Szerintünk az olvasás az egyik legjobb időtöltés, mert a legkülönösebb világokat fedezhetjük fel általa, visszautazhatunk a múltba, de mehetünk előre a jövőbe is vagy egy másik országba, mindezt persze úgy, hogy ki sem mozdulunk az olvasósarkunkból, vagy épp tömegközlekedünk Budapesten. Mindemellett az olvasás egy terápiával is felér, és hiszünk abban, hogy minden könyvben találunk egy olyan részt, ami rólunk vagy hozzánk szól. Összeszedtünk 7 olyan olvasmányt az őszre, amik közül biztosan mindenki megtalálja azt az egyet (vagy az összeset), amit egy percre sem lesz képes letenni.

Sosincs késő felfedezni a könyvek világát, és belekezdeni az olvasásba, a könyvlisták pedig pont abban segítenek, hogy valamennyire eligazodjunk a könyvrengetegben, és megtaláljuk a nekünk való olvasmányt. Mi most 7 könyvet gyűjtöttünk össze az őszre, amik között nemcsak regényeket, de egy non-fiction családregényt, a magyar néphagyomány csodás (rém)lényeit bemutató könyvet és egy humoros gyerekkönyvet is találtok.

Benedek Szabolcs: A spalatói boszorkány

Ez volt az a könyv, aminek első körben a borítója és a címe keltette fel a figyelmünket, tetszett, ahogy a szürkéből kiviláglik az arany csillogása, másrészt régen olvastunk már boszorkányokról, úgyhogy kíváncsiak voltunk, hogyan alakul a történet. A spalatói boszorkány valójában nem fantasy, és nem is a méregkeverő gonosz boszorkányokról szól, hanem a magyarországi tatárjárásról – na erre senki nem gondolt volna. Hogy mégis mi köze az egészhez egy boszorkánynak? A fülszöveget olvasva kiderül az alapsztori: a csodás adriai városban, Spalatóban (Split) megjelenik egy titokzatos nő, akinek beszédét senki nem érti, és mivel a „karattyolása” úgy hangzik, mintha „a kecskék mekegnének”, természetes, hogy a város őrei boszorkánynak vélik. A jövevény felkelti a város két egyházi személye, Rogerius érsek és Tamás főesperes figyelmét, az olvasó pedig kettejük beszélgetésén és visszaemlékezésein át ismerheti meg, milyen volt Magyarország és az Adria a tatárjárás idején. Hogyan égették fel a tatárok maguk mögött a falvakat, hogyan mészárolták le az embereket, és azok, akik megmenekültek, hogyan próbáltak meg túlélni a széteső világban.

Sándor Iván: Tiltott terület

Valójában egy nap alatt is elolvasható ez a nagyjából 150 oldalas kisregény, főleg az őszi esős időkben, amikor ki sem mozdulunk a meleg lakásból. Bár a Tiltott terület története a forró nyárban játszódik, gondolatvilága miatt jobban passzol a szürke és rideg napokhoz – ilyenkor sokkal inkább képesek vagyunk az elmélyülésre és egy-egy téma továbbgondolására, mint a napfényes nyárban. A regényben három ember vívódásait, személyes történetét ismerhetjük meg, s bár elsőre nagyon különböző karaktereknek tűnnek, mégis összeköti őket, hogy kimondatlanul is az emberi gonoszsággal foglalkoznak. A diplomázó Helytörténész a százéves Napfény Panzió múltját kutatja, amelyben ott van minden borzalom, ami a 20. századi Magyarországon történt. Az orosz–ukrán frontot megjárt Haditudósító a háború okairól és előzményeiről készít tanulmányt, míg a Művészettörténész különböző festmények elemzésével figyeli meg, hogy valójában milyen szörnytettekre képes az ember.

Mosonyi Aliz: Mesék Budapestről

Ez az a könyv, ami gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt felüdülést ad, mert tele van jópofa és karikatúraszerű rajzzal, amiket érdemes átbogarászni, ráadásul a meséket akár egy kávészünetben is elolvashatjuk, ha már nagyon telítődünk a munkával. Mosonyi Aliz könyve eredetileg 1982-ben jelent meg, ez pedig érződik néhány szövegen is, amelyekben a korra jellemző elemeket találunk, például az 5 forinttért megvásárolható városligeti léghajók és az Alagúton átkelő Zsigulik, Trabantok és Fiatok – Trabantot még csak-csak, de Zsigulit ma már nem látunk a budapesti utakon. Érdemes beszerezni ezt a könyvet, ha szeretnénk megtudni, hol lakik az utolsó budapesti sárkány, mit csinálnak az óriások a Gellért-hegyen, és hogyan lopták el az Operaházat. Utóbbi kis történet illusztrációjánál még egy kikacsintást is felfedezhetünk Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora című festménye felé.

Hatvany Helga: Viharos idők

Bevalljuk, hogy pihenés gyanánt leginkább szépirodalmi műveket olvasunk, viszont az idén ősszel két izgalmas non-fiction könyv is elvarázsolt minket. A Viharos időket olvasva sokkal nagyobb és színesebb képet kaptunk a Hatvany családról, mint amiről eddig tudtunk, úgyhogy tudásunk végre nem áll meg Hatvany Lajos alakjánál. Hatvany Helga a legapróbb részleteket is kikutatta, levelezéseken, visszaemlékezéseken, vicces és nehéz történeteken át vezet minket végig a boldogságon és megpróbáltatásokon, amit ez a család átélt. A kezdetektől követjük végig őket, ahogy elindulnak egy aradi vegyesboltból a hatalmas gabona- és cukoripari nagyvállalkozásig, a műgyűjtésig, a magyar irodalmi élet támogatásáig és a bárói rangig. Látjuk azt is, milyen volt báróként élni a 20. század eleji, az 1938-as zsidótörvények utáni és a kommunista Magyarországon, ahogy azt is, mi várt azokra, akik a disszidálás helyett az itthon maradást választották.

Magyar Zoltán: Bestiarium Hungaricum

Amint megjelent a Bestiarium Hungaricum – Csodás lények és teremtmények a magyar néphagyományban című könyv, azonnal lecsaptunk rá. Sorra veszi a magyar hiedelemvilág mitikus lényeit, kultúrtörténeti leírásokat, színes grafikákat (Németh Gyula) és fekete-fehér linómetszeteket (P. Szathmáry István) találunk benne. A Bestiarium Hungaricumban tematizálva találjuk meg mesevilágunk legkülönfélébb alakjait, így a csodaszarvastól kezdve a lidércen, bakarasznyi emberen és sárkányokon át az óriásig és tündérekig. A különböző lények néprajzi leírásai mellett pedig egy-egy mese- vagy hiedelemszöveg-részletet is olvashatunk. Mi alig bírtuk letenni ezt a könyvet, amiben megtaláltuk azokat az alakokat is, akikkel gyerekként minket is ijesztgettek, de olyanokról is olvastunk, akikkel se tanulmányaink, se olvasás során nem találkoztunk – ilyen nora, a magyar néphit egyetlen vámpírszerű lénye.

Vinkó József: Szellem a fazékból II.

Vinkó József újságíró, dramaturg, a Magyar Konyha főszerkesztője. Szellem a fazékból gasztrotörténeti-ismeretterjesztői tevékenysége sok platformon jelen volt/van: nyomtatott sajtóban, rádióban, és 2014-ben egy kiváló könyv formájában is mesélt az ételek lelkéről, históriájáról. Új könyvében, a Szellem a fazékból II. – Írói fogásokban 20 magyar írót és költőt vizsgál, megpróbálja az ő ételekhez való viszonyukon keresztül kicsit jobban bemutatni lelküket, státuszukat, személyiségüket. Bár rajongjuk, de lerágott velős csont Krúdy Gyula gasztrokultúrája, mivel számunkra ő a nagybetűs ételimádó/ételíró, aki egy kiflicsücsökről is ódákat tudott zengeni, de mi a helyzet Arany Jánossal? Hogy navigált gyomorbetegségével és különböző emésztőszervi nyavalyáival a zabáló nagyurak között? Milyen indíttatásból írt szakácskönyvet a főzni nagyon kedvelő Petri György, és hogy lehet, hogy a fazék közelébe sem ment Mikszáth Kálmán, amikor annyira imádott enni? Kiderül ebből a rengeteg érdekességet felvonultató kötetből.

Sara Nisha Adams: A könyvlista

Ha azt nézzük, hogy eddig magyar szerzők műveit ajánlottuk, akkor talán egy picit kilóg a sorból ez a könyv, de nagyon is érdemes elolvasni. Mi ennél a regénynél éreztük azt, hogy legszívesebben minden teendőnket félretennénk, és fent lennénk egész éjjel, csak hogy olvashassuk a történetet. A könyvlista valójában annak is jó választás, aki már gyerekkora óta az olvasásnak szenteli minden idejét, és azoknak is, akik most szeretnék belevetni magukat a betűk tengerébe. Miért? Mert pontosan arról szól, amiért olvasunk. Az irodalom nem csupán kiszakít a mindennapok valóságából, hanem terápiaként átsegíthet minket a nehezebb időszakokon, és segít feldolgozni a legkülönfélébb élethelyzeteket. A könyvlista az életre szóló olvasmányokról, a kapcsolatokról, az emberekről és önmagunkról szól.

Címkék