Amelyik nem öl meg, az megerősít – Mire ügyeljünk, ha a gombák csodálatos világában kalandoznánk

Hűvös, nyirkos reggelen indulunk neki az utunknak, ám mikor Verőce közelében megpillantjuk a sárgán pompázó lombok szegélyezte utat, egyszerre magunk mögött hagyjuk a rosszkedvet. Egy közismert kirándulóhelyen találkozunk a gombászcsapat többi tagjával és a túrát szervező Bomo Art-osokkal. Lassan átvesszük a Rumcájsz-bakancsokat, elhagyjuk a sétautat, Császárné Erdélyi Katalin és Császár Ernő gombaszakellenőrök vezetésével indulhat is a túra.

Bár a gomba igazán egészséges és ízletes energiaforrás, nem jó ötlet tisztelet és alaptudás nélkül nekilátni a begyűjtésének. Érdemes legalább egy alapszintű gombásztanfolyamot elvégezni, mielőtt belevágnánk az erdei keresgélésbe, már csak azért is, mert enélkül akár véletlenségből is károsíthatjuk a hazánkban található 58 védett gombafajt. Gyűjtögetés után pedig mindenképpen keressünk fel egy gombaszakellenőrt, ami nem is túl nagy fáradság, hiszen már térképes lista is segít megtalálni a hozzánk legközelebbi, Nébih-engedéllyel rendelkező szakembert.

A gombák országa

A gombák lenyűgöző lények. Az élővilág külön országát alkotják, az állatokhoz hasonlóan szénszükségletüket szerves anyagokból fedezik. Az ökoszisztémának elképesztően fontos szereplői, a legtöbben ugyanis szaprofita életmódot folytatnak, vagyis más, elpusztult szervezetek maradványait fogyasztják, ez pedig nem csak annyit jelent, hogy „eltakarítják a romokat”, nélkülük néhány éven belül a légköri gázok aránya is megváltozna. Összesen 148 ezer fajuk ismert, de ennél jóval több, akár 2,2-3,8 millió is létezhet.

ám szép számmal akadnak jóval kisebb, szabad szemmel nem láthatók is. Sőt, amit a köznyelv gombának hív, az valójában csak a termőtest, ennek alapján határozzuk meg a fajokat is, ám a színes kalapok és tönkök alatt található micélium, a szinte láthatatlan, vegetatív, hálószerű rész is fontos szerepet tölt be. A micélium sugárirányban kifelé növekszik, általában a szélein nőnek a termőtestek, amelyek ettől körformába rendeződnek. Így jönnek létre a boszorkánykörök, amelyeket a középkori hiedelmek manók, tündérek, boszorkányok éjszakai tánchelyének tartottak.

A termőtestek változatossága hűen tükrözi azt a kimeríthetetlen fantáziát, amivel a természet magára szabadítja a gombák ivaros szaporodásának a „főszereplőit”, a spórákat. A legismertebb verzió természetesen az, mikor ezek a gomba kalapja alatti részből esnek ki, de már rövid erdei túránk alatt is szokatlanul találékony megoldásokba futottunk bele. Egy mohos fatörzsön például csíkos pohárgombákkal találkoztunk, itt tölcsér alakú termőtest mélyén lévő képződményekben találjuk a spórákat, amiket az ide hulló vízcseppek pottyanása üt ki a kehelyből és bocsát termékeny útra. Legalább ilyen meglepő volt a rőt csillaggomba módszere is, ami nyomás hatására kis spórafelhőt eregetett.

Gombakaland a Dunakanyarban

A gombák növekedéséhez vezetőnk, Katalin elmondása szerint három dolog szükséges: hőmérséklet, csapadék és kedv, bár minden évszakban megtalálhatók, eltérő, hogy melyik fajnak van éppen szezonja. Először úgy tűnik, nem lesz szerencsénk, hiszen a túra előtti napokban tapasztalt szárazság nem tett túl jót a gombáknak, Katalin azt ajánlja, inkább a rönkök és a tuskók környékén keresgéljünk, ugyanis ezek nedves közeget biztosítanak a rajtuk élő fajok, például a késői laskagomba számára.

Az erdő persze úgy is csodás, hogy először hiába nézelődünk. Az illatos, nedves avarban pettyegetett tüdőfű és más gyógynövények hívogatnak, színes szalamandrák zörögnek a levelek között. Mikor egy kicsit jobban rááll a szemünk erre az aprócska világra, megtaláljuk az első gombákat is. Feltűnik egy érdekesség, a gyűrűs tuskógomba, ami nyersen enyhén mérgező, 20 perc főzés után viszont fogyasztható és meglehetősen finom. Nem ez a faj az egyetlen, amelynek méreganyagai csak hő hatására bomlanak le, de a szakember egyébként sem ajánlja, hogy nyersen fogyasszunk gombát, hiszen részben kitin alkotja, így eléggé nehezen emészthető.

Egy farakás mellett fenyves sisakgombát találunk, ez a faj egyből megmutatja, miért fontos a gombaszakellenőr segítsége. Egy kiránduló éppen leszedné, annyira hasonlít az ehető ízletes tőkegombára, pedig 30 darabtól halált is okozhat. Bár kisebb adagról van szó, Katalin tanácsai azért komoly májkárosodástól kímélik meg a gyűjtögetőt.

A gombák meghatározása nagyon nehéz feladat. Nem a tetejük alapján, hanem mindig tönkkel felfelé történik, hiszen a kalap alatti rész, a lemezállás, a spórák színe, valamint a bocskor és a gallér (ha vannak) is sokat segítenek abban, hogy rájöjjünk, az adott példányt elfogyasztva kellemes családi vacsorában vagy durva pszichotripben lesz-e részünk. A túra alatt egyébként nem találkoztunk a hallucinogén gombák sztárjával, a légyölő galócával. Ez a gomba a furcsa meglátások mellett erős rosszullétet is okoz, ám hatása szerencsére még így is elmarad a nagy testvér gyilkos galócáétól, amelyből egyetlen kalap akár 4 embert is megölhet, hiszen a tünetek sokszor csak bő egy nappal a fogyasztást követően jelentkeznek, mikor már nem lehet segíteni.

Alig látszik ki az avarból egy ifjú gyapjas tintagomba, ami frissen megfőzve elképesztően finom, ha pedig elég hosszú ideig várunk a szedést követően, akkor folyékony, lilás anyaggá változik, ami tintának használható. Az egyik tuskó pedig mintha csipkés szoknyát húzott volna a tiszteletünkre, csak közelebb érve jövünk rá, hogy valójában lepketaplót, egy immunerősítő gyógygombát látunk rajta. Közelében valamivel szokványosabb külsejű bükkfataplóval találkozunk. A fatörzseken élő, fehérkorhadást okozó gombafaj ugyan étkezési célra nem használható, ám ezen kívül gyakorlatilag mindenre jó, nem véletlen, hogy még Ötzi csomagjában is megtalálták a kutatók. Lehet vele vérzést csillapítani, tüzet gyújtani, Erdélyben és Csehországban kalapokat, táskákat is készítenek belőle, és számtalan egyéb pozitív élettani hatást tulajdonítanak neki.

a mesterséges körülmények között legegyszerűbben termeszthető gombafaj, de vargánya és fülőke is szegélyezte utunkat, a nap fogása pedig a korallok csodás formáit idéző, jókora petrezselyemgomba volt. Már a két és fél órás túra alatt nagyjából 30 gombafajjal találkoztunk, el sem tudjuk képzelni a színeknek és a formáknak azt a változatosságát, amit egy kicsit eldugottabb helyen, nedvesebb napokat követően tapasztalhattunk volna. Az azonban így is egyértelmű, hogy a gombákkal ismerkedni csodás kaland, nemcsak azért, mert egészséges, változatos és fenntartható élelmiszerhez juthatunk, hanem azért is, mert remek érzés egy jól sikerült séta után megéhezve hazaérni és friss szerzeményeinket egy pici vajon megfuttatva megtapasztalni az ízeknek, a színeknek és az állagoknak azt a változatosságát, amire előzőleg, a kosárban már rácsodálkoztunk.