Marokkói étteremmel erősít a Byblos tulajdonosa – Megnyitott a Jouri

A Byblos azon kevés éttermek egyike, melyek ebben az enyhén szólva is megterhelő gazdasági helyzetben sem veszítettek vendéget, sőt, a vendégek fele még most is helyiekből áll, ami talán még nagyobb szó. Ez nem véletlen: az étlap izgalmas, az ételek különlegesek, az árak korrektek, az adagok pedig a műfajhoz képest nagyok. Mivel az étterem iránt 4 év alatt sem csökkent az érdeklődés, a tulajdonos, Osama Kutaini úgy döntött, hogy nyit egy másikat is az utcában – 

ezúttal azonban egy másik keleti gyökerű konyha, a marokkói került fókuszba.

A Jouri ráadásul egyedüli a műfajában – közel-keleti konyhából több kisebb-nagyobb, jobb és kevésbé autentikus egység is van Budapesten, az arab konyha marokkói ága azonban nincs képviselve –, ilyen szinten és ekkora étlappal legalábbis biztosan. Osama elmondta, hogy ez az egyik fő oka, hogy erre az országra esett a választásuk, mikor az új étterem koncepcióját kialakították: mint mondja, ő úgy ismeri a magyar vendégeket, mint akik nyitottak az új ízekre, a marokkói konyha erős alulreprezentáltsága miatt pedig biztos benne, hogy nemcsak az átutazók, de a helyiek is kíváncsiak lesznek a Jourira.

A Jouriba belépve rögtön tudjuk, hogy jó helyen járunk – a keleties éttermek enteriőrje sokszor kicsit túl sok az európai szemnek –, a Jouriban a belső tér és a berendezés azonnal megmutatja, hogy „Marokkóban járunk”, de olyan finoman, hogy szinte letisztulnak hat. Ezzel nemcsak a közel-keleti mezzékkel amúgy is finomított konyháról mutatnak egy trailert, de megkímélik az egyszeri betérőt attól a feszengéstől is, hogy alulöltözött, ha csak tornacipőben és farmerben érkezik.

Az étlapot egyértelműen a marokkói konyha fogásai uralják, de az előételszekcióban bőven találunk közel-keleti ihletésű darabokat is. Osama szerinte erre azért volt szükség, mert bár a marokkói konyha nagyon jó, tulajdonképpen húsos főételekből áll – sem a könnyed előételek, sem a friss saláták nem az erősségük. 
Amíg a választott főételünkre várunk, addig két kóstolót is kapunk: egy mini-tölcsérválogatást, ami hummusszal, muhammarával és padlizsánkrémmel van töltve, illetve egy marokkói csemegéket felvonultató tálat csípős paprikakrémmel, fűszeres olajbogyóval, sós citrommal és különböző édes aszalt gyümölcsökkel.

A salátaszekció – még ha nem is autentikus marokkói – bőven tartalmaz helyi alapanyagokat. A paprikás paradicsomsaláta például egy csípős marokkói krémmel van feldobva, a moutabal zaalouk pedig egy padlizsánon érkezik, így laktatóbb, mint egy sima krém.

A meleg előételek méretüknél fogva simán elmennének főételnek is 

– a marokkói merguez például sűrű, fűszeres, melegítő paradicsomszószban érkezik, amit tökéletesen lehet pitával tunkolni, a rákbriouat pedig négy darab méretes, tavaszi tekercsre emlékeztető töltött filotészta krémes mangós szósszal.

A levesek közül a harira kötelező 

– nemcsak azért, mert alapnak számít a marokkói konyhában, hanem azért is, mert a különlegesen fűszerezett, csicseriborsós leves tökéletes a hűvös őszi napokra. Ha utána kipróbálunk egy Casablanca-salátát, akkor hamisítatlan marokkói lakomában lesz részünk –, pedig a második fogás itt, a konyhán született, viszont az összetevőiben ott a marokkói konyha színe-java. 

Ha viszont a marokkói konyha valódi sűrűjére vagyunk kíváncsiak, akkor a tagine-ok közül válasszunk. A süveg alakú, mázas marokkói agyagedényben készült húsos ragu igazi keleti ízkavalkád. A borjútagine például fahéjas, édeskés, telt ízű, sűrű, szaftos egytálétel omlós borjúhússal és karamellizált fügével. Laktató, krémes, télies fogás, tökéletes a marokkói konyhával való első randin. Teljesen mást képvisel a kefta tagine, paradicsomos, húsgombócos fogás, ami a pikánsabb, karcosabb, frissebb vonalat képviseli, a benne sült tojás pedig némiképp a saksukára emlékeztet.

Végezetül ott vannak a kuszkuszok: a pergős, őrölt, hántolatlan durumbúza nemcsak köretet, hanem egy ételcsoportot is jelöl: egy húsos, zöldséges egytálétel, ami vele készül. Mi egy idényzöldséges, csirkehúsos, sáfrányos változatot kóstoltunk – a tagine-nál jóval visszafogottabb, otthonosabb, egyszerűbb, de nagyon hagyományos darabot.

A Jouriban ezek mellett remek signature-koktélokat is találunk, 

amik nemcsak tökéletesen illenek a fogásokhoz, de nagyon kreatívak is. Ha pedig valami lazábbra vágyunk, akkor nemcsak francia vagy magyar, de marokkói bort is kóstolhatunk. Ha nagyon büdzsében szeretnénk maradni, akkor napközben érdemes meglátogatni őket a Semmelweis utcában, mert már ebédmenüvel is várnak, de ha vetünk egy pillantást az étlapra, akkor biztos vissza akarunk majd jönni este – mindegy, hogy randi vagy baráti találkozó, a Jourival különlegesebb lesz az esténk.