Kicsit több mint egy éve voltunk először reggelizni a Kaptafában, amikor meghallgattuk Lilla és Barna történetét a néhai cipőkellék-szaküzletről, az átalakításról és az ötletről, hogy a reggeli/brunch kultúráját népszerűsítsék. Azóta már megannyi alkalommal haraptunk a defibrillátorba, habzsoltunk Molnárt és Molnárnét. El is áruljuk, hogy miért nem lehet megunni.
Már nem kell kitartóan magyarázni a helyzetet, hogy számos kávézó és étterem kínál délutánig húzódó reggeliket, és nem is tűnik eltartott kisujjú szlengnek a brunch szó sem. Hogy a bulituristák korgó gyomra vagy a tehetősebb utazók kifinomult ízlése honosította meg végleg a műfajt, az kérdéses (leginkább a kettőre gondolunk együtt), de nekünk sincs szégyenkeznivalónk a királyi reggelik terén. Egy jó szalonnás-hagymás rántotta kiflivel, a nagybetűs és kicsit veszélyes sütőben pirult melegszendó, de a kakaós csiga tejjel is alapvetés és szívnek kedves útravaló.
Belebonyolódott viszont a város a nemzetközi brunchfogások alázatos lekövetésébe és csúcsra járatásába. Igazából simán találni jobb avokádótoastot, mint a kaliforniai Venice Beachen, tisztességesebb angol reggelit, mint Londonban, és a New York-i Eggs Benedicteket is meg-megközelíti néhány hely változata. Ez a három fogás szinte minden népszerű reggeliző-/brunchétterem menüjén megtalálható, biztonságosak, kiadósak.
És akkor itt van nekünk a különutas Kaptafa és minden olyan fogás, amit sehol máshol nem találunk meg.
És akkor itt van nekünk a különutas Kaptafa és minden olyan fogás, amit sehol máshol nem találunk meg.
Merész és kreatív ez az út, mondanunk sem kell, hogy aki egyszer megreggelizik az Akácfa utcai helyen, visszatapsolja majd az alkalmat, és eljön újra. Elhoz új barátokat, netán a következő potenciális randipartnert... a lenyűgözés része meglesz. A pici konyha és a nem éppen csarnoknyi vendégtér garantálja, hogy szívhez is szólnak majd a reggelik, a már megkedvelt Molnár-kreációkkal, grillszendvicsekkel, édes bundás kaláccsal, bacon-saláta-paradicsom-tojás-szendviccsel. Nem beszélve a már magasztalt rántott koviubiról és a kiadós defibrillátor szendvicsről. Jöttek viszont új szereplők, akik szintén nem állnak be a sorba, hanem újat mutatnak.
Itt van például az „Avokádótoast helyett”, felvállaltan magyarabb finomság, a vegán céklamousse-szal kent kovászos kenyér, ami hozza az édes-sós-földes ízt, amit annyira imádunk a céklában. Ez nyújtózkodik el a jó minőségű kenyéren és válik lokálisan egzotikussá. Lehet ez egy oximoron, de maradjon! Aki pedig mindig maradjon velünk, az a Cloud 9, vagyis a „Mese. Habbal”, ami még a „Hol vagyok?” joghurttal és chilis vajjal kínált buggyantott-tojás-változatára is rálicitál. Ez a langyos tojásos tál ugyanis pillekönnyed Hegyi Vadász sajthabbal érkezik, amibe beletunkolhatjuk a pirított kenyerünket. Nagyon sokszor kanalaznánk reggelire ezt az egyedi tojásos fogást!
Ha meleget kortyolnánk a reggelik mellé, akkor a Kaptafa chai lattéját ajánljuk, mert régen ittunk olyan harmonikus fűszeres tejes italt, mint ami náluk készül. Nem a szokásos, unásig ismételt chai lattét kapjuk. Amennyiben limonádéznánk, a málnás-kávés variációt egészen nyugodtan rendeljük meg: egyrészt pörget már maga az üdítő is, másrészt ettől is extra érzésünk van.
Gyakorlatilag a legtöbb dologtól így érzünk náluk: odafigyelésben is csillagos ötösre értékelnénk őket minden alkalommal, de ez az átlagostól merőben eltérő választék az, ami leginkább kiemeli a Kaptafát a budapesti reggeli-/brunchmezőnyből.
Üdítő törzshely, ami szakít az átlagossal, és mer másmilyen lenni!
Üdítő törzshely, ami szakít az átlagossal, és mer másmilyen lenni!
