A Hadik kávéházzal szemben, „a kanyarban” hosszú éveken át egy kedves kis kockás abroszos kifőzde volt, tisztességes rántott sajttal és pörköltekkel, olcsó, laktató reggelikkel, békebeli tulajdonossal. Mikor a Covid sokadik hulláma után, a rezsipara közepén „átmenetileg” bezártak, sejteni lehetett, hogy az idős tulaj elunta a vendéglátás izgalmait.
A környéken aztán többször szóba került, hogy mi lesz „a Lajos” helyén, míg szeptember elején ki nem derült, hogy egy kocsma. Helyi lakosként eszembe is jutott, hogy a rántott sajtért cserébe azért fel kell tudni mutatniuk valamit nekem, hogy kedvem legyen egynél többször is beülni, meg amúgy tényleg, milyen kocsma nincs még a Bartókon? Őszintén szólva nem sok reményt fűztem a dologhoz, de az első alkalommal, amikor beültem egy italra, sikerült meggyőzniük arról, hogy nekem ide bizony vissza kell majd jönnöm.
Először is, a Brutålnak van egy különleges hangulata: a környékbeli bohém, színes-szagos kávézókhoz és kocsmákhoz képest egy nagyon letisztult, nagyon egyszerű, mondhatni, brutalista dizájnja a nyersbeton falakkal – amit csak itt-ott tarkít némi vésett mintázat –, a minimalista asztalokkal és fémszékekkel és az indusztriális lámpákkal. A hely középpontja egyértelműen a bárpult és a mögötte lévő polc az italokkal, de ez is inkább letisztult, egyszerű és lényegre törő, mint az egész belső. Az egész annyira meglepő és őszinte, hogy egész egyszerűen beránt – muszáj bemenni, hogy megnézd, mit tud valami, amit ennyire minimálra terveztek. A belső sikerét egyébként nem bízták a véletlenre, a Minusplus csapata tervezte, és rajta is hagyta a kézjegyét.
Az italkínálat hasonló a belsőhöz, semmi fakszni, pár csapolt és üveges sör, néhány klasszikus és kihagyhatatlan long drink, ezenkívül pedig keserűk, whiskey, rum, gin és vodka, de mindegyikből alaphangon 8 fajta, a középszinttől a komolyabb tételekig. Találunk bort és némi buborékot is, de a Brutål nem az a kifejezetten fröccsözős helyszín, bár az árai kifejezetten barátiak, és nemcsak a környékhez képest, hanem fővárosi viszonylatban sem számít drágának.
Ami pedig igazán jó csavart ad a történetnek, az a konyha. Az étel-ital párosítást nagyon eltalálták, a letisztult belsőhöz és bárhoz egyszerű, de hibátlan ételek járnak. Mondjuk, volt honnan építkezni – fun fact, hogy a tulajdonosi körhöz tartozik az ikonikus Avar a Hegyalja úton, ami ugyan teljesen más műfaj, de ott is nagyon helyén van a sör-melegszendvics kombó. A pár tételes étlapot az olasz konyha tartja megszállás alatt, ezalól egy kivétel van, a belgák nagy kedvence, az itthon főleg halas helyeken előételként muzsikáló fehérboros fekete kagyló, ami nekünk ugyan nem mindennapi táplálék, de szülőhazájában vagy a franciáknál simán elmegy kocsmakajának. Szép nagy adag, friss fekete kagyló selymes szószban, jó sok fokhagymával és petrezselyemmel, fokhagymás pirított bagettel – tényleg, nincs az a vacak nap, amit ne dobna fel egy ilyen tál étel.
A bar foodok szintén egyszerű olasz falatok: olajbogyó, sajttál, bruschetta, szalámi vagy szardínia van az italok mellé, a fő konyhai attrakció pedig pofonegyszerű, de annál jobb olasz pastákból áll, és van egy bitang jól sikerült roppanós, enyhén fokhagymás pirítósra jó vastagon felpakolt burrata is.
A tészták az egyszerű olasz vonalat viszik, gyakran változnak majd, de a zászlóshajó téli comfort food a bolognai tagliatelle marad. A héten volt ricottás-spenótos, lazacos, fokhagymás, pestós, kagylós – mind-mind pár hozzávalóval, az olasz iskolát követve. Semmi nincs kőbe vésve, a vevők igényei alapján fel-felkerülnek más tészták is az étlapra, az sincs kizárva, hogy az olaszos témából kikacsintva egyszer csak egy káposztás tészta lesz a vendégszereplő.
A konyha amúgy nem nagy, és nem is állítják, hogy a paradicsomot is ők szüretelik a szószokhoz, viszont felső polcos, olasz termékekkel dolgoznak, és ennek köszönhetően egy nagyon korrekt, tisztességes tányér tésztát kapunk, amiről nem fogjuk azt mondani, hogy hát igen-igen, olaszos, de azért érezni, hogy itthon hegesztették össze.
Ami pedig egyenesen mellbevágó, az az ár-érték arány – 2023-ban, mikor egy olasz étteremben probléma nélkül elkérik a 4000 forintot egy carbonáráért, akkor itt az egyébként szintén nem túlárazott Aperolunk mellé 2490 forintos egységáron kapunk egy rendes adag jófajta tésztát. A konyha koncepciója egyébként bevallottan ez volt: jó italok mellé egyszerű, de működő ételek, megfizethető áron. Ezt hibapont nélkül lehozták, és ha ebédidőben térünk be, még fokozni is tudják, egy adag tészta és egy kávé egységára ilyenkor 2000 Ft.
A desszertnél az Espresso Martini van az étlapon, de aki nem csípi a folyékony édességet, az mostanában a maracujás panna cotta vagy a fahéjas tiramisu szintén meglepően jó duója közül választhat.
A Brutål egy nagyon jól eltalált kis bár lett, aminek nagyon is van helye a Bartókon – egyértelműen törzshelygyanús!
