Közös otthon, saját érzés – Óbudai írók, írók Óbudán címmel nyílt kiállítás a Szentlélek téri múzeumban, ami 28 magyar író és költő életén, sorsán keresztül mutatja be a III. kerület és a művészet, közelebbről az irodalom kapcsolatát. A november 17-én megnyitott tárlat 2025. február 26-ig várja az érdeklődőket, nem csak Óbudáról.
A Közös otthon, saját érzés – Óbudai írók, írók Óbudán című kiállítás, mint oly sok más tárlat a városban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója kapcsán nyitott meg. A téma pedig a jórészt vadregényes, múltillatú Óbuda meg a rövidebb-hosszabb ideig itt élt és a kerület utcái, terei, fái, parkjai, arcai és hangulatai által ihletet kapott írók és költők viszonya, ami legalább olyan sokféle, mint ahányan óbudaiak voltak az elmúlt 150 évben. A magyar irodalom és/vagy Óbuda története iránt érdeklődők számára igazán érdekes összefoglalást nyújt a múzeum tárlata, ami szórakoztatva ismeretterjesztésnek tökéletes. A fotókat, a leírásokat és a kiállított tárgyakat videók, interaktív felületek és street art művészek alkotásai színesítik.
A megidézett alkotók között van mindenféle: gyerekkönyvíró (Csukás István, Tamkó Sirató Károly), költő (a Nagy László–Szécsi Margit házaspár, Hollós Korvin Lajos, Orbán Ottó), műfordító (Göncz Árpád), besorolhatatlan gondolkodó (Hamvas Béla), publicista (Peterdi Pál, Megyesi Gusztáv), szociográfiák szerzője (Lakatos Menyhért, Veres Péter, Féja Géza) meg igazi irodalmi nagyágyúk is (Esterházy Péter, Kassák Lajos, Krúdy Gyula, Szomory Dezső). De a többiek nevét se hallgassuk el (Demény Ottó, Galsai Pongrác, Gelléri Andor Endre, Gyimesi László, Halász Gábor, Kerényi Grácia, Kiss Károly, Móra László, Móra István, Toldalagi Pál, Varannai Aurél), már csak azért se, mert a kiállítás mindenkit nagyjából ugyanolyan mélységig érint: életrajz, pár fotó és használati tárgy meg persze annak leírása, hogy mikor és milyen körülmények között élt Óbudán, milyen viszony fűzte a kerülethez, és mindenkitől kapunk egy-egy terjedelmesebb irodalmi idézetet is.
A méretes és kisebb szobákra osztott kiállítótérben több tematikus egységbe rendezve találjuk az Óbudához így-úgy kötődő írókat. A Beköltözők a felnőtt fejjel Óbudára költözött és életük végéig ott is maradt szerzőket ismerteti. Az Átutazók azok, akik számára Óbuda csak egy állomás volt az életükben, bár meghatározó erővel bíró állomás. Az Otthonra találók azok az írók, akik bár szinte „véletlenül” kerültek a kerületbe, és az eredeti terveik szerint mentek is volna tovább, végül megszerették, és inkább maradtak gyökeret ereszteni. A Gyermekkori érzelmek és emlékek fejezet alkotói részben olyanok, akik itt születtek és cseperedtek fel, és bár később elköltöztek, műveikben sosem bírtak elszakadni Óbudától. De ebbe a csoportba kerültek azok a szerzők is, akiknek hányatott és nehéz sors jutott, emiatt nem voltak szép gyerekkori emlékei, mígnem Óbudára költözve kaptak a kerülettől valamiféle érzelmi pótlékot. A Sors és kötődés csoport tagjai pedig azok az óbudai szerzők, akik soha nem mentek el a kerületből, ők a legnagyobb lokálpatrióták, és nem csak irodalmi értelemben.
A kiállítás leglátványosabb részei a hátramaradt használati tárgyak, mint Kassák Lajos festőkellékei és horgászfelszerelése, Hollós Korvin Lajos cigarettatárcája, töltőtolla vagy Gelléri Andor Endre fényképezőgépe, karórája és távcsöve. Az Esterházy Péter halála után fia, Marcell által készített, az író íróasztalát főszerepeltető rövidfilm pedig nagyon megrázó. Külön említést érdemelnek a kiállítás egyes pontjain elhelyezett színes ajtók, melyek jól néznek ki önmagukban is, de érdemes szélesre tárni mindet, mert mögöttük kifejező, a témára reflektáló falfestéseket találunk napjaink legmenőbb street art művészeitől. Aki tehát könnyed, de a tudását is pallérozó irodalmi kalandra vágyik, annak irány Óbuda!
(Borítókép: Magyar Bálint – Fortepan)
