A szeméttelep helyén épült palota, ahol egykor Ottlik is bridzselt – A MÁK-bérház története

A Kossuth Lajos tér ma a város – de az is lehet, hogy az egész ország – egyik legelegánsabb helye. Nehéz elképzelni, hogy a 19. század elején még egészen más kép fogadta az idelátogatókat. A Szabadság tér helyén a barátságtalan Újépület (Neugebäude) állt, a Kossuth tér korábbi neve pedig igen beszédes, Tömő térnek hívták, mivel szeméttelep gödreit találhattuk az elegáns épületek helyén. A lukakat a város 1844 körül tömette be, a fontosabb építkezések pedig csak a 19. század második felében kezdődtek.

Az Országház 1902-es elkészülése után azonban teljesen egyértelművé válik, hogy erre a környékre bizony nem épülhet majd akármilyen ingatlan, mai történetünk szereplője, a MÁK nyugdíjintézet bérháza pedig rendesen ki is lóg az átlagból. 

Pedig az építkezés nem is volt olyan egyszerű, hiszen a város árgus szemekkel felügyelte, hogy milyen ház kerülhet ide, az elegancia mellett az is fontos volt, hogy az épület ne szorítsa háttérbe a már elkészült közintézményeket, méltó háttere legyen Horvay János 1927-ben felavatott Kossuth-emlékművének, és illeszkedjen a Kúria (sokáig a Néprajzi Múzeum) épületéhez is. A városatyák a megfelelő hatás érdekében megszabták az ablakok és az emeletek számát, sőt, még az is külön kikötés volt, hogy mészkőborítást kapjon az épület.

Az építtető MÁK, vagyis a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat a 19. század végi hazai gyáriparnak köszönhette felemelkedését. 

Bár első érdekeltségeik Borsodban voltak, később elsősorban Tata és Esztergom környékén szereztek bányákat, tevékenységük egy idő után ide összpontosul. A nyugdíjintézetnek egyébként nem ez volt az egyetlen bérháza, a Pozsonyi út 44–46. alatt készült valamivel későbbi, sokkal modernebb, visszafogottabb, ám nem kevésbé izgalmas bérházuk, amit szintén Málnai Béla tervezett.

A Kossuth téri épületben az elegancia és a lokáció miatt különleges bérlők is otthonra leltek, itt található a Francia Nagykövetség, és korábban itt működött az Európa Könyvkiadó is. A legizgalmasabb „lakó” azonban kétségtelenül az Elysée Bistro & Kávéház, amely kisebb-nagyobb kihagyásokkal 1931 óta működik a földszinten. Alapítója a Gönczi vendéglőscsalád. A három Gönczi fivér, István, János és László a külföldi tanulóévek, a szükséges tőke megszerzése, illetve az itthoni kávéházi életben megszerzett gyakorlat után a MÁK-bérházban nyitotta meg a Kossuth tér első kávéházát, a Monicót, majd néhány év múlva párját, az Elyséet. 

Míg a Monicót – némi torzsalkodás közepette – István és János vezette, az Elyséet fivérei segítségével László nyitotta meg, ám nem sokkal később új társakat kell keresnie, mivel a Monico 1932-ben tönkrement. Az ügy egyébként éppen Lászlót viselte meg a legjobban, kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg. Az Elysée új tulajdonosai a Fried testvérek lettek, akik szerencsére előremenekültek. Az új, modern üzletberendezést Kozma Lajos tervezte számukra, illetve különterem segítségével bekapcsolták az Elyséet a bontakozó fővárosi bridzséletbe. 

A kártyajáték miatt kezdett el ide járni Ottlik Géza, aki a helyen felszolgált roppanós virslire és krumplisalátára is szeretettel emlékezett vissza. 

A háború előtti zsidótörvények miatt papíron új tulajdonost kapott a kávéház, ám az államosítást már nem kerülhette el. Helyén évtizedekig Szófia néven működött étterem, mígnem az elmúlt években újra Elysée néven térhetett vissza a régi sikk.

A MÁK-épület 1928 óta ékesíti a Kossuth Lajos tér Falk Miksa utca felőli oldalát, a külső visszafogottabb eleganciáját belépve egészen pazar belső tér egészíti ki. A színes márvánnyal burkolt lépcsőházban olyan érzésünk lehet, mintha egy színházi díszletbe érkeztünk volna, ami nem is teljesen véletlen, hiszen az építész, Málnai Béla díszleteket is tervezett. A csodás hatást csak erősíti, ha napfényben játékos árnyékokat rajzolnak a falakra a Jungfer Gyula készítette kovácsoltvas ajtó díszei, amikhez hatalmas, motívumaiban illeszkedő csillár is tartozik. Az előtér királyi hatást kelt, mintha egy uralkodói trónterembe lépnénk be. A hideg márványpadról és a grandiózus méretű kandalló elől éppen csak a medvebőr hiányzik. A belső tér másik különlegessége a három, ellipszis alakú lépcsőház, amelyek valósággal optikai csalódásként hatnak.

A csodás épületen Jungfer Gyula mellett más „sztárkivitelezők” is dolgoztak. Közülük érdemes megemlíteni az üvegportálokért felelős Haas és Somogyi céget, ami a MÁK-székházon kívül a Párisi Udvar csodás passzázsának különleges üvegboltozatát is készítette. Mivel a névadó építtető vállalat vagyona elsősorban kőszénbányászatból származott, nem meglepő, hogy különleges, lakóépületeknél alig használt fűtésrendszere volt az épületnek, amely garantálta a szén teljes elégését, a füstmentességet. Az alagsorban 8 üzlet és a lakók pincéje, gépészeti helyiségek voltak, az alsó emeleteken a nagyobb lakások mellett kisebb szobákat is találunk, a felső szinteken irattárat, irodát és tanácstermet is kialakítottak. A nem mindennapi luxusépület 1928-ban igen gyorsan, nem egészen 11 hónap alatt készült el.