Egykori bölcsészhallgatóként még nekünk is újdonság volt, hogy az ELTE BTK főépületének tetején van egy csillagvizsgáló, de hiába tudtunk volna a létezéséről még egyetemista korunkban, nem használhattuk volna, hiszen már évek óta nem működik. Az obszervatórium egyidős az egyetem Múzeum körúti épületével, bár eredetileg nem a bölcsészkar, hanem a Műegyetem számára készült. Sőt, a csillagdának még Pest legpontosabb órájának működésében is szerepe volt.
Ha nem lett volna az Imagine őszi sajtósétája, akkor talán mi is később eszmélünk rá arra a tényre, hogy a bölcsészkar főépületének tetején van egy csillagvizsgáló. Sajnos ma már nem működik, ehhez persze hozzátartozik az a tény, hogy ahogy egyre beépültebb, fényszennyezettebb és zajosabb lett a város, esélytelenné vált, hogy itt csillagászati méréseket és megfigyeléseket végezzenek. Amikor felmerült a Műegyetem Múzeum körúti épületének tervezése, Kruspér István, az egyetem geodéziaprofesszora kifejezetten kérte a tervezőktől – Steindl Imrétől, Wéber Antaltól –, hogy az épület tetején legyen egy obszervatórium, ahol méréseket végezhet.
Kruspér István meglehetősen érdekes és fontos figurája a magyar tudományos életnek: geodéza, feltaláló és a magyar méréstudomány (metrológia) megteremtője is volt egyszerre. Ő volt az, aki bevezette itthon a decimális mértékrendszer használatát, ő írta az első magyar nyelvű geodéziai tanulmányt, ő készítette elő és irányította Pest 1869–1871 között végzett felmérési munkáit, emellett pedig számtalan találmányt és berendezést állított össze.
Miután a Műegyetem 1911-ben átköltözött az új, Duna-parti épületébe, a csillagda a Kozmográfiai Intézethez került – nagy örömükre. Egészen a 20. század elejéig probléma volt a csillagászatot tanuló hallgatóknak, hogy nem tudnak hol méréseket végezni, ugyanis az 1848–1849-es szabadságharc leverése óta nem volt az egyetemen gyakorlócsillagda. Ami még ennél is rosszabb volt, hogy az értékes műszerek szétszerelve, a pincébe bedobálva rozsdásodtak.
Az áldatlan állapotról egy névtelenségbe burkolózó utazó – sokak szerint Konkoly Thege Miklós – írt hosszas cikket egy német természetismereti lapba, amivel akkora botrányt kavart, hogy a vezetőség felkérte Eötvös Lorándot, hogy hozza rendbe a műszereket – itt megállt a történet. Bár Konkoly Thege a magyar államkincstárnak adományozta ógyallai obszervatóriumát, ezt csak nyaranta tudták használni a hallgatók, a tavaszi-őszi időszakban továbbra sem tudtak hol méréseket végezni.
Miután a Kozmográfiai Intézethez került a csillagda, fontos szerepe lett a pontosidő-jelzésben:
Miután a Kozmográfiai Intézethez került a csillagda, fontos szerepe lett a pontosidő-jelzésben:
innen adták a vasút, a posta és a telefonhírmondó számára a pontos időt. Ennek emlékét a mai napig őrzi az egyetem előtt álló óra, ennek pontosságát még az akkor működő obszervatórium vizsgálta be, és éveken át ehhez igazították zsebórájukat az egyetemi hallgatók is.
Ide-oda kanyarogva jutottunk fel a főépület legtetejére, és ha nem lett volna vezetőnk, akkor az angol-amerikai tanszék könyvtárát elhagyva el is vesztünk volna az egyetem falai között. A sokadik lépcső után eljutottunk egy kihalt épületszárnyba – innen indult az újabb, már csigalépcsőkkel megtoldott épülettúránk, hogy felérjünk a rejtett, talán a hallgatók által sem ismert obszervatóriumhoz.
Érdekes volt látni a már használaton kívüli, kissé romos csillagvizsgálót, amelynek valamikori funkciójára a dobban lévő kis vasfogak emlékeztetnek. Ezzel a forgatható, mechanikus szerkezettel lehetett az égbolt vizsgált területére irányítani az ablaknyílást. A dob alatti részen ma egy üres tér van, ahonnan viszont meglepő kilátás nyílik a városra, egészen új nézőpontból láthatjuk a várost.
