Moszkauer, Tátra-csúcs, indiáner: süteménynevek, melyek több generáció számára ismerősen csengenek. Vagyis inkább édes nosztalgiával gondolnak vissza rájuk, hiszen a felhőtlen fiatalság vagy legalábbis egy letűnt kor és érzés mementói. Most felelevenítünk néhány ilyen sütit, és azt is feltüntetjük, hogy merre lehet még kapni belőlük. Igaz, olyan illatot már csak elvétve érezni, mint ami a mai Oktogon Vajas Sütemények Boltját körüllengte. Jöjjön egy kis múltidézés!
Az említett cukrászdák előfordulhat, hogy szezonálisan, ünnepi alkalmakra, vagy állandó szereplőként nem, kizárólag rendelésre készítik az adott süteményeket. Érdemes a cukrászdában, telefonon vagy mailben érdeklődni a napi kínálat felől és a rendelésekkel kapcsolatban.
Tátra-csúcs
Egy olyan süti, ami nélkül egykor elképzelhetetlen volt még a legkisebb hűtőpult is. Egyszerű a komponensek sora és maga a felépítése is, mégis nagy favoritnak számított. Talán azért is, mert nem kellett hozzá feltétlenül kisvilla, a kisebb csúcsokat két-három harapásra el lehetett pusztítani, és maximum a szájszélen maradt csokoládé árulkodott a bűntényről. Egy könnyű és vékonyka piskótarétegre került a trüffelkrém (eredetileg két összetevős: tejszín és csokoládé), majd mindezt dermedés után csokiba mártották.
Mai lelőhelyek, ahol belefuthatunk: Kunyhó (Osváth) Cukrászda, Fischer Cukrászda, Hamdi Cukrászda
Indiáner
Nem létezett nélküle cukrászda! Voltak, akik indusfánknak szólították a sütit, ami eredetileg Bécsből érkezett el hozzánk. Története annyira nem mondható politikailag korrektnek, hiszen egy indiai cirkuszi mutatványos bőrszíne ihlette a bevonatát, de érzékenység ide vagy oda, volt nekünk négercsókunk, és mai napig a polcokon vár a torok kéményseprője is, egy meglehetősen kétes névvel. Vissza a XIX. századi Bécsbe, az indiánerhez: gróf Pálffy Ferdinánd, a Theater an der Wien főigazgatójának szakácsa elkészítette az első indiánert, a gróf pedig kiadta ukázba, hogy a színház közönsége kapjon egy-egy ilyen sütit ajándékba. Ez olyan reklámértékkel bírt, hogy másnap egész Bécsben az indiánert keresték. Ma már sem az osztrák fővárosban, sem nálunk nem divat a csokival mártott tésztába halmozott baracklekvár és sok-sok hab trióját árulni. Pedig csalhatatlan ízkombináció.
Mai lelőhelyek, ahol belefuthatunk: Fischer Cukrászda, Sommer Cukrászda, időnként a Nándoriban, az Augusztban és a Lefiben is el lehet érni
Moszkauer
Vagy akár moszkvai sütemény, ahogy Horváth Ilona nevezte, és narancsgrillázs, ahogy sok más receptkönyv. Persze ez csak egy fantázianév, vajmi kevés köze van a kandírozott gyümölccsel készülő aprósüteménynek az orosz fővároshoz. Távolabb tőlünk florentin néven fut, és ez volt az eredeti, ami minden bizonnyal azért kapcsolódik ily módon Firenzéhez, mert Medici Katalin udvarából került ki, számos finomsággal egyetemben (például: besamelmártás, palacsinta, fagylalt…). A mi moszkauerünk kandírozott narancs, diógrillázs (vagy mandula-) és csokoládé hármasára támaszkodik, és egyszerre ünnepi, hétköznapi, remek kávé mellé, de magában is. Ráadásul lisztet nem lát, gluténmentes!
Mai lelőhelyek, ahol belefuthatunk: Jégbüfé, Erdős és Fiai Cukrászda, Daubner, Zila Kávéház, Kemenes
Sarokház
Beszéljünk valamiről, ami lényegében nem is egy önálló sütemény, hanem egy mentőötlet, maga a tejszínhabos mámor, némi tortával a közepén. Az
„eredeti”
sarokház süti receptjét az interneten sokan kifejezetten kakaós-csokis piskótás tortaszeletként írják le, amire felfeküdt a csodás házi tejszínhab. Nos, a 60-as, 70-es évek szeretett sarokháza sokszor a cukrászdák trükkje volt a megmaradt tortaszeletek újrafelhasználására (megjegyezzük, ötletes és finom!). A jótékony tejszínhabfelhő elfedte a sütit, a tányéron tényleg egy nagy bárányfelhő érkezett, ami csábító volt mind méretre, mind a sok hab láttán. És őszintén, mit nem tesz még jobbá a házi tejszínhab? Pláne ha csokoládéval találkozik a neutrálisabb tejszíníz.
Mai lelőhelyek, ahol belefuthatunk: a sarokház mint elnevezés sokszor előkerül, de ezt a sütit leginkább otthon készítik nosztalgiából, a cukrászdák már rég nem foglalkoznak vele.
Őznyelv
Szerencsére semmiféle őzikét nem látott ez az édesség, ami talán azért kapta a nevét, mert ahogy a csokiréteg kikandikál a két aranybarna tészta közül, az olyan, mintha egy édes őz nyújtogatná a nyelvét. Tésztája a pálmalevélre hajaz, hiszen vajas leveles tésztáról beszélünk, ami ebben az esetben kis ovális formákat jelent. Két ilyen ovális vajas közé kerül a csokoládékrém. Az a helyzet, hogy egyszerre jó sokat meg lehet enni belőle, hiszen amilyen egyszerű, olyan finom. Az őznyelv is inkább otthon szokott elkészülni manapság, nem sűrűn találkozunk vele a pultokban.
Mai lelőhelyek, ahol belefuthatunk: sajnos nem találtunk rá sehol sem. Várjuk a budapesti ajánlásokat!
