogyasztásuk pedig olyan gasztróélményt ad, ami csak megerősíti bennünk rétesimádatunkat és egyben igazolja a hely koncepcióját is, mely szerint a rétest is meg lehet újítani.
